Normális ha a barátom nem akar velem templomba menni, mert még nem házasodtunk össze, pedig már lefeküdtünk?

Szerintem sem normális dolog....

Egyrészt Isten nem a templomban lakik, nem csak ott lát, ha néz.

A templom pedig csak egy szép épület semmi több.

Egyáltalán nem szent. Nem árad belőle semmilyen energia. Nincs mit tisztelni benne. Nyugodtan össze lehetne mocskolni, szétzúzni ha ember életek forognának kockán és így menthetőek volnának.

Ennél ostobább kifogást nem halottam még :D

Remélhetőleg szegény barátod, tényleg azt hiszi, hogy valami okkult szenny van ott és szereti Istent, nem pedig a háta búbjára sem kíván.

A másik elfogadható eset, hogy rühelli a templomot csak nem tud hazudni.

Nem hiszem, hogy ebben sok meglepő lenne.

1. Ha pszichológiai szempontból nézzük, ez normális reakció. A fiatalember ebben a helyzetben ún. kognitív disszonanciát él meg, ami azt jelenti, hogy egy kellemetlen döntést kell meghoznia annak érdekében, hogy azt a belső feszültséget feloldja, amit az okoz, hogy ellentét van az általa /a számára fontos közösség által vallott értékek és a tettei között. A helyzet a következő:

1. A keresztény vallásban a házasság előtti szex tiltott, rossz dolognak számít.

2. Ti tagjai vagytok egy ezen értéket valló közösségnek, és (legalábbis a fiúnál úgy néz ki) belsőleg is fontosak az ott vallott értékek.

3. Ennek ellenére házasság előtt lefeküdtetek.

4. Tehát a vallott értékek és a tettek között feszültség keletkezett, amit az ember hosszú távon nem tud elviselni, így döntést kell hoznia, milyen módon csökkentse azt. Az a) lehetőség: felhagyni az értékekkel ellentétes viselkedéssel, és a közösség szabályai szerint "lerendezni" a dolgot. b): eltávolodni a közösségtől, legalábbis arra az időre, amíg legalább a látszat szerint "rendeződik" a dolog.

Sok szempontból a b) opció tűnik "olcsóbbnak", a pszichológiai költségeket tekintve, ezért szerintem nem meglepő, hogy ezzel próbálkozik a fiatalember. Amúgy ismerek én is olyan embereket, akik házasság előtti szex miatt hagyták abba a templombajárást.

2. Ha a kereszténység/Istennel való kapcsolat szempontjából nézzük, szintén teljesen normálisnak tűnik ez a reakció. Nézd meg, mit csinált Ádám és Éva a bűnbeesés után? - Teremtés könyve 3. fejezet - el akartak rejtőzni Isten elől. Természetesen az Istennel való kapcsolat szempontjából ez nem jelentett megoldást, mert Isten színe elől nem lehet elbújni sem egy bokorban, sem azzal, ha nem megyünk templomba. "Hová menjek a te lelked elől és a te orcád elől hova fussak? Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy." (139. Zsoltár) És ráadásul ebből a szempontból akkor sem lesz rendezve a dolog, ha ezután más nem történik, mint hogy összeházasodtok és onnantól újra lehet templomba járni. Ez még csak a fügefalevél, a takargatás szintje. De ez már a ti dolgotok.

Az a nagy helyzet, hogy az alapján, amit írtál, egyikőtök sem keresztény, mert az életetek gyümölcse nem mutat semmi krisztusi jellemvonást.

Nem tudom mennyit jelent, de leírom ezeket a kifejezéseket a bibliából, amin mindenkinek át kell mennie, hogy az Isten által felkínált üdvösséget átvegye:

1.Megtérés

2.Vízbe/víz alá merítkezés

3.Szentlélekbe bemerítkezés.

4.Keresztény élet, ami Krisztusi személyiség jellemvonását tükrözi beszédben és cselekedetekben.

Egyelőre a leírtak alapján ugyanmindegy, mentek templomba, vagy se...egyszerűen a bibliai mérce szerint semmi közötök a kereszténységhez.

Számotokra a kereszténység csak egy kifejezés, egy vallásos máz. Haszna is nulla.

Térjetek meg, fogadjátok be szívetekbe Jézus Krisztust, fogadjátok el a megváltását, hogy elinduljon az életetek....és így tovább.

Talán érdemes megfontolni, hogy nem biztos, hogy ahová jártok, ott a teljes evangéliumot hirdetik, vagy sem....ha nem, akkor nem szabad ott maradni.