Ezékiel 28,13-19? Ez a Sátánról szól?

Igen, ez egy elég bevett értelmezés, valószínűleg igaz is. Scofield (1909) pl. azt mondja (az Ézs. 14:12-14-gyel együtt értelmezve), hogy ezek a részek nem vonatkozhatnak másra, csak Sátánra (pl. a kerúbra, az Isten hegyére, "fényes csillag, hajnal fia"-ra vonatkozó említések miatt).

Az általad említett részt szerintem úgy érdemes értelmezni, hogy Isten Tírus királyának, egy valódi földi uralkodónak a sorsán keresztül, mintegy hasonlatként, mutatja be Sátán sorsát. Ez a fajta "irodalmi eszköz" több helyen is előfordul a Bibliában, legismertebben pl. Dániel könyvében, ahol egyes uralkodók sorsa jövőbeli vonatkozásokkal is bír, nem kizárólag az ott megnevezett személyeken teljesedik be.

És rakva volt mindenféle drágakővel? Bőségesen kereskedett?

Emberek, a próféták képekkel "dolgoznak". Világosan meg van írva, hogy a prófécia kinek szól. Tírusz királyának. Isten magas helyre helyezte a királyt, mindent megadott neki, gazdagságot, szépséget, kvázi édenben, Isten kertjében volt. Isten keze volt rajta, hogy birodalmát oltalmazza, mint egy oltalmazó kerub. Ha elolvasnátok az előző fejezeteket, részeket, és nem ártana az utána lévőket is, a király borzasztó nagy kereskedéseket folytatott, önmagának és nem Istennek adta dicsőségét, ami miatt Isten figyelmezteti, hogy eltörli a színről.

Misztifikált dolog ráfogni a sátánra, csak a bökkenő ott van, hogy nem róla szól.

Azt gondoljátok, hogy fejezeteken keresztül a próféta Tírusz királyának beszél, majd a beszéde közepén egyfajta csavarral néhány sor gyanánt belesző egy kis intelmet a sátánnak?

Szia!

Igen, egyértelműen. Kedvenc teológusomat idézem: „Kétségtelenül van helyi történelmi vonatkozása is ennek a jövendölésnek (Ezék 28,11-15), de ha az elénk tárt prófétikus képet kicsit figyelmesebben vizsgáljuk, mégis hamarosan látni fogjuk, hogy a pogány uralkodó alakja mögött kirajzolódik annak a hatalomnak a sötét és fenyegető sziluettje, akit Jézus „a világ fejedelmé”-nek nevezett. Gyakori dolog a Szentírásban, hogy egy-egy istentelen király Sátán 'typosává', mintegy a megtestesítőjévé válik. Sátán teremtett lény. Tévedés tehát valamiféle gonosz istenségnek képzelni, aki mint hatalomban és örökkévalóságban egyenlő ellenfél áll szemben a jó és igazságos Istennel. Isten és Sátán között teljes egészében fennáll az a távolság, ami elválasztja egymástól a Teremtőt és a teremtményt. Egyedül Isten örökkévaló. Sátánnak kezdete volt és vége lesz. Léte a világmindenség szuverén Urának és Bírájának akaratától, tetszésétől függ.” (A. Vaucher: Az üdvösség története)

Üdv. Péter

Szervusz

Ahogyan Ezékielnél Sátánról olvashatunk abban a részben, úgy a

Példabeszédek 8:22-31 verseiben Jézusról

Aha...

Ezékiel 28

12. Embernek fia! kezdj gyászéneket

Tírus királyáról, és mondd néki:

Példabeszédek 8

12. Én bölcsesség lakozom az

eszességben, és a megfontolás

tudományát megnyerem...

Idéznéd Ezékiel 28-ból azt a részt, amikor azt írja, hogy a sátánról szól?

Idéznéd a Példabeszédek 8-ból amikor azt írja, hogy Jézusról ír?

Átvert bennünket a teremtő és bandája... visszamegyünk az égbe és őt (őket) fogjuk lehajítani a hazugságaikért, hogy elhitettek (és hitetéseikkel, hazugságaikkal megkötöztek) bennünket.

Csalók.