Tulajdonképpen miért hisztek Istenbe?

Én azért hiszek benne, mert megszerettem az igazságot, amely az evangélium, hogy Isten elküldte a saját Fiát, hogy az életét adja oda helyettünk bűnös emberekért, majd a harmadik napon tényleg feltámadt, és felment a mennybe és Isten jobbján a trónon ül. :-)

Vissza fog jönni, hogy megítélje ezt a világot, de akik engedelmeskednek az evangéliumnak és hisznek, azok méltók lesznek az örök életre.

Tisztelt Kérdező!

Azért hiszek Iis) Istenben, - gondolok itt a testté lett Istenre, Jézus Krisztusra - , mert Ő nem véletlenül lépett fel Judeában akkor amikor. Dániel próféta ugyanis 600 évvel korábban, évre pontosan megírta, hogy a Messiásnak mikor kell fellépnie, sőt a szolgálata és a halála idejét is pontosan közli a próféfica. Jézus pedig pontosan a prófécia szerint jött el, és akkor is halt meg.

Ilyen semelyik más vallásban sincs, és a tudomány sem tud választ adni erre a jelentőségre. A tudomány számára a vaticinium ex eventu lenne a megoldás, ebben az esetben a kumráni iratokat figyelembe véve kizárt ez a megoldás.

Azért, mert a teremtésből, és az élet szépségeiből láthatóvá válik Isten szerető kedvessége,

aki az életet magától értetődőnek veszi, az nem látja a természet mögött rejlő alkotót, ezért nem is hihet benne.

Mentem a Blahán, és a Bástya mozinál megszólított két lány. Megkérdezték, hogy szeretnék-e a Mennybe kerülni. Meg szerettem volna kérdezni, hogy kiket képviselnek, illetve elmondani, hogy én már megtértem, de egy hang sem jött ki a torkomon. Valami hasonló történt, mint Keresztelő János apukájával, Zakariással, azaz elnémultam. Olyan tapasztalatban volt részem, amit azelőtt soha nem érzékeltem. Megéreztem Jézus jelenlétét, és tudtam, hogy nagyon nagy súlya van annak, hogy most mit fogok tenni. Tudtam, hogy elágazáshoz érkezett az életem, és a további sorsom éppen most fog eldőlni, és nem tudom elnapolni a kérdést, pedig nagyon szerettem volna. Minden pszichikai erő kiment belőlem. A két lány láthatólag ebből semmit sem érzékelt, mert mosolyogva várták a válaszomat, és kissé zavarba estek. Mintegy fél perc várakozás után azt mondta az egyik, hogy fogjam meg a kezét és mondjak utána egy imát. A hangom visszajött, én utána mondtam, azután elköszöntek, én pedig ott maradtam. Hónapok teltek el, és hasonló dolog történt velem, ahogy a nagy óceánjárók lassan-lassan fordulatot vesznek. Megváltozott az életem, az értékrendem, megtapasztaltam egy új világ létezését, majd elsodort az áramlat egy gyülekezetbe, majd onnan egy másikba, ahol azóta is vagyok, noha kihagyásokkal.

Összefoglalva, Jézus odajött hozzám, és megszólított engem, én Őmellette döntöttem, Ő pedig azóta is velem van, pedig soha nem voltam mintakeresztény. A két lányról semmit sem tudok, azt se, hogy melyik gyülekezethez tartoztak.

1.Kamaszkori élmények (többen voltunk,csak azért tartottam hihetőnek.Bizonyított lett számomra,hogy nem csak a materialista világ van).

2.Minél többet vizsgáltam a világ és az élet bonyolultságát,annál inkább megerősödött bennem egy érzés,hogy baj van azzal amit tanítanak az iskolában.Egy Teremtő alkotását mutatja az egész,akinek létét csak egy vállrántással nem lehet elintézni.

"Vagy az nem Isten szava és, Ő igazából az evolúciót, valamint az ősrobbanást használta fel a teremtés során."

Valami hasonlót érzek, tapasztalok én is. A Megismerésnek nagyon az elején járunk, nem látjuk a fától az erdőt, a sok részlettől a lényeget. Nyilván én sem, ez nem "tudománykritika".

Nem hiszek benne Biblia-formán, mert minden vallást egylényegűnek látok, egyenrangúnak; mindegyik ugyanarról szól, más értelmezésben. A közös nevezőjük a lényeg.

Az Utolsó vagyok.

Korunk egyik nagy dilemmája, hogy mi az elsődleges, mi határoz meg mit? Az anyag a tudatot, vagy a tudat az anyagot?

A materialisták szerint az anyag az elsődleges, azonban minden vallás a tudat magasabbrendűségéről szól. Szerintem ez korunk legnagyobb tévedése, ha ezen sikerülne túllépni, és ilyen irányban indulnának el a kutatások, sok megdöbbentő felfedezést tenne az emberiség.

,,Vagy az nem Isten szava és, Ő igazából az evolúciót, valamint az ősrobbanást használta fel a teremtés során."

Ha nekilátsz olvasni a Bibliát (ami tényleg Isten szava, ajánlom sok szeretettel), tudnod kell, hogy nem kell mindenhol véresen komolyan, szó szerint érteni. Értem ezt leginkább a számokra, legtöbbször szimbolikus jelentésük van. A hetes a tökéletesség száma (ld. Isten 7 nap alatt teremtette a Földet, stbstb). Azt senki nem mondta, hogy ez ténylegesen 7 nap alatt történt... valóban, Ő igazából az evolúciót valamint az ősrobbanást használta fel a teremtés során. Vagy mondok mást... például a 6-os, ami a tökéletlenségé, vagy hogy mondjam... 666 a fenevad száma (3-szor egymás után, a hármas a megerősítés száma :D ). De lehetne még sorolni... 12, 40, 100, stb. :) A tudomány és Isten nem üti egymást! Ha tényleg elkezded olvasni a Bibliát, szerintem kezdd az evangéliumokkal, az az egész központi része. Lehet, hogy hülyeségnek tűnik egy könyvet a közepén kezdeni, de nem az.

Eredeti kérdés. Miért hiszek Istenben?

Mert ha nem hinnék, teljesen céltalan lenne az életem. Nem lenne miért élnem... Másrészt pedig baromi érezhető a jelenléte, de tényleg! :) Aztán szétnézve erről a csodálatos teremtett világról már ne is beszéljünk! :D Ekkora tökéletes rendszer mögött lehetetlen volna, hogy ne álljon senki.