A Hit Gyülisek mit gondolnak a Katolikus egyházról?

Azt, amit a legtöbb Bibliát alapul vevő felekezet... leginkább a bálványimádást és a Mária tiszteletet kritizálják. A HGY-t a többiek meg általában szektának, vagy elmeháborodottak gyülekezetének szokták titulálni, de már a sátáni jelzőt is hallottam rájuk. A magáét mindenki megpróbálja védeni, még akkor is, ha mélyen legbelül van egy-két dolog, amivel nem ért egyet.

Az utolsó kommentedre annyi, hogy akárki akármilyen felekezet tagja, a gyerekét biztos abban a szellemben fogja nevelni. A Katolikusok, Reformátusok megkeresztelik a csecsemőket, anélkül, hogy megkérdeznék, a Baptisták, Adventisták, és hasonló gyülekezetek csak "bemutatják", de hordják a gyülekezetbe, így ebben nőnek fel.

Hozzátenném gyorsan, hogy ez a más vallásokra (Buddhizmus, Hinduizmus, Iszlám, Krisna, stb). és az ateistákra is igaz.

A gyerekekért a szülők felelősek amíg nagykorúak nem lesznek, és ehhez hozzátartozik a világnézet is. Felnőtt korban aztán az ember vagy megmarada a szülei által hozott vonalnál vagy nem.

A Mária dolog érdekes, talán érdemes elgondolkodni rajta...

A Bibliában nem esik szó Mária elragadásáról sem közbenjáró (sőt mostanában láttam, hogy már társmegválto!) szerepéről. Ezek hagyományon alapulnak, érdemes kritikusan szemlélni őket...

Én pl. arra gondoltam, hogy ha Máriát el is ragadta magához Jézus a Mennybe (megtehette akár), akkor sincs közbenjáró szerepe, hiszen akkor lenne erről szó a Bibliában. Érdekes, hogy János vette magához őt amíg élt, de az ő evangéliumában sincs semmi különösről szó Máriával kapcsolatban. A Jelenésekben van az asszony, aki egyes magyarázatok szerint Mária (hiszen szül, és gyermekét a Sárkány meg akarja ölni), mások szerint maga az Egyház (minden felekezet magát érti alatta, csak kevesen Krisztus Testét - a hívek közösségét).

Nagyjából ennyi.

Tisztelni valakit (én is tisztelem a tiszta hitéért és engedelmességéért), és imádkozni hozzá azért nem ugyanaz.

Jézus maga is mondja Máriának egyszer "Asszony mi közöm veled?", máshol meg "ők az én testvéreim és anyám...". Ez nekem azt sugallja, hogy a kultusz megalapozatlan.

A másik amire a Biblia felhívja a figyelmet, a hamis csodák és jelek az utolsó napokban (ami Jézus halála óta tart...).

Ami még gyanús, ha Mária megjelenik karjában a Kisjézussal... Jézus már soha nem lesz csecsemő! Férfikora teljéban feszítették meg és támadt fel, abban a testben jelent meg a tanítványainak, és abban is fog visszajönni mindenki által látható módon.

Oszlopot, szobrot, templomot, és imádati helyet biztos nem éppíttetett anyjának semmilyen üzenetben, az első tanítványok ilyet sosem tettek volna, hiszen a zsidó gyökerekkel (és a tízparancsolattal) teljesen ellentétes!

A HGY furaság jogos, én is votam egyszer és éreztem ezt. Sokszor néztem a közvetítéseket, mert azért sok jó és hasznos dolog hangzik el ott. Ha ismered a Bibliát és magad is Krisztusban vagy, feltűnnek a "hamisságok" ott is. A Szentlélek (Szellem) elvezet minden igazságra, és sokminden van a világon, amit az Ő nevében csinálnak, de nem Tőle származik. Csak meg kell nézni, hogy mi az, amit sosem ígért Jézus, és mindent kritikusan kell nézni azért.

Ha a mérőzsinórod a helyén van (Biblia), és közvetlen kapcsolatban vagy Istennel (csak Jézuson keresztül), akkor kegyelemből nem fogsz nagyot tévedni. A szíved megsúgja, ha valami hamisság van körülötted (vagy épp benned...).

Szekták: A hit gyülekezete...

Ami a közvetlen eredetet illeti, magyar irányzatról van szó. A gyülekezet alapítója Németh Sándor. Elõbb katolikus volt, teológiát is tanult, majd a reformátusok között elmondása szerint megkapta a "Szentlélek keresztségét. 1978- ban újra felvette a vízkeresztséget. 1979-tõl önálló imacsoportot szervezett. A csoport tagjai eleinte az Isten gyülekezete elnevezésû közösségen belül tevékenykedtek, majd a nyíregyházi alapítású, metodista jellegû Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséggel és külföldi szabadkeresztény közösségekkel kerestek kapcsolatot, végül 1989 májusában nyerték el a törvényes elismerést. Kiadványaikból kiderül, hogy a külföldi újpünkösdista mozgalommal állnak rokonságban.

Elfogadják a Szentháromságot, az Ige örök létezését, s hogy a Szentlélek isteni személy, de utóbbit Szent Szellemnek nevezik. Németh szerint a Szent Szellem Máriában isteni magot helyezett el (vajon ezt a mítoszok elképzelései szerint kell érteni?!), amibõl az ember-Jézus született, épp ezért Mária nem volt istenszülõ, csak emberszülõ.A gyülekezet (babiloni eredetû) bálványimádásnak tekinti "Mária és kisjézuska" kultuszát, ugyanígy az eucharisztiát és a szentek tiszteletét is.

A Szentírás központi jelentõségû náluk, azonban sajátos, szektás biblia- értelmezéssel dolgoznak. Nem az eredeti szövegre kiváncsiak, vagy arra, hogy mit is akart mondani az õsegyház, hanem azt keresik, személy szerint mit mond nekik az Írás.Mintha a tévedhetetlenség a hallgatóra, az értelmevonatkozna. Pedig a sugalmazás a szent írókra érvényes (vö. 2 Tim 3.16). Az egyéni átértelmezés már egyfajta új evangéliumot feltételez, ami szent Pál szerint lehetetlen (vö. Gal 1,9), s az egyéni találgatások végeláthatatlan zsákutcájába viszi az igehirdetést.

Mennyiben keresztények? Mível elfogadják a Szentháromságot, keresztény-félék. Ugyanakkor, bár meg van náluk a Szentháromság nevére történõ keresztség, ennek jelentõségét elhomályosítja náluk a Szent1élek keresztsége", az eucharisztiát pedig bálványimádásnak tekíntík, így még az a két szentség ís, amely megmaradt a reformáció közösségeiben, náluk az is háttérbe szorul, a pünkösdi elem hangsúlyozásával egyensúlyvesztés következík be.

Mit mondanak a Katolikus Egyházról? A gyülekezet a maga létét a történelmi egyházak, fõ1eg a Katolikus Egyház elleni kritikával kívánja megalapozni, utóbbit a Jehowa Tanúi mintájára egyenesen Babilonnak, "a paráznák anyjának" titulálja. (Jel 17,6-ra hivatkozva, ami a szentírási hely abszolút félreértelmezése).

A gyülekezet saját tagjait prófétáknak és szenteknek, az iidvösség várományosainak tekinti, épp ezért van az, hogy nem hajlandó párbeszédet kezdeni más, úgymond bûnös közösségekkel, akiknek sorsa szerintük a kárhozat.Valójában lsten Szent Pál szerint "azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön" (1Tim. 2,4), tehát egyetlen közösség sem zárhat ki másokat az üdvösségbõl.

Nincs új a nap alatt. A nesztoriánus eretnekség a Kr.u. az V. században ugyanígy tagadta Mária istenszülõi méltóságát, és (bár elfogadta az Igét mint 2. isteni személyt) tagadta az Ige megtestesülését és Krisztus isteni mivoltát. Ez tér most vissza. Úgy látszik, ebben a kérdésben a gyülekezet számára már nem kiindulópont a Szentírás, pedig abban ezt olvassuk: "az Ige testté lett" (Jnl, 14). S mivel a Fiú, az Ige a megtestesülés után is Ige maradt, a kalcedoni zsinat (451) joggal mondta azt, hogy az Ige az isteni és az emberi természetet egyetlen személyi egységbe ölelte.

Szót érdemel a Szent Szellem emlegetése is. Ez a szóváltoztatás ma, a "szellem-hit" (a spiritizmus) korában nem szerencsés: egyeseket könnyen vezethet a Szentlélek isteni személy voltának megkérdõjelezéséhez.

De tegyük félre az elnevezés kérdését. Tévesen fogják fel a Szentlélek szerepét is. Vajon az Úr Jézus a Szentlelket nem azért adta a tanítványoknak, hogy alakítsák, gyógyítgassák, építsék a közösséget (vö. Jn 20,22)'? A lelki adományok "egyediesítése", magánkiváltsággá formlálása semmiképp sem Krisztus elgondolása.

Ami Máriát illeti, az Igének adott emberi testet (ha egyszer az Ige testesült meg), tehát az Efezusi Zsinat joggal nevezte Istenszülõnek. Egyébként már maga a rokona, Erzsébet is "Uramnak anyja"-ként emlegeti, az Ur kifejezés pedig Istennek jár ki a bibliában. Az Ur Jézus Jánossal együtt valamennyiünket Mária fiaivá tett. (vö. Jn 19,26), joggal szeretjük és tiszteljük tehát.A Mária-tiszteletnek lehetnek túlzásai, de a Katolikus Egyház Szûzanyát sohasem tekintette istennõnek és soha sem imádta.

Az egyház ugyanígy sohasem imádta a szenteket sem, még kevésbé képeiket. A szentek példaképeink az üdvösség felé vezetõ úton.Szent Pál szerint a szeretet az örökéletben is megmarad. (vö. 1Kor 13,8), ez érteti meg, hogy az üdvözültek sorsközösségben maradnak velünk, s ezt fejezzük ki azzal, hogy megszólítjuk õket, szeretetüket, közbenjárásukat kérjük.

Németh Sándor azt írja: "Üdvözítõ Egyház nincs. Az üdvösség a Jézus Krisztussal a Szentlélek által megvalósuló személyes kapcsolat gyümölcse". (Új Exodus 1/33) Azonnal felvetõdik a kérdés: ha nincs szükség az egyházra, mint közvetítõ eszközre, akkor miért alapított Krisztus egyházat, (vö.Mt.16,18), miért adott nekik lelki hatalmat?

A katolikus egyház és Babilon azonosítása tévedésen alapszik, hiszen a Jelenések könyve a pogány római birodalmat illette efféle jelzõkkel. A 2000 éves egyház tagjainak lehettek, voltak is hibái, ebbõl azonban nem következik, hogy az egyház egésze bûnös. Krisztus megígérte egyházának, hogy vele marad a világ végezetéig. (vö.Mt.28,20), s hogy a "pokol kapui sem vesznek erõt rajta" (Mt.16,18), vagyis az egyház sohasem válhat nem egyházzá, ahogy azt a gyülekezet feltételezi.Krisztusnak ezt az ígéretét épp olyan komolyan kell vennünk, mint mondjuk világvége-elõrejelzéseit. Emellett persze örökös feladat marad számunkra a bûnbánat és a megújulás.

A gyülekezet öntömjénezése nem új a nap alatt. A farizeizmus visszatérése, másrészt a katarista mozgalmak felújítása (a katharosz, tiszta görög szóból). Pedig Jézus világosan megmondta: "Aki magát felmagasztalja, azt megalázzák". (Mt.23,12).

A gyülekezet új keresztény életstílust: örömöt, bõvelkedést, sikert, gazdagságot hirdet, ezért is vet be minden élménykeltõ eszközt: éneket, zenét, táncot, extázist. Az evangélium tényleg örömhír, helye lehet az élménykeresés új, akár modern formáinak is. A keresztény istentisztelet központjának azonban mégis a szentmisének kell maradnia, hiszen Krisztus önmagát adta tiszta áldozatul Istennek. (Zsid. 9,14).

A rendkívüli adományoknak (karizmáknak) fontos szerepe lehet a keresztény életben, mégsem feledhetjük: Szent Pál szerint a legfõbb adomány a szeretet (1 Kor 12,31 amihez a napi élet prózai terheinek a felvállalása is hozzá tartozik.

A gyülekezet önmaga igazolására látványos gyógyításokra, ördögûzésekre hivatkozik. Pedig egy-egy jel még nem bizonyítek, az evangélium szerint az álkrisztusok is "jeleket visznek végbe" (Mt 13,22). Mindenesetre, a jeleket követelõk (Mt 12,39) elfeledkeznek arról, hogy Krisztusnál a gyógyítás nem öncél, hanem Isten szeretetének és uralmának jele (Lk.

11,20), amely nem választható el a keresztény élet egészétõl.

A gyülekezet a betegséget Isten büntetésének, a gyógyulást a Szentlélek jelének tekinti. Pedig a betegség elfogadása is benne van Isten terveiben. Egészség (vagy akár mindenféle evilági bõvelkedés) és áldás ill. betegség és bûn azonosítása ószövetségi felfogást tükröz. Jézus elveti ezt az egyenlõségjelet (vö. azt mondja a vakonszületettrõl: "Nem vétkezett, sem õ, sem pedig szülei", Jn 9,2), a javakban bõvelkedést pedig egyenesen evangelium-ellenesnek tekinti (vö. Lk 12,21 ).

Magyar szektáról lévén szó, csak a hazai létszámról találgathatunk, mivel õk akarattal nagyobbra taksálják magukat, ezért a szakirodalom öt és harmincezer közöttire teszi a számukat.

Térítési módszerük az, hogy iskolákon, kollégiumokban leszólítják a fiatalokat. A "jó ügy" érdekében a "hitgyülis" fiatalok nem riadnak vissza egy kis flörtöléstõl sem. A nagy egyházak, fõleg a Katolikus Egyház tagjaira vetik ki hálójukat, legfõbb módszerük annak lejáratása, s valamiféle feltételeket nem követõ hit lehetõségének felvillantása

Magyar Bertalan a következõket írja róluk az Új Magyarország 1997. VII. 12-i számában:

A gyülekezet vezetõ lelkésze "A nyelv hatalma" címû sorozatban oly körmönfont bõbeszédûséggel fejti ki elvakult Róma-ellenességét, hogy írásait, noha a belõlük áradó gyûlölet szinte perzseli az olvasót, érdemes komoly teológiai háttérrel elemezni. Még ennél is figyelemre méltóbb azok a passzusok, amelyekben a nagyívû teológiai fejtegetés hirtelen nyílt és aktuális politikai propagandává csap át.

Dienes Erzsébet 1997 július 23-án ugyancsak az Új Magyarországban írja: A keresztény vallásokkal és általában a magyarsággal szemben oly mértékû gyûlölettel szembesültem náluk, amit a Göncz-törvény paragrafusai alapján hivatalosan is számon kellene kérni.

Ha csak a Hit Gyülekezete által kiadott, és Hack Péter által lektorált, Pat Robertson: Az új világrend címû könyvük került volna a kezembe, magam is elhinném, hogy a felekezet "Jézus Krisztus evangéliumát" hirdeti. Ennek ellenére meggyõzódésem, hogy a parlamentbe került "hívek" pontosan a könyvben leírt Isten és emberellenes világrend megvalósításának érdekében munkálkodnak.

A fentiekbõl is látható, hogy mennyire egyoldalú, politikai célzatú alapítás ez a gyülekezet, amelynek mûködése és megítélése nagyon sok gondot és problémát vet fel, de az tisztán látszik, hogy elüt a szektáktól, azt is mondhatni, hogy még a szektáknál is szektásabb, semmi köze se Jézushoz se a Szentlélekhez, se Istenhez, se a hithez, hanem nagyon is evilági célok mozgatják õket.