Ki az Ámen, Isten teremtésének kezdete, a jelenések 3:14 szerint?

A Jel 3:14-ben szereplő görög ἀρχὴ [arkhé] kifejezés és a vers fordítása fontos érv szokott lenni az anti-trinitárius gondolkodásban Jézus istensége ellen. Az Új fordításhoz hasonlóan Jehova Tanúi Új világ fordítása így hozza a verset: “A laodiceai gyülekezet angyalának pedig írd meg: ezeket mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, az Isten teremtésének kezdete”. Ha pedig Isten teremtésének kezdetéről van szó — érvelnek –, ez csak azt jelentheti, hogy Jézus az első teremtmény, akit Isten megalkotott. Az ÚVF (vagy az MBT) fordításából azonban ez nem következik, mert a szöveg másféle értelmezést is megenged, nevezetesen azt, hogy Jézusban vette kezdetét Isten teremtő munkája, mely nem sorolja őt a teremtmények közé. De ha egy kicsit közelebbről megnézzük a kifejezést, talán érthetőbb lesz, hogy mit is jelent.

Az újszövetségi görög nyelvvel foglalkozó szótárak viszonylag egységesen határozzák meg az arkhé jelentését. Kiss Sándor [1] szerint a szó jelentése kezdet, eredet, uralom, hatalom. Balázs Károly [2] az eredet és kezdet, mint jelentés mellett a következőket állapítja meg róla: “A szó további jelentései: egy ország első embere, legfőbb méltósága: uralkodó, (…) fő, főség”. Varga Zsidgmond [3] szerint pedig “az ‘elsőség’ másik oldalaként: uralkodás, uralom, hatalom jelentésében részint földi, részint mennyei, ‘angyali’ hatalmasságok jelölésére szolgál”.

Ebből már világosan látszik, hogy nem pusztán időbeli, hanem sokkal inkább rangbeli elsőbbséget jelent a kifejezés. Ezt megerősítik a további bibliai előfordulások is, ahol úgy találkozunk vele, mint egy lepedő sarka (ApCsel 10:11, 11:5), birodalom (1Kor 15:24), a hit alapelemei (Zsid 5:12), valamilyen elsőség (Jn 2:11). Az előfordulási helyei közül 29 alkalommal van kapcsolatban az idővel, 16 alkalommal valamilyen ranggal vagy pozícióval, ill 10 alkalommal valamilyen egyéb értelemben használja az Újszövetség (ld. pl. fentebb).

Érdemes megnézni néhány olyan konkrét előfordulását, ahol világosan egy rangot vagy tisztséget jelent. A Lk 12:11-ben Jézus a zsinagóga elöljárójára utal ezzel a szóval. A Tit 3:1-ben pedig Pál a városi ill. birodalmi vezetőket érti alatta. Ezt a jelentést erősíti meg továbbá az arkhón (ami ugyanebből a szóból származik), aki a görög városállamokban vezető tisztségviselő volt.

Ezért a kifejezés jelentésével ellentétes az a teológia, mely a Jel 3:14-ből azt olvassa ki, hogy Jézus lenne Isten első teremtménye. A nem túl szerencsés fordításokból sem következik egyenesen, hogy Jézus teremtmény lenne. A vers megértését valóban megkönnyítik az olyan fordítások, melyek nem a ‘kezdet’ kifejezést használják, pl.: “Isten teremtésének kútfeje” (KNB), vagy “aki uralkodik Isten teremtményei fölött” (EF). Akkor pedig, ha megnézzük az arkhé további előfordulásait, látni fogjuk, hogy az időbeli elsőség mellett számos más jelentéssel is bír. A vers mondanivalója véleményem szerint az, hogy Jézusra úgy utal, mint aki a legfőbb uralkodó a teremtett világban, és akiben (vagy aki által) az egész teremtés végbement.

[1] Kiss Sándor: Újszövetségi görög-magyar szómagyarázat, Ref. Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Bp. 1990. p. XII.

[2] Balázs Károly: Újszövetségi szómutató szótár, Logos, Bp. 1998. p. 70.

[3] Varga Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar szótár, Kálvin, Bp. 1996. p. 110.