Ha az adventisták Jézust álszentnek tartják, akkor ők kiben vagy miben hisznek?

@17:06

Az ironikus megjegyzésekre nem reagálok, elegengedem őket a fülem mellett, mert az nem keresztény emberhez méltó dolog. Rögtön a tárgya térek, az ítélettel kapcsolatban:

Először is. Vedd a kezedbe Dániel könyvét, és olvasd el a 7. fejezetet. Az 1-7 vers négy nagybirodalomnak a felemelkedését írja le, amelyeket a hagyományos zsidó és keresztény értelmes szerint a Babilon-Média és Perzsia-Görögország-Róma sorrendet képviseli. A negyedik vadállat tíz szarva a birodalom darabokra esését jelképezi (24. vers). Tehát i.sz. 476 körül vagyunk, amikor Róma elkezdett felbomlani, és kialakultak az európai nemzetállamok. A 8. versben megjelenik a kis szarv, >>ezután<< pedig a 9-10. versben bevillan egy látomás a mennyei ítéletről. Hogy miért fontos ez? Hát azért, mert ez a történelemnek ez a lineáris bemuatása jelzi, hogy az ítélet megkezdése nem azonostható az újszövetségi levelek keletkezési korával, hanem Róma felbomlása utánra tehető, azon belül is a kis szarv tevékenységi idejére! A 25-26. vers még egy rejtjeles idői meghatározást is ad a kis szarv idejre nézve - ezt nem áll módomban részletezni, mert az egyháztörténelem során magyarázók többségének a kommentárja maradt fent, Salzburi Eberhardt 1241-es beszéde óta, tehát utánanézhetsz - amely után megkezdődik az ítélet. Dániel könyve 7. fejezete tehát - ha pontos idői meghatározást nem is - jelzi, hogy melyik az az idői szakasz, aminek következtében az ítéletnek el kell kezdődnie, ez pedig nem azonosítható az első századdal.

Jah, és ami pedig a zsidókhoz írt levelet illeti, erről közlök egy részletes kommentárt:

"Végül nem lehetséges tárgyalni az 1844 elleni kifogásokról, a Zsidókhoz írt levél nélkül. Az ellenfelek azt állítják, hogy a Zsidókhoz írt levél Jézus feltámadása után, a második részről, a szentek szentjéről beszél. Miközben olyan bibliafordításokat használnak, amelyek Zsid 9:12. versét úgy fordítják, hogy ott a Szentek Szentjéről van szó, azt állítják, hogy Krisztus 31 óta a második részben szolgál. Így akarják velünk elhitetni, hogy az egy tévedés, hogy Krisztus 1844-ben a második részbe lépett. Megállja a helyét ez az érvelés? A Zsidókhoz írt levél leírja Krisztus elsőbbségét, összehasonlítva mindennel, ami előtte volt. Azt tanítja, hogy Jézus a vallási dolgok egy új és jobb korszakát és hasonlóképpen egy új és jobb rendjét vezette be. A Talmud ezt mondja: „A föld hatezer év óta áll fenn; az első

kétezer év jelentőség nélküli (a Tóra és a Törvény számára); a második kétezer év a Tóra ideje; és a következő kétezer év a Messiás kora.” (Avodah Zarah 9a). Úgy tűnik, a Zsidókhoz írt levél be akarta vezetni a zsidókat a „Messiási korba” „Jézus korába”. Úgy tűnik, meg akarta mutatni, hogy Jézus mindent fölébe helyezett annak, ami a Törvény idejében történt. A Zsidókhoz írt levél bemutatja az ellentétet az új és a régi

között, a két időperiódus között. Bemutatja a különbséget az Ószövetség és az Újszövetség között. (Lásd: Zsid 7:22; 8:6-8; 12:24) Megmutatja a különbséget az ószövetségi levitai, földi papi szolgálat és az újszövetségi, a jobb papi szolgálat, Jézus szolgálata között. Bemutatja a különbséget az ószövetségi rendszerben az állatok vére, és a jobb – Jézus vére – között. (Zsid 9:13-14). Bemutatja a különbséget az ószövetségi, földi

közbenjárói szolgálat és a jobbik, a Krisztus mennyei közbenjárói szolgálata között. (Zsid 8:1) És bemutatja a különbséget az ószövetségi, földi szenthely és a jobb, a mennyei szenthely között: „Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül. És nem bakok és tulkok

vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, váltságot szerezve” (Zsid 9:11-12). Zsidókhoz írt levél nem foglalkozik azzal, hogy a mennyei szenthely melyik részéről van szó. A téma arról szól, hogy Jézus ott szolgál értünk, aki egy jobb szövetség jobb közbenjárója, jobb vérrel, jobb szolgálattal egy jobb szenthelyen. Az egyetlen bibliaszöveg, amely első pillanatban ellentmondani látszik ennek a meglátásnak, Zsid 9:25, ahol ez áll: „Nem is, hogy sokszor adja magát áldozatul, mint ahogy a főpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel.” A szentély kifejezésre itt nem a „hagia hagion”-t használja, hanem egy másik szót többes számban, – „to hagia” – jóllehet a szöveg nyilvánvalóan a második részről beszél, mert ott áll „évenként”. Úgy tűnik, itt az engesztelés napjára történik az utalás. Ellentmond tehát ez a vers az általam felépített tézisnek, a „hagia hagion” használatára vonatkozóan? Nem! A főpap az engesztelés napján mindkét részben használta a szenthely vérét. Ez az alapja annak, hogy itt miért nem a hagia hagion-t használja, amely egyedül csak a második részre használatos! Ehelyett azonban az író egy olyan szót használ, amely szintén a Szentéllyel van fordítva, mert egyszer egy évben, a főpap mindkét helyre belépett, az egész szenthelyre, ahol a vérrel ellátta szolgálatát (Lásd: 2Móz 30:10). Ha a Zsidókhoz írt levél meg akarta volna világítani, hogy Jézus a második részben volt, bármelyik helyen a „hagia hagion”-t használta volna. Ezt azonban nem tette egyetlen egyszer sem. Azt mondani, hogy a Zsidókhoz írt levél Krisztust úgy mutatja be, hogy a második részben van, éppen olyan, mintha János apostol szavaira: „Én János… lélekben valék ott az Úrnak napján” (Jel 1:1) azt bizonyítaná valaki, hogy Jézus a szombatot vasárnapra változtatta. Ez azt jelentené, hogy többet olvasna a szövegbe, mint ami benne van. A Zsidókhoz írt levél témája nem az, hogy Krisztus a szenthely melyik részébe lépett be, hanem az, hogy kiontott vérének bemutatásával végzi érettünk a szolgálatot."

Hozzáteszem, az 1844-ről szóló tanításunk nem hasonlítható a Jehova Tanúi által favorizált 1914-hez. A 2300 estét és reggelt ugyanis évszázadokkal az adventmozgalom indulása előtt is más, hívő emberek éveknek értelmezték. Ez nem mondható el Jehova Tanúinak az 1914-ről szóló tanítására.

Megjegyzem, engem egyáltalán nem zavar, ha valaki nem fogadja el az advent üzenetet, viszont - ahogyan én is tiszteletben tartom más hitét, függetlenül attól, hogy nem értek vele egyet - én is elvárom, hogy mások is tiszteletben tartsák, hogy én ebben hiszen.

Meggyőződésem szerint ez így korrekt.

LX002!

Nem értem a válaszod. Egyetlen mondatoddal sem támasztottad alá, hogy Jézus valamiféle szentek szentéjébe ment volna 1844-ben. Próbálod, illetve Clifford Goldstein próbálja a Talmuddal magyarázni a zsidókhoz írt levelet. Gratula. Legyél szíves kinyitni, és néhányszor átnézni a Zsidókhoz írt levél 9. részét, menni fog annak megértése mindenféle Clifford Goldstein fordítás nélkül is.

Figyelj, akárhogy értelmezel estét és reggelt 2300 évet vagy 1960 évet, sem az 1844 sem az 1914 nem jött be. Sem szentek szentélye bevonulóval sem láthatatlan eljövetellel. Ez az igazság, akkor is, ha neked tetszik, akkor is, ha nem. Akkor is, ha hiszed, akkor is, ha nem. Nem a hited alakítja az igazságot.

„Megjegyzem, engem egyáltalán nem zavar, ha valaki nem fogadja el az advent üzenetet, viszont - ahogyan én is tiszteletben tartom más hitét, függetlenül attól, hogy nem értek vele egyet - én is elvárom, hogy mások is tiszteletben tartsák, hogy én ebben hiszen.

Meggyőződésem szerint ez így korrekt.”

Egyfelől nem az az advent üzenet, hogy Krisztus egy adott pillanatban beballagott egy helyiségbe a mennyben. Nézd, te azt állítottad, hogy három része van a szentélynek, Pál és a Biblia azt mondja, hogy kettő. Te azt állítod, hogy 1844-ben mint be a szentek szentjébe, Pál azt, hogy a halálakor, feltámadásakor, mennybemenetelkor. A kettő nem ugyan az. Az egyik Krisztus áldozatának kivetítése, a másik maszlag.

Ha te ezt nem látod, az engem nem érdekel.

Üdv!

@18:30

Akkor rövidebben: A szentély tanához a kulcs Dániel könyve 7. 8. és 9. fejezete, illetve a zsidó áldozati rendszer, amely a zsidó ünnepekkel együtt Isten megváltási tervét hívatott szimbolizálni egyfajta előképként. Ezek az előképek a történelem folyamán fokozatosan beteljesedtek. A 2300 esztendős prófécia pedig részben azért adatott, mert Isten az emberiség számára az ítélet megkezdésének az idejét akarta meghatározni. Isten ugyanis mindent meg akar osztani velünk, azt is, hogy mikor kezdődik el a mennyben az ítélet. Már beszéltem arról, hogy Dániel 8,14-ben a szentély megtisztítása az ítéletet jelképezi, figyelembevéve azt, hogy a jóm kippur a zsidó hagyományban, és ünnepkörben az ítéletnek volt a jelképe. A zsidókhoz írt levél csak annyiból fontos, hogy nyilvánosságra hozza, hogy két szentély van, egy mennyei -aminek főpapja Jézus Krisztus - és egy annak a mintájára készült földi, - de annak idejéről nem mondd egy betűt sem. Dániel 8,14 azonban azt mondja, hogy a 2300 este és reggel végén meg kell tisztulnia a szentélynek. Mivel 70-ben Titus serege lerombolta a templomot, ezért értelemszerűen 2300 év múlva csak a mennyei templomról lehet szó, amelynek megtisztítását kizárólag annak főpapja, vagyis Jézus Krisztus végezheti el. A képet lefordítva ez annyit jelent, hogy Krisztus akkor kezdi el az ítéletet. Ennek pedig semmi köze nincs Jehova Tanúi 1914-éhez, már csak abból fakadóan sem, hogy ők Dániel 4-ből indulnak ki, amely álom Nabukodonozornak adatott, semmi köze a végidőhöz, ellenben Dánielnek az angyal kétszer is elmondja, hogy a 8. fejezetben szereplő látomás a végidőre szól (17., 19. vers). Tehát alapból nem jó a megközelítésed, hogy a 2300 napos próféciát a Tanúk értelmezéséhez hasonlítod.

Az advent üzenet egy alapvető pillére, hogy az ítélet immár kb 170 éve folyik, az emberiség az utolsó stádiumába érkezett a történelembe, és Jézus Krisztus hamarosan visszatér. Lehet ezt elfogadni, és elvetni, mi hisszük, hogy így van, de nem kényszerítünk senkit arra, hogy elfogadja. A zsidókhoz írt levél egy betűt sem ír arról, hogy Krisztus a szentek szentje megtisztítását kezdte volna el, ott csupán annyit tudunk meg, hogy a mennyei templomba megjelent, és közben jár értünk. De az ítéletet nem kezdte még el mert Dániel 7 szerint az csak az európai nemzetállamok létrejötte után kezdődhet el, Dániel 8 szerint pedig a 2300 esztendő végén:

"Azt felelte neki: „Kétezer-háromszáz estig, reggelig, aztán tiszta lesz a szentély" (Dán 8,14)

A szenthelynek pedig három része van:

pitvar-szentély-szentek szentje

Dániel könyvei az emberi történelem főbb vonulatát mutatja be különböző képekben, nagyon nincs egyetlen egy szó sem arról, hogy az ítélet még a jelenlévő világ alatt elkezdődne. Ha ez nem így van, egy frappáns és egyértelmű de nem emberi következtetéssel megátkozott idézetet kérnék.

„A 2300 esztendős prófécia pedig részben azért adatott, mert Isten az emberiség számára az ítélet megkezdésének az idejét akarta meghatározni.”…” Dániel 8,14 azonban azt mondja, hogy a 2300 este és reggel végén meg kell tisztulnia a szentélynek.”

Nem, a Dán 8,14 ezt írja: „És monda nékem: Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága.”

Kiderül, és nem megtisztul! Kitisztul a szenthely igazsága? Mivel, porszívóval?

És mi ez a 2300 év? Ez is le van írva: „Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek felől? s a szent hely és a sereg meddig tapostatik?” Szó nincs arról, hogy mikor kezdődik el az ítélet, hanem az előbbiekben felsorolt történelmi események lefolyásának ideje van meghatározva itt. Ennek időszaka szerintem vége van nagyjából a felvilágosodás korától. Innen kezdődik a vajúdás, aminek időtartamát nem tudja senki ember. De megkockáztatom, még Jézus sem. Mivel a napot és az órát még ő sem tudta, amikor kérdezték Tőle.

„figyelembevéve azt, hogy a jóm kippur a zsidó hagyományban, és ünnepkörben az ítéletnek volt a jelképe.”

Nem, az engesztelési nap az engesztelésről szól, és nem elsősorban az ítéletről.

„A zsidókhoz írt levél csak annyiból fontos, hogy nyilvánosságra hozza, hogy két szentély van, egy mennyei -aminek főpapja Jézus Krisztus - és egy annak a mintájára készült földi, - de annak idejéről nem mondd egy betűt sem.”

Nem igaz! Pál levele arról szól, hogy Jézus nem a földi másolt szentek szentébe, hanem az igaziba ment akkor be. És bizony mond az idejéről: „És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által MENT BE EGYSZER S MINDENKORRA A SZENTÉLYBE, örök váltságot szerezve”

Abba a szentélybe, amibe a földi másolatba évente egyszer mennek be, tehát a szentek szentjébe.

„Tehát alapból nem jó a megközelítésed, hogy a 2300 napos próféciát a Tanúk értelmezéséhez hasonlítod.”

Hát szerintem maszlag az egyik is meg a másik is, tehát az összehasonlítás tökéletes.

De megmondom neked a véleményemet őszintén és egyértelműen. Letojom mind az adventisták és a Tanúk röhejes maszlag és sorozatban be nem teljesült számítgatásait. Buktatok mindketten. Jósolgattatok, nem jött be, majd jött az utólagos mese-mese mátka duma, amivel cirógatjátok a füleiteket.

„Az advent üzenet egy alapvető pillére, hogy az ítélet immár kb 170 éve folyik”

Ez az előbbiek alapján hazugság. Amúgy még egyszer: Az advent, várakozás, és nem ítélet idejének vakon számolgatása.

„az emberiség az utolsó stádiumába érkezett a történelembe, és Jézus Krisztus hamarosan visszatér.”

Ez igaz! Csak azt nem tudod te magad sem barátom, hogy ez most fél év, vagy kétszáz. Sőt, csak tippelgetsz, ha azt mondom, hogy bizonyítsd be, hogy nem 500.

„A zsidókhoz írt levél egy betűt sem ír arról, hogy Krisztus a szentek szentje megtisztítását kezdte volna el, ott csupán annyit tudunk meg, hogy a mennyei templomba megjelent, és közben jár értünk.”

Fenét! Nincs olyan, hogy szentek szentjének tisztítása. Ezt honnan veszed? Mióta kell tisztogatni a szentek szentjét? Micsoda szóhasználatot tunkolnak belétek? Közben jár ott értünk? Idézd már a Bibliából, hogy Jézus bevonult a szentek szentjébe, és ott közbenjár. Jézus maga a közbenjáró, nem jár közben külön a szentek szentjében. Oda ~2000 éve bement, kvázi felment a mennybe. Ezt írja Pál, bár ez így nektek lehet, hogy visszás ahhoz az elferdített tényhez, hogy 1844-ben ment be oda.

„"Azt felelte neki: „Kétezer-háromszáz estig, reggelig, aztán tiszta lesz a szentély" (Dán 8,14)”

Akkor idézem:

„És monda nékem: Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága.”

Hát a kettő nem ugyan az.

„A szenthelynek pedig három része van:

pitvar-szentély-szentek szentje”

Mondod Te, és ezt mondja Pál, aki látta is személyesen:

„ 2. Mert sátor építtetett, az első, a melyben vala a gyertyatartó, meg az asztal és a kenyerek felrakása; ezt nevezték szenthelynek.

3. A második kárpiton túl pedig az a sátor, melyet neveztek szentek szentének”

Nem kell kapálóznod, hithű adventista tanoncként foglalkoztam az adventista tanításokkal több évig, mire egyre több minden elkezdett nem tetszeni a tanításotokban. Az egyik ez a takarózzunk, ne lássák a tévedést, így kitalálunk agyonpréselt próféciákkal egy mesét. A Biblia egyértelműen cáfolja az adventista mozgalom „félreszámoltam és félreértelmeztem próféciákat” elferdített magyarázatait. Higgy abban, amiben akarsz, ismétlem magamat: hidd el, a legkevésbé sem érdekel, ha ettől nagyobb marhaságokban is hiszel. Egészségedre. Nem üdvösségkérdés. Nem fogunk ott állni Jézus előtt úgy, hogy a fejünkre olvassa, hogy ki hogyan értelmezett próféciákat. Ebben biztos vagyok.

Üdv!

@22:09

Nekem nagyon úgy tűnik, hogy neked már van egy kialakult szemléleted a h.n. adventista tanításokról, de ha így van, akkor nem értem, miért ez a vita. Mi adventisták senkire nem akarjuk ráerőltetni a hitünket, arról sem akarunk senkit erőszakosan meggyőzni, hogy ő tévelyeg,

csupán leírjuk azt, amit a Biblia alapján gondolunk, és mindenki maga dönthet, hogy elfogadja-e vagy sem. Azt azonban nem tartom jó ötletlnek, hogy vitát folytassunk a teológiai különbségek miatt. Nekem az egész családom katolikus majdnem, az egyik legjobb barátom karizmatikus, tehát megismertem azokat az irányvonalakat is. De nem tudtam összeegyeztetni a Bibliával, ezért azokat a tanításokat elvetettem. Ettől függetlenül nem fogom megértem őket is, hiszen vallásszabadság van. Ha úgy alakul, inkább a közös hitelvekről beszélgetnék, vagy arról, hogy mit végzett el Jézus a személyes életünkben. A teológiai különbségeket vagy imádságos Bibliatanulmányozás által jó rendezni, vagy pedig egyáltalán nem kell vele foglalkozni. Az előbbiekben nem, most azonban egy kicsit részletesebben összefoglalva leírom, hogy mit gondolok, a 2300 éves próféciáról. Viszont szeretném hangsúlyozni, hogy nem célom senkit sem meggyőzni, és vitatkozni sem szeretnék. Nekem ez a hitelvem, ezt lehet elfogadni, vagy elvetni, ez mindenkinek a saját lelkiismeretére van bízva:

Először is, te magad valószínű a régi, 1908-as revideált Károlit használod. Én magam azonban a modernebb, új szövegkritikai kiadáson alapuló SZIT katolikus fordítást, amelyben nem "kiderül a szenthely igazsága", hanem "tiszta lesz a szenthely van". Így fordítja az Ószövetség ősi görög fordítása, az LXX is, amelyet az újszövetségi írók is használtak amikor az Ószövetségből idéztek. Tehát ez a korai egyház által hitelesített fordítás. A szenthely tisztítása az arra hárított bűnöktől való megtisztítást jelenti, mert az áldozati rendszerben a bűnrendezés nem ért véget a megölt állat kiontott vérével. Ott még további folyamatok voltak, de ezt most nem részletezem, mert hosszú tanítás , magad is utánanézhetsz. Másodszor: Az, hogy a mennyei ítélet már a földi történelem alatt elkezdődik Dániel könyve 7. fejezetében található. Nem fogom az egész dánieli szövegeket bemásolni, hanem versekre fogok hivatkozni, úgyhogy légyszíves keresd ki azokat a Bibliaverseket. Az 1-7 versekben a négy birodalom felemelkedéséről olvashatsz. A 8. versben a kis szarv felemelkedéséről - amely számos magyarázó szerint a Pápaságot jelképezi - ezután - hirtelen és váratlan módon változik a kép, a 9-10. versekben bevillan egy kép a mennyei ítéletről:

"Amint néztem, egyszer csak trónokat állítottak fel, és az Ősöreg leült. Ruhája fehér volt, mint a hó, fején a haj tiszta, mint a gyapjú. Trónja lobogó lángból volt, kerekei meg izzó parázsból. Tűzfolyó eredt belőle és folyt tovább. Ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer tízezren álltak előtte. Ítéletet tartottak, és felnyitották a könyveket." (9-10. vers).

A 11. versben azonban tovább folytatódik a leírás a kis szarvról. Mi is figyelhetünk meg? A 8. és a 11 vers a kis szarvról szól, és >>eközé<< ékelődik be a 9-10. versben a mennyei ítéletről szóló látomás. Magyarul: A kis szarv földi pályafutása >>közben<< kezdődik el az ítélet. Harmadszor: Dániel könyve megértésének a kulcsa a jövendölések párhuzamaiban keresendő. Magyarázók tömege mondja például azt a 2. és a 7. fejezet párhuzamos egymással, és milyen igazuk van! Hiszen a 2. fejezetben négy fém, a 7. fejezetben pedig négy vadállat formájában mutatja be Isten a világbirodalmakat. Így történhet meg az, hogy az első fém az arany, és az első állat, a szárnyas oroszlán egymással párhuzamban van, ugyanazt a birodalmat jelképezi, vagyis Babilóniát. Ezt nem nekem kell elhinned, bármelyik katolikus vagy protestáns Bibliamagyarázatban megtalálod ezt a kommentárt. Most akkor ezen az alapon figyeld meg a 7. és 8. fejezet párhuzamait. A képek a következő sorrendben következnek:

7. fejezet:

-vadállatok (4-7.v.) - kis szarv (8.v) - mennyei ítélet (9-10. v)

8. fejezet:

-vadállatok (3-9.v) - kis szarv (9-12.v) - szentély megtisztul (13-14.v)

Amint látod a 7. és 8. fejezetben ugyanazon lineáris minta szerint folynak az események. Teljesen párhuzamos az egész, nemcsak a képek, hanem a sorrend is. Ebben a sorrendben, azonban a végén a 7. fejezet mennyei ítélete és a 8. fejezet szentély megtisztítása párhuzamban van egymással. Kb úgy, mint a 2. és 7. fejezetben az arany és az oroszlán. Ugyanezen alapelv szerint a két dolog ugyanazt(!!!) jelenti. A szenthely megtisztítása a jóm kippurra való utalás, amikor is a nép felhalmozott bűneitől a főpap egy évben egyszer megtisztította a szenthelyet, mint már utaltam rá. A jóm kippur magyarázatába, most nem fogok bele, mert hosszú, csak a lényeget akarom leírni. Na de akkor mit is jelképezett a jóm kippur? Először is: Az ószövetségi ünnepkör Isten megváltási tervének 1-1 pillanatát hivatott jelképezni. Ennek magyarázatába szintén nem fogok bele, mert hosszú. Elég annyit megjegyezni, hogy az első nagy nagy ünnep, a pászka Krisztus kereszthalálát szimbolizálta (3Móz 23,5 vöv. 1Kor 5,7-8). Az utolsó, a sátoros ünnep, pedig az újjáteremtett földnek volt az előképe. Ez elé jön a jóm kippur, amely magától értetődően, a bűn történelmének lezárását kell hogy jelképezze, vagyis az ítéletet. A zsidók is így éremlmezték ezt az ünnepet. Evvel kapcsolatban több kommentárom is van, most csak az egyiket másolom be:

"A >Jóm kippur< (az engesztelés napja) ünnepi rendje, már az Első Szentély idejében kialakult, s nem változtattak

rajta a Második Szentély idején sem. >Örök törvény<, írja a Tóra, tehát nem szabad rajta változtatni...Ez az a nap, amikor az élet és halál könyve nyitva van Isten előt, és ítélete megpecsételésének félelme hatja át a gyarló halandót." (Jólesz Károly: Zsidó hitéleti kislexikon, 92. és 191. o.)

A 13. versben az angyal a látomás >>egészére<< kérdez rá, azokra a dolgokra, amelyeket a látomásban szerepelnek, hogy meddig tartanak azok. Erre jön a válasz, hogy 2300 évig. Most már nyilvánvaló hogy azért, mert akkor kezdődik el az ítélet, amint fentebb kifejtettem. De honnan is kezdődik a 2300 év? Vedd észre a következőt. Gábriel a 8. fejezetben megmagyarázza Dánielnek a látomást. A kosra és a kecskére vonatkozóan a 20. és a 21. versben. A kis szarvra vonatkozóan a 23-25. versben. A 2300 estére és reggelre vonatkozóan azonban az angyal nem ad magyarázatot (26. vers). Ezért ne is csodálkozzunk, hogy a 27. versben Dániel arról beszél, hogy értelem nélkül maradt, és a következő, 9. fejezetben is lázasan keres valamit. Mivel azonban nem találja, imádságban Istenhez fordul, amire megjelenik Gábriel, és azt mondja neki: "Figyelj hát a szózatra, és értsd meg a látomást!" (9,23). Milyen látomásról van szó? A 9. fejezet nem látomás, ugyanígy a 2., 4. és 7. fejezetben szereplő jövendölések is >>álom<< formájában adattak. Látomásról egyedül a 8. fejezetben olvasunk (8,1). Tehát a 8. fejezet látomásával kapcsolatban nem értett valamit, tudjuk mit, a 2300 estéről és reggelről szóló kijelentést, hisz arra nem kapott magyarázatot. Éppen ezért Gábriel úgy kezdi a jövendölését, hogy "hetven hét szabatott" a népre és a városra. (Károli itt nagyon jól fordítja). Hetven hét, az 490 szimbolikus nap, ami 490 évvel egyenlő (ezt semmilyen felekezet nem vonja kétségbe). Ez a 490 év azonban nyilvánvalóan a 2300 évből szabatott le, hiszen látomás csak a 8. fejezetben található, ott meg egy idő mennyiség van, a 2300 este és reggel van, ami ugye évekkel egyenlő. A 490 év a Biblia egyik legcsodálatosabb jövendölése Jézus Krisztusról, ami megerősíti az Ő Messiási voltát. Ezt azonban most ismét nem részletezem. A (9,25) szakaszban megtaláljuk ennek a próféciának a kezdőidőpontját, Jeruzsálem helyreállítására (szó szerinti fordításban) vonatkozóan. Ez i.e. 457-ben történt. Mivel pedig a 490 év a 2300 év része, így nyilvánvaló a kezdőidőpont is azonos. Tehát ha az i.e. 457-es dátumhoz hozzáadod a 2300 évet, akkor 1844-ig fogsz eljutni.

Ezt most így nagyon nagyon tömören írtam le, hiszen egy külön pontot érdemelt volna a jóm kippur, Dániel könyve párhuzamos fejezeteinek az elemzése, meg a 490 évről szóló jövendölés részletezése is. Van azonban ezzel kapcsolatban elegendő irodalmunk, így ha akar bárki utána nézhet.

A zsidókhoz írt levél szerzőjét nem ismerjük. Három szerző van, akinek tulajdonítják: Pál, Apollós vagy Barnabás. Nem tudjuk pontosan ki írta, mivel már a levél eleje is eltér Pál stílusától. Akár írhatta Pál is, de nem az a lényeg. Az ószövetségi szenthelyről a következőket kell tudni: Először volt a Pitvar, ott volt az égőáldozati oltár és a mosdómedence. Ezután volt a szentély, amelyben a hétágú gyertyatartó, a szent kenyerek asztala, a jóillattétel oltára volt, és a kárpit, ami elválasztotta a szenthelyet a szentek szentjétől. A szentek szentjébe volt a frigyláda, benne a két kőtáblával. Akárhogy is számolom, ez három rész. És azért, mert a Biblia nem említ valamit egy helyen, még máshol ott van, tehát létezik. A zsidókhoz írt levél szerzője - legyen az Pál vagy akárki - azt mondja a 9,12-ben hogy a Krisztus a mennybemenetele után a szentélybe ment be. A szentély az ószövetségi hajlék második része volt volt, ahová a bűnrendezés során a pap naponta (!!!) bejárt, mivel az égőáldozati oltáron kiontott állat vérét rendszerint bevitte a szenthelyre, hogy ahol esemény történt. Ez egy mindennapi szertartás volt, és nem egyenlő a szentek szentjébe való bemenetellel, mert oda a főpap csak egy évben egyszer mehetett be. A zsidókhoz írt levél szerzője tehát jól mondja, Krisztus a mennyei szentélybe ment be, de az nem a szentek szentje, mert Dániel világossá teszi az a hely, majd évszázadok múlva fog szerepet kapni a megvátási tervben. A Biblia tehát alátámasztja a h.n. adventista teológiát.

Ismétlem: Nem kell elfogadnod a 2300 éves próféciát, hihetsz abban, amiben szeretnél, engem egyáltalán nem zavar. Viszont ahogy én nem kérdőjelezem meg a te hitedet, elvárom, hogy ez kölcsönös legyen velem szemben, és tiszteletben tarsd mindenféle ironokus kommentár nélkül, mert én sem engedtem meg veled, és a te egyházaddal szemben ilyen viselekdést.

Köszönöm.

Kezdem a végével:

„mindenféle ironokus kommentár nélkül, mert én sem engedtem meg veled, és a te egyházaddal szemben ilyen viselekdést.”

Az én egyházam nem e világból való. Nem ironikus vagyok, hanem jókedvű, és csak nevetek a próféciák félremagyarázásán.

A 2300 évről és Dániel könyvének előadásairól már sokat hallgattam Reisinger, Vankó, és társai előadásaiban. Felesleges volt leírnod, szinte fejből elmondtam volna neked is ezt.

A szabatott le kifejezés csak egy teória, amit kételkedés nélkül elfogadtok, és itt van a számolásotok alapvető problémája. Ugyanis sehol a szövegben nem olvasni arról, hogy a 2300 évről szabatott volna le. A világ történelméből szabatott le, az idő folyásából. Ami Dánielre tartozik, hogy mennyi ideje van a népnek, és mi vár addig rá. Ezért nem került további magyarázat a 2300 évről.

A kis szarv, majd ítélőszék, aztán megint kis szarv, tekintettel a látomásra, és a profetikus képekre, nem egy lineáris időintervallumot láthatunk, hogy a világ megítélése elkezdődött, hanem azt, hogy a kis szarv megítéltetése akkor megtörtént.

Ugyan ezt a fajta ítéletet láthatjuk Nabukodonozornál, éppen ebben a könyvben, az 5. fejezetben:

25. És ez az írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!

26. Ez pedig e szavaknak az értelme: Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak.

Ugyan ez jelenik meg, miután az „öregkorú” leült:

11. Nézém akkor a nagyzó beszédek hangja miatt, a melyeket a szarv szóla; nézém, míg megöleték az az állat, és az ő teste elvesze, és tűzbe vetteték megégetésre.

12. A többi állatoktól is elvéteték az ő hatalmok; de ideig-óráig tartó élet adaték nékik.

Tehát a hatalmak felett lett ítélet, és elvétetett a hatalom tőlük. Nincs semmiféle mennyei ítéletről szó, ahogy elkezdődött egy folyamat, valamiképpen rosszul értelmezve visszafejtve 1844-ben.

Főbb vonulatként ennyi, gondolkozz el rajta, aztán arra jutsz, amire akarsz. Tudod az a borzasztó, hogy egy teória van felépítve szép mesével mindkét gyülekezetben erről, legyen az 1844, vagy 1914. Viszont elvet minden egyéb magyarázatot, és ragaszkodik ahhoz, amit kitalált.

„Először is, te magad valószínű a régi, 1908-as revideált Károlit használod. Én magam azonban a modernebb, új szövegkritikai kiadáson alapuló SZIT katolikus fordítást, amelyben nem "kiderül a szenthely igazsága", hanem "tiszta lesz a szenthely van".”

Tudod az 1844-es magyarázat nem a SZIT katolikus fordításból született.

Még annyit, ami nagyon nem tetszett a magyarázatodban:

"A szenthely megtisztítása a jóm kippurra való utalás, amikor is a nép felhalmozott bűneitől a főpap egy évben egyszer megtisztította a szenthelyet, mint már utaltam rá."

Az engesztelés napján semmiféle tisztogatás nem történt. Áldozat és vérhintés történt a szentek szentjében, nem takarítás.

Most, hogy így filózok az adventista tanításon, eszembe ötlött az őszi ünnepekkel kapcsolatban, hogy a Bibliában így van a szertartás:

„És tegye Áron mind a két kezét az élő baknak fejére, és vallja meg felette Izráel fiainak minden hamisságát és minden vétkét, mindenféle bűneit: és rakja azokat a baknak fejére, azután küldje el az arravaló emberrel a pusztába, hogy vigye el magán a bak minden ő hamisságukat kietlen földre, és hogy bocsássa el a bakot a pusztában.”

Az adventista magyarázat szerint ez a bak a sátán. Az ünnepek kapcsán nem a sátánt vetítették ki, hanem Jézust. Nem a sátán veszi el a bűnöket, hanem Krisztus. Krisztusnak lehet adni a bűnöket, és ő elviszi olyan messzire, hogy emlékezetbe sem veszi senki azután. Tehát úgy gondolom, hogy ez a magyarázat is csak egy elfogadott, csak át nem gondolt, és meg nem cáfolt magyarázata az adventista prófécia magyarázatainak. Szerintem a vég idejére szóló tanításuk mind az adventistáknak, mind a Tanúknak szép mese, csak nem igaz. Félreértett, félreszámolt, eltévesztett, megkérdőjelezhető, és vitatható. Ez van ..., de ez a bakról szóló rész már csak hab a tortán. Vedd zárójelnek :)

@12:00

1. Hogy a te egyházad a világból való-e vagy sem, azt nem az én dolgom megítélni, így erre nem mondok semmit. Arra viszont kíváncsi lennék, hogy melyik egyház az, amely olyan "jókedvű" hívet ad a világnak, amelyek megengedik maguknak azt, hogy nevessenek mások hitvallásán. Körülbelül olyan ez, mint ha egy protestáns nevetne egy katolikus emberen, mert ő imádkozik Máriához. Az ő szemében nevettséges a Mária-kultusz, de annak az embernek fontos. Ez egy olyan lelkület, amely véleményem szerint unszimpatikus, mások szemében is azzá teheti az illetőt - saját magára is romboló hatással van - mert hogy jön valaki ahhoz, hogy kinevesse másnak a hitét, csak azért, mert ő nem ért vele egyet. Egy Krisztust követő embernek ilyet nem szabad lenne megengednie magának. Írd meg tehát, hogy melyik az egyházad.

2. Ahogyan te sokat hallottál Vankó Zsuzsa és Reisinger János "és társai" előadásában a 2300 éves próféciáról, úgy én is sokat hallottam az ellenérvekről, mivel a kereszségem előtt tanulmányoztam az ezzel kapcsolatos irodalmat. Így lényegében én is el tudom mondani az ellenérveidet.

3. Az apokaliptikus irodalom értelmezésének az egyik legalapvetőbb tanítása, hogy figyelembe vesszük az irodalmi szerkezetet. A Jelenések könyvének például khiasztikus szerkezete van, ha nem ezt a szempontot vesszük figyelembe, akkor tévútra megyünk, mert János apostol nem véletlenül írta így. A khiasztikus szerkezetet ugyanis a héber gondolkodás nem véletlenül használta. Dániel könyvének értelmezésekor az a szabály, hogy figyelembe kell enni a párhuzamokat, mivel Dániel jövendölései egymással teljesen párhuzamokat. Ha ezt az értelmezést figyelmenkívül hagyod, annak következtében születhet meg a te magyarázatod is, meg az olyanok is, amik a méd és a perzsa birodalmat Dániel könyvében belül bizonyos fejezeteknél kettéválasztják, máshol meg egybekapcsolják, mert nem figyelnek a képek párhuzamaira. Állítod:

"Ugyanis sehol a szövegben nem olvasni arról, hogy a 2300 évről szabatott volna le. A világ történelméből szabatott le, az idő folyásából"

Állítod ezt, közben azt figyelmenkívül hagyod, hogy amikor az angyal megérkezik, azt mondja a prófétának: "Figyelj hát a szózatra, és értsd meg a látomást!" (Dán 9,23). Tehát az angyal egy látomást fog megértetni a prófétával. Felteszem neked azonban a kérdést, a 9. fejezetben hol olvashatunk látomásról? Sehol. Ugyanígy az 1-7. fejezetek túlnyomó többségében sem olvashatunk látomásról. Prófétikus álmokról olvashatunk, illetve Dániel és társai történetéről a babiloni, majd a méd-perzsa udvarban. Egyes egyedül a 8. fejezetben olvashatunk egy látomásról (8,1). Gábriel magyarázata tehát tehát mindenképpen a 8. fejezettel van kapcsolatban. Figyelmenkívül hagyod azt is, hogy Dániel a 8. fejezetben a 3-14. versben olvasható képsor mindegyikéről magyarázatot kapott (20-25. vers). Kivéve a 2300 napról és estét (26. vers). Az angyalnak tehát a 9. fejezetben mindenképpen azért kellett jönni, hogy "a látomás" meg nem értett részét megmagyarázza, ami a 2300 napra és estére vonatkozik. Éppen ezért, kezdi úgy, hogy "hetven hét szabatott" - magyarul a 2300 évből Dániel népére csak 490 esztendő vonatkozik, a maradék 1810 év nem rájuk vonatkozik.

4. állítod:

"A kis szarv, majd ítélőszék, aztán megint kis szarv, tekintettel a látomásra, és a profetikus képekre, nem egy lineáris időintervallumot láthatunk"

Nem értek veled egyet. A 7. fejezet egy lineáris időintervallumot mutat be, hiszen egymás után következő eseményeket mutat be. A nagybirodalmak felemelkedésétől egészen az örök életig. Ha valóban arról lenne szó, hogy nincs linearitás, akkor a történelmi eseményeket zavaros, egymásnak ellentmondó képekben kéne bemutatni. Például a Babilont a Görögök utána kéne tenni, hogy jelezze a Szentírás, hogy itt nem egy meghatorozott sorrendről van szó. Azonban a nagybirodalmak felemelkedésének helyes sorrendje avval egyenlő, hogy a képsor egy linearitást akar érzékeltetni, miszerint elindul valahonnan, a történelem egy adott pontjától, és haald egészen a végkifejletig. A "mene, mene, tekel ufarszin", azért nem kapcsolható ide, mert ott csak Babilon egyéni megítéléséről van szó, de nem a végitéletről. Ebben az esetben, azonban sokkal többről. Például az, hogy felnyitják a könyveket, egy klasszikus eszkatologikus elem az apokaliptikus irodalomban a végítéletre (Jel 20,12). A (7,23-26) szakasz ugyanezt mondja el az angyal kevesebb jelképpek: Felemelkedik négy birodalom, abból a negyedik darabokra esik, megjelenik egy kis szarv, amelynek majd a mennyei ítélet vet véget. A 27. vers pedig már az örök életről beszél. Mi ez, ha nem linearitás? Különben meg a 7. fejezetet azrt is fontos, mert rámutat a párhuzamokra, hogy a 7. és 8. fejezet képsora ugyanaz: vadállatok--> kis szarv. Ezután a 7. fejezetben az ítélet, a 8. fejezetben szentély megtisztítása történik, vagyis a kettő ugyanazt jelenti, csak más kifejezéssel.

4. "Tudod az 1844-es magyarázat nem a SZIT katolikus fordításból született."

Ez igaz, viszont arra jó, hogy alátámassza, Dániel 8,14 a szenthely megtisztításáról beszél, amit addig tagadtál a régi Károli fordítással. A Nagy Engesztelési Nap a megtisztulás napja volt. A szentélyszolgálat során felhalmozott bűnök - hiszen oda gyakran jártak bűnrendezésre a zsidók - a "bűnbakra" kerültek, - ezáltal tisztult meg a szentély - így akkor, amikor kivezették a bakot a pusztába az magával vitte Izrael minden bűnét, a népet pedig ezután már nem terhelte semmi, és a szentélyben sem maradt már semmi, hiszen mindent a bakra hárítottak. Magyarul tiszta lett, és kezdődhetett minden előlről.

Állítod:

"Az adventista magyarázat szerint ez a bak a sátán. Az ünnepek kapcsán nem a sátánt vetítették ki, hanem Jézust. Nem a sátán veszi el a bűnöket, hanem Krisztus. Krisztusnak lehet adni a bűnöket, és ő elviszi olyan messzire, hogy emlékezetbe sem veszi senki azután."

Én erre pedig beidézem a szombatiskolai tanulmányt:

"Szerepe lenne Sátánnak a megváltásunkban, ahogyan azt némelyek tévesen tanítják? Természetesen nem! Sátán soha, semmilyen értelemben nem viseli a bűnöket helyettesünkként. Egyedül Jézus tette ezt meg, és egyenesen istenkáromlás azt gondolni, hogy Sátánnak bármi része lett volna megváltásunkban.

Az élő bakkal kapcsolatos szertartás párhuzamát a hamis tanúkra vonatkozó törvényben találjuk (5Móz 19,16-21). A vádló és a vádlott egyaránt az Úr előtt áll (őket a papok és a bírák képviselik), megtörténik a kihallgatás. Ha a vádló hamis tanúnak bizonyul, ő kapja a büntetést, amit az ártatlannak szán (példa erre a gonosz Hámán esete, aki akasztófát állíttattot a hűséges márdokeusnak)."

Kérdéseim hozzád:

Ha tudod, hogy h.n. adventista vagyok, és ismered a hitvallásomat, és azt is, hogy nem fogadom el a te magyaráztodat, mert nem tudom a Bibliával összegyeztetni, miért foglalkozol velem? Ha te már kialakítottad a nézeteidet a h.n. adventista tanításról, mire való ez a vita? Csak nem arra, hogy nevess a próféciamagyarázataimon?

Mi a célod ezzel a beszélgetéssel?