Írnátok egy szép, nem túl hosszú Bibliai idézetet?

az alábbi, nállad talán ismertebb személyek fennmaradt műveiben is megtalálhatod a Jehova nevet, amit nem fogadsz el:

franc schubert: mindenhatóság

verdi: nabucco

victor hugo: több, mint 30 fennmaradt könyve ttartalmazza a Jehova nevet

lamartin: Jehova című verse

jókai mór: egy az isten

ady endre: káin megölte ábelt

ésaiás könyvének margójára

a magyar nemzeti múzeumban örzött, appaffi györgy 1635-ös síremlékén is megtalálod Isten latin nevét:Iehova

stb...

többek közöttéppen ezért nem fog sikerülni sátánnak az a terve, hogy az emberek elfeledjék Isten nevét! maga Jézus is ezt mondja a jános 17:26 ban:"megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni" mert ezt fontosnak tartotta. ha Jézunak ez a szándéka, vajon ez kinek nem tetszik? vajon ki az a személy, aki ennek ellenkezőjét akarja elérni?

"Az, hogy "ismeretet szerezzenek rólad" és "megismerjenek téged" azért ugyanaz" - egyáltalán nem ugyanaz, ez az Őrtorony Társulat bibliahamisítása. személyes kapcsolatot állít Isten és a hívő között, nem pusztán tárgyi, elvont ismeret megszerzését. JT-inak felekezete (amelyről gyanítom, hogy egyben a tiéd is) ettől a személyes istenkapcsolattól fosztja meg a gyaloghírnökök túlnyomó többségét, mikor az Isten megismerése helyett könyvek és brosúrák százain keresztül önti a fejükbe a Brooklynban éppen kiötlött "pontos ismeretet." Ez az igevers az Isten és Jézus Krisztus személyes megismeréséről szól - nemcsak nekem, hanem elvben neked is. Más kérdés, hogy te ezt egy rossz fordítással rögtön ki is siklatod.

Az ÚVF bibliahamisításairól olvasd még el ezeket:

[link]

[link]

[link]

[link]

Az rendben, hogy a Károli tartalmazza azt, hogy "Jehova". Ez azért van, mert az régi, és régen az emberek azt hitték, hogy ez a helyes kiejtés. Mára azonban a tudomány rájött, hogy nem úgy kell fordítani.

Jehova: Jahve nevének helytelen kiejtésen alapuló változata. - 1100 k. keletkezett ill. terjedt el a Biblia maszoréta szövege alapján. A maszoréták ui. a Jhvh mássalhangzóihoz az Adonáj ('az Úr') magánhangzóit illesztették, mégpedig a maszoréta vokalizálás szabályainak megfelelően a helyett e-t. A Jehova szónak etimológiailag értelme nincs. Csak a nem zsidók körében vált használatossá, a zsidók sohasem használták.

Isten neve nem olyan értelemben vett név, mint az ókori isteneké, akiket a nevüknél fogva bármikor meg lehetett idézni. Isten úgy mutatkozott be Mózesnek, hogy "Vagyok, aki vagyok (ehjeh, aser ehjeh) … a Vagyok (ehjeh) küldött … az ÚR [JHVH] küldött" (2Móz 3:14-15). A héber írás csak mássalhangzókat rögzített, és amikor a zsidók az Írást felolvasva a négy betűhöz (JHVH) értek, tiszteletből Adonáj-t (az Úr, Uram) mondtak, így a szó pontos kiejtése feledésbe merült. A szó a kutatók szerint a létigéből ered, ezért a ma leginkább valószínűsített JaHVeH változat tkp. a létige jövő idejű, műveltető alakja: "aki léteztetni fog" = aki majd éltet? (Ez azonban bár nyelvtanilag elfogadható, de nem használt alak.) A modern Ószövetség-fordítások többsége a Jahveh szót is az "Úr" szóval, de kis kapitális betűformával jelzi: "Úr". A Károli fordításból, a magyar irodalomból és Jehova Tanúi révén közismert "Jehova" változat középkori eredetű teológiai műszó. A JHVH mássalhangzói alá odaírták az Adonáj magánhangzóit, hogy a JHVH-t olvasó Adonájt mondjon, de egyes középkori teológusok a JHVH mássalhangzókat ezekkel a magánhangzókkal egybeolvasták. Így keletkeztek a Jahovah vagy Jehovah stb. változatok. (A "Jehova" változat héber fülnek éppen olyan lehetetlenül hangzik, mint magyarul az "Isten" mássalhangzóiból és az "Uram" magánhangzóiból összerakott "Ustan").

A zsidók Istent a mai napig úgy is hívják: "a Név" (ha Sém). A bibliai héberben ugyanis nincs szó a "személy"-re, ezért használja a "név" szót: pl. "Isten nevét segítségül hívni" = magát Istent segítségül hívni; "Isten nevét magasztalni" = magát Istent magasztalni azért, aki Ő. Ez a számunkra furcsa szóhasználat átment az Újszövetségbe is, pl. Csel 1:15 "százhúsz név sokasága" = százhúsz főnyi sokaság, vagy Csel 4:12 "nem is adatott az embereknek az ég alatt más név" = nem adatott senki más.

A név a héber gondolkodásmódban nem csupán a megkülönböztetést (megszólítási módját), hanem az illető tulajdonságait, jellemét is kifejezi. Istennek is sok neve van a tulajdonságai és tettei, illetve a hívők tapasztalatai alapján, pl. az Úr, a Mindenható, a Legfelsőbb (Magasságos), Király, Vigasztalás Istene, Féltőn Szerető Isten, Kőszikla, Atya stb.

János 17:26-ot meg félreértelmezed: Ha Jézus kiejtette volna a zsinagógában a Nevet (Ézs 61:1 harmadik szava), azonnal rászóltak volna a zsidók, akik a Társulat szerint "babonás" félelemből sosem ejtették ki a Nevet. Ehelyett végighallgatták, és csak azon háborodtak fel, hogy Jézus azt állította: éppen ott előttük, őbenne teljesedett be a felolvasott írásszöveg. Jézus nem azért tanított másként, mint az írástudók, mert ő szabadon kimondta a nevet, hanem mert a Hegyi Beszéd közben úgy tanított, "mint akinek felhatalmazása [exúszía] van". Bár a rabbik csak az Írásra, vagy egyes híres rabbira hivatkozhattak, Jézus a saját tekintélyével tanított: "Hallottátok, hogy megmondatott… Én viszont azt mondom…" (vö. Jn 6:45). Egy ilyen prédikáció végén hangzott el a Mt 7:28-29.

Jézus tanítványai ismerték Isten nevét: tudták, hogy kell írni és kiejteni, hiszen a nép évről évre hallhatta az áldozatokat bemutató főpap szájából. Jézusnak nem abban az értelemben ismertette meg tanítványaival Isten nevét, hogy el kellett árulnia egy hangsort, és arról sincs bibliai adat, hogy a név szabad használatára buzdította volna őket. Valakinek a "nevét megismertetni" annyit jelent, mint valakit személyesen, vagy valakinek a személyét bemutatni. Jézus tehát Isten lényét, személyiségét ismertette meg eltávolodott népével (vö. Jn 1:18).

A legértelemhűbben a Békés-Dalos fordítás adja vissza:

"Megismertettelek velük és meg is foglak ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen és én őbennük."

Az Új Testámentomban a név (onoma) annyit jelent, mint a személy; a magyarban pedig a személy szó értelme ez: valakinek egyéni vonásokkal bíró egyedi mivolta, énje, kiléte. A héber nyelv és a görög nyelv - nem lévén a magyar személy szónak megfelelő szava, - a személy szóval megjelölt fogalmat a név szóval fejezi ki. Amikor tehát például a 75. zsoltár 8. verse így szól: „Tisztelünk téged Isten: neved közel van”, ez azt jelenti: köszönjük, hogy személyesen közel vagy hozzánk. Vagy a 116. zsoltár 4. versében: „Az Úrnak nevét segítségül hívtam” azt jelenti: az Úrhoz folyamodtam, ügyemet közvetlenül az Ő személye elé vittem, hozzá appelláltam. Vagy a 118. zsoltár 26. verse: „Áldott, aki az Úrnak nevében jön” (Mt 21:9, Mk 11:9, Lk 19:38, Jn 12:13, Mt 23:39, Lk 13:35) ez azt jelenti: áldott, aki az Úrtól nyert megbízatással jön, mint az Ő személyének képviselője. Az Acs 1:15-ben pedig szó szerint ez van: „Volt ugyanott neveknek sokasága, mintegy százhúsz”; ezt Károli 1590-ben így fordította: „Valának ott a helyen számszerént úgymint száz húsz emberek”; az 1908-as revízió pedig: „Vala pedig ott együtt mintegy százhúsz főnyi sokaság”. (Tehát a név itt is annyit jelent, mint: személy vagy ember.) Az Acs 3:16-ban ez a mondat: „Jézus neve meggyógyította ezt az embert” azt jelenti: Jézus személyesen gyógyította meg. A Mt 28:19-ben pedig az eisz to onoma kifejezést akár így fordítom: nevére, akár: nevébe, akár: nevében (lásd a Keresztelés címszót), mindegyik értelme lényegileg ez: a keresztelés által a gyermeket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek személyével hozzuk közvetlen kapcsolatba. Az Acs 4:11-12 így szól: „…ez a Jézus mégis szegletkővé lett, és senki más által nem üdvözülhetünk; mert az embereknek nem adatott az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk”; ez azt jelenti: Krisztus Jézuson kívül nincsen egy másik személy, aki által az emberiséget meg lehetne menteni, üdvözíteni. A Miatyánkban (Mt 6:9, Lk 11:2) ez a kérés: „Szenteltessék meg a Te neved” azt jelenti: az erős és mindenható, a jóságos és szerető mennyei Atya személyesen és az emberi értelem által is észrevehető módon vegye kezébe ennek a kiismerhetetlenül összevissza kúszált, fejvesztett és zabolátlan világnak a rendbehozását. - Így kell érteni az Új Testámentomban 228 helyen előforduló név szót.

János 17:3-ról olvasd ezt el:

[link]

Szerintem pont ideje lenne, hogy befejezzétek a veszekedést, és ahelyett, hogy a saját igazatokat bizonygatjátok, próbáljatok válaszolni a kérdésre. Mindannyian tökéletes Biblia-ismeretről tettetek tanúbizonyságot, gratulálok. Már csak annyi hiányzik, hogy fel is fogjátok, amit olvastok.

------------------------------

“Ahogyan a víz tükrözi az arcot, úgy tükröződik a szívben az ember.”

(Példabeszédek 27:19)

“A sok beszédben elkerülhetetlen a vétek, de a ki megtartóztatja ajkait, az értelmes.” (Salamon király)

„A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik...”

(Pál 1. Levele a Korintusiakhoz 13, 4-8)