Kik az antikrisztusok?

[link]

Antikrisztus (gör-lat. 'ellenkrisztus'): 1. A Szentírásban a név János első leveléből való (2,18; 4,3) és Krisztus ellenfelét jelenti, aki majd az utolsó időkben mintegy sátáni hatalommal fejti ki tevékenységét, s akit majd Krisztus győz le második eljövetelekor (2Tesz 2,3-12). A tény bejelentésén kívül azonban semmi biztosat nem mondhatunk róla, mert már az úsz-i írásokban úgy is szerepel, mint aki már jelen van és működik (Jel 13,1). - A gonoszság képviselőjének megjelenéséről (mintegy az Antikrisztus előképéről) szó van a Krisztus előtti zsidó apokrif irod-ban is. Sőt már Ezekiel (38 skk.) beszél arról, hogy Góg és Magóg, az istenellenes hatalmak támadást intéznek Isten népe ellen. Dániel látomásában a 4. orsz. fejti ki ezt a hatást (2,20-45). A rabbik ezt a látomást a róm. birod-ra vonatkoztatták, de más uralkodókban is megtestesülve láttak ilyen hatalmat, pl. IV. Antiókhosz Epifáneszben, aki a tp-ot megszentségtelenítette (Dán 7,19-25). A kumráni szövegek is említenek olyan személyt, akiben a gonoszság megtestesül (hazugság embere, gonosz pap, sárkány). Azt nem lehet bizonyítani, hogy a kép a pogány hitregékből származik, ahol az istenek harcolnak az ősi idők kaotikus hatalmaival. Az ÚSz-ben (2Tesz 2,3-12) Pál ap. ósz-i előképek alapján ilyen vonásokat emel ki róla: isteníteni fogja magát, a szt helyen üti föl trónját, sátáni hatalommal megtévesztő jeleket művel és félrevezet. Úgy látszik, hogy az Antikrisztus egy emberi személy, s Krisztus majd szája leheletével semmisíti meg. Egyelőre még valamilyen hatalom gátolja teljes megjelenését, de ma már nem tudjuk, hogy az ap. milyen gátló hatalomra gondolt. János levelei (1Jn 2,18; 4,3; 2Jn 7) inkább a krisztológiai eretnekség képviselőit illetik ezzel a névvel, s többes számban is használják. A Jel 13-ban az Antikrisztus a nagy káromló, aki istenként tisztelteti magát (cs-kultusz!), és háborút vezet Isten sztjei ellen (vadállat). Talán Jézusnak az ítéletről szóló beszéde is őrá céloz, amikor Dániel (9,27) szavaival az iszonyatos pusztulást említi (Mt 24,15). - Dogmatikailag annyit állapíthatunk meg, hogy az Egyh. tanításában semmi több nem fordul elő, mint a Szentírás szavaira való hivatkozás. A kk-ban az Egyh. óvott a fraticellik eszkatologikus elméleteitől (D 490), s azt a nézetet sem pártolta, hogy az Antikrisztus az ördög emberi megjelenése lenne. A teol-ok ált. kitartanak amellett, hogy az Antikrisztus egyedi személy, hiszen az üdvösség és a kárhozat tört-ének alapjellege az, hogy egyedi személyek hordozzák, s hogy a közöttük levő ellentétek a végső időkben kiéleződnek. Nem elég tehát csupán a kerség állandó küzdelmes életére gondolnunk. Másrészt arról sem feledkezhetünk meg, hogy az emberben levő bűnös törekvések is kifejeződnek az Antikrisztus nevében, s ez az oka annak, hogy a Szentírás Antikrisztusokról is beszél (1Jn 2,18; 4,3). Ilyen értelemben az Antikrisztus már itt van, s Isten orsz-ának kibontakozásába beleviszi a jó és a rossz küzdelmét. - Mivel a szentírási szövegek nem adnak határozott képet az Antikrisztusról, azért annak konkretizálása az Egyh. tört-e folyamán elég változatos volt. Az első sz-okban, az üldözések hatása alatt hol a Dán törzséből származó zsidó álmessiást gondolták ilyennek, hol pedig a visszatérő Nérót. Lactantius emberi alakban megjelenő sátáni lénynek gondolja, a Barnabás-levél (4,3) pedig a pogány róm. birod-mal azonosítja. A Nagy Sándor-mondák hatása alatt egyesek K-ről várták megjelenését. A teol. azonban általában tartózkodott a tört. azonosítástól, s inkább szimbolikus-eszkatologikus jellegét hangoztatta. A kk. háborús időkben is inkább csak az Antikrisztus előfutáraként bélyegeztek meg egyeseket. Az invesztitúraharcok idején pl. az egyh-iak II. Frigyes császárt mondták Antikrisztusnak, ő pedig a p-ra fordította vissza a vádat. Clairvaux-i Szt Bernát II. Anaklét ellenp-val kapcsolatban kérdezte, hogy nem az Antikrisztus jelent-e meg benne. Hasonló nyelvezetet használtak a kor eretnekségeinek vez-ivel szemben is. - Az Antikrisztus eljövetelébe vetett hit a 17. sz. derekától alakult ki az OOE-ban bekövetkezett szakadás után, elsősorban az óhitűek sorában, akik számos szektára bomlottak. E szekták nem munkáltak ki semmiféle új teol. rendszert, hanem vitákban védelmeztek mindent, ami hagyományos, és elutasítottak minden újítást, mert azt az Antikrisztus kísértésének és cselszövésének minősítették. Egyes szekták egy eszmében vélték meglátni az Antikrisztust, mások konkrét tört. személyiséget azonosítottak vele. - Az or. ort-ok évszázadokon át a 7. évezred beteljesedésekor, azaz 1492: várták a világ végét (mert szerintük a világ teremtésétől eltelt 5508 + 1492 = 7000 év), majd amikor a rettegett év az utolsó ítélet nélkül telt el, a 8. évezred meghatározatlan évszámát emlegették az Antikrisztus eljövetele évének. Az óhitűek Antikrisztusnak tartották azokat, akik őket üldözték: Nyikon pátr-t, majd ennek bukása után az egyh. reformokat szorgalmazó, gör. beállítottságú Alekszej Mihajlovics cárt. Az egyszerű ort-ok nagy tömegeit félelemben tartva kinyilatkoztatták, hogy az utolsó ítélet időpontja 1666+40 hónap, tehát az 1670. év lesz, s az Antikrisztus feltétlenül Moszkvában jelenik meg. Később I. Péter cárt nevezték Antikrisztusnak, s nemcsak az óhitűek, hanem a klérus reformokat ellenző tagjai is. Az Antikrisztus bélyeg fokozatosan elszakadt valamely konkrét tört. időtől és személyiségtől, és általában az Egyh-nak ártó, az Egyh-at üldöző intézmények gyűjtőfogalma, az ort. or. áll. és az OOE ellenségének szinonimája lett.

- A reformáció korában a Róma-ellenes viták során az Antikrisztus lett a p., ill. a p-ság megszemélyesítője. Ennek közvetlen előkészítője Wyclif volt, aki már a 14. sz: szembeállította Krisztust és a p-t. Különös szenvedéllyel vetette föl a gondolatot Luther, amikor a p-t teljes nyíltsággal Antikrisztusnak nevezte (Schmalkaldeni cikkelyek, IV). A megokolás az, hogy elferdíti az evang-ot, saját tekintélyét Isten szava fölé emeli és hatalmat követel magának. Ez a stílus visszhangzik a későbbi vitairod-ban is (Melanchthon, magdeburgi centuriátorok). A kat. vitázók viszont Lutherben látták az Antikrisztus előfutárát. Még a múlt sz: is a fiatal Newman úgy gondolta, hogy a trienti zsin. megpecsételte az Egyh-nak az Antikrisztussal kötött szövets-ét. Ma kisebb szektákban él tovább ez a szellem. - 2. Ikgr. A kk. fölfogás szerint a katasztrófák az Antikrisztus művei, s az Egyh. ellenségeit az Antikrisztus megszemélyesítőjeként tekintették. A lelki irod. (Hortus deliciarum, Legenda aurea, misztériumjátékok) kiszínezte az Antikrisztus tört-ét, és Krisztus életével párhuzamosan, annak ellentéteként írta le. Az Antikrisztus-elképzelések további forrásai az egyhatyák magyarázata a 2Tesz 2-4-hez, és a végső idők cs-áról szóló, eredetileg bizánci monda új, frank földolgozása. Az Antikrisztust elsősorban az Apokalipszis illusztrációjaként ábrázolták: koronás, emberi alak nagy szemekkel és egy sárkánnyal (Beatus-kz-ok, 9. sz.). A 12. sz: kezdték ábrázolni az Antikrisztus életének jeleneteit (Hortus deliciarum). A kereszt árnyékaként tűnt föl 1300 k. a Brandys nad Labem-i (Cseho.) Lőrinc-tp. falképén. A karlstejni (Cseho.) Mária-tp. freskóján 1350 k. az Antikrisztus vádolja a már pokolba került lelkeket. Képciklusokat főleg a kv-fest-ben készítettek; nagyon ismert a prágai Veliszláv-biblia (1340 k.). A bibliaillusztrációkon az Antikrisztus kir. köntöst és koronát visel mindazokkal az attributumokkal, melyek a trónon ülő Krisztus sajátjai (Maiestas Domini). Az Egyh. számos ellenségével azonosították, így Khoszroesz perzsa kir-lyal (Szent Kereszt felmagasztalása); Heraclius császár fölötte aratott győzelmének leghatásosabb ábrázolása Piero della Francescától való (Arezzo, S. Francesco, 1460-66). Luca Signorelli az utolsó ítéletet megelőző jeleneteken szerepeltette (Orvieto, dóm, 1504). A kk. tipológiában az Antikrisztus típusa Baltazár kir. Luther indítására az id. L. Cranach 1510-21: alkotta meg a „Krisztus és az Antikrisztus passiója” c. fametszetsorozatát. A Wittenbergában, majd Erfurtban kinyomtatott képeskv. főleg a 16. sz. prot. műv-e és ikgr-ja számára többszörösen minta lett. A barokkban az Antikrisztus attrib-a a denevér, az üstökös, a napóra és a görög.

Jézus ellentétei..pl sokat gyilkolnak gyógyítás helyett,utálatra és gonoszságokra,mindeféle kapzsi önzősködésre tanítanak /tanítanának minket,a jó lelkű embereket viszont nem tudják magukhoz vonzzani,őket csak taszítják a negatív dolgok..

Talán Hitlerben is volt egy vonás az antikrisztusból.. nem a zsidókat védem,hanem az emberiséget..