Van összefüggés aközött, hogy érdekelt mindig is a zsidó kultúra és hogy kiderült, hogy a nagymamám zsidó volt?

Igen, ez nagyon is lehetséges.

Valami hasonló történt Szegedi Csanáddal is, csak nála ez ellenkező előjellel működött. Ő nem vonzást, hanem taszítást érzett, amíg ki nem derült, hogy ő is erősen érintett. Akkor aztán csinált egy hátraarcot, és azóta nem gyűlöli a zsidókat, hanem szereti. Egyes antiszemiták problémája is hasonló eredetű lehet. Valamiért ösztönösen tagadják a gyökereiket, amíg le nem lepleződik. Hitler legnagyobb félelme az volt, hogy tudtán kívül zsidó származású, és ez egyszer kiderül.

Istenem, bárcsak Vona Gábor is zsidó felmenőkkel szembesülne a maga családjában, amit nem tudna eldugni mások elől! Akkor ő sem Vonakodna tovább! Vagy Gyöngyössy Márton! Klezmert hallgatna az MP3 lejátszóján, és közben ivritet tanulna, a felsőfokú jiddis nyelvvizsgája után!

Bocsánat uraim! Azt hiszem, elszabadult a fantáziám!

Kedves harmadik! Nem világos teljesen, hogy a kérdezőnek szántad-e vagy nekem a megjegyzésedet. Számomra egy fontos és központi kérdés a zsidóság és Izrael létezése. Így, egymás között, megsúgom neked, hogy titkos vágyaim egyike, bárcsak kiderülne rólam, hogy vérségi kapcsolatban vagyok a zsidósággal, hogy Ábrahámnak nem csupán szellemi leszármazottja vagyok, hanem testi is, méghozzá Izsákon és Jákobon keresztül. Ilyesmiről azonban, nincs tudomásom. Elképzelhetőnek tartom, hogy a cigánysághoz több közöm van, mint a zsidósághoz, de erről sincs tudomásom. Mindenesetre sötétebb tónusú bőröm van, mint az átlagnak, úgyhogy könnyen lehet, hogy egy-két hegedűvonás az én véremben is van. Egy tuti: az SS-be nem vennének be, mert bár a szemem kék, de nem vagyok az a kifejezett germán alkat, ezt azonban nem bánom.

Számomra vonzó a zsidó kultúra, és nagyon szeretnék elmenni párszor, vagy több párszor Izrael igazi fővárosába, Jeruzsálembe. Ha nem lennék lusta, már héberül is megtanultam volna, mert szeretném a Bibliát eredeti nyelven is olvasni. Mindezek mellett is magyar vagyok, és szeretek magyar lenni. Azt azonban meglehetősen utálom, amikor a "főmagyarok" meg akarják határozni a magyarság ideológiai fajta-sztenderdjét, és manipulatív eszközökkel akarják elültetni a szívemben azokat az ismérveket, amelyek szerintük a magyarok sajátjai.

Egyesek szerint Magyarország jövője a javak újraelosztásán múlik. Ez már többször is ki lett próbálva a huszadik században Magyarországon, és aki tanult valamit a történelemből, az soha többé nem lép erre az útra. A legnagyobb bolondság az, amikor az emberek újra és újra ugyanazt csinálják, miközben azt várják, hogy más lesz az eredmény, mint korábban. Egy kecskének, vagy birkának például átlagosan tizenhét áramütésre van szüksége, hogy megtanulja, hogy a villanypásztor mindig megüti, de ezután is, időről időre újból bepróbálkoznak. Egy lónak, vagy kutyának egyetlen alkalom is elég, hogy életre szólóan megtanulja a villanypásztort tisztelni. Vagyis ez tájékozottság és intelligencia kérdése. Én úgy látom, hogy Magyarországnak nem arra van szüksége, hogy a központi hatalom újra elossza a javakat, hanem arra, hogy értékteremtő gazdaságot hozzanak létre, amiből a profit származhatna. A szélsőjobb inkább Sánta Ferenc Sokan voltunk című novellája szerint oldaná meg a problémát. Sok buta ember pedig abban a reményben támogatja, hogy az osztozkodáskor ők a megfelelő oldalon lesznek, amire valójában semmi garanciát nem kapnak.

Kedves Asperrimus, nem neked szántam, de úgy tűnik, hasonló cipőben jártok.

Nem hiszek ebben a vérségi dologban: szerintem ez pusztán fizikai, és egy életre szól. Nekem is vannak furcsa kötődéseim, "honvágyam"? más kultúrák, más tájak felé, és úgy érzem, ez elsősorban lelki szinten dől el, nem genetikailag.