Protestáns vallás. Valaki?

Szia!

A Római katolikus vallás gyakorlatilag a IV. századtól létezik, amikor a kereszténység államvallássá lett. Nagyon sok mindent megváltoztattak az eredeti bibliai tanításokhoz képest és ez ellen léptek fel a reformátorok, akik a protestáns vallási irányzatot megalapították. A protestálás tiltakozást jelent valami ellen.

Mivel Luther - az evangélikus felekezet megalapítója - azelőtt buzgó katolikus volt, így nem szakított olyan radikálisan a római istentiszteleti formákkal, mint a legtöbb később reformátor, például Kálvin, aki a református egyház megalapítója volt.

Luther alapelve az volt, hogy az egyházban minden szabad, ami nem ellenkezik az evangéliummal. Így - bár a latin helyett áttértek a nép nyelvére - templomaikban továbbra is megtalálható az oltár, a kereszt, a papi ruhák, a gyertyák, a keresztvetés, amelyeket a legtöbb protestáns egyház - köztük a református - is elvetett, mint túl katolikus dolgokat. Az evangélikusok azonban úgy vélik, hogy a liturgiának ezek a formái nem követelmények, mégis értékesek, részint a szépségük folytán, részint azzal, hogy általuk részesedünk a megelőző korok hívő keresztény családjainak a vallásos tapasztalatában. A magyarországi evangélikus templomokban is találunk tehát Jézus Krisztust, vagy bibliai személyeket és történeteket kiábrázoló oltárképeket. Ezeknek a templomba bevitelét a reformátusok nem helyeselik.

Ha nem is olyan nyomatékkal, mint a Római egyház, az evangélikusok is azt tartják, hogy a kereszteletlenül elhalt kisdedek nem üdvözülhetnek. Ezért ők is megengedik az un. szükségkeresztséget, ilyen a reformátusoknál nincs.

Az úrvacsorával kapcsolatosan Luther arra a meggyőződésre jutott, hogy az emberi bűnért a teljes elégtétel már meghozatott a mi Urunk keresztre feszítésével, így a római tanítás a miséről és az áldozatokról értelmetlenné vált számára. Az Úrvacsora az evangélikus tanítás szerint a hívők találkozása az élő Istennel, aki valóságosan jelen van: a megszentelt kenyér és a bor Krisztus valódi teste és valódi vére, jóllehet a kenyérben és a borban semmiféle fizikai változás nem történik. A kenyér alatt náluk ostya értendő.

A reformátusok nem fogadták el Luther tanítását, hogy Krisztus teste és vére valósággal jelen van az Úrvacsorai jegyekben, szerintük, ha Krisztus egyszer az ő igéjében és Szentlelkében velük van, az igazi hitnek semmi szüksége nincs arra, hogy őt még testileg, szájjal ehetően is magához vegye. Jézus szava: "ez az én testem" szerintük egyszerű jelképes beszéd, amivel az Úr, mint minden keleti ember, sokszor élt tanításai során.

A protestáns vallás másik irányzata a keresztelkedés gyakorlatának megváltoztatására irányult. Először anabaptistáknak (újrakeresztelőknek) hívták ezeket, később lett a baptista elnevezés. Ez az irányzat elveti a csecsemők és kisgyermekek megkeresztelését és a tanítványság alapvető kívánalmainak a hitbeli elfogadása alapján hozott, önkéntes választáson alapuló, alámerítéssel történő felnőttkeresztséget tanítja.

A későbbiekben tovább tagozódott a protestanizmus az un, utóreformációs mozgalmakkal a XVIII. és XIX. század folyamán. Ezek a felekezetek a gyakorlati keresztény élet kívánalmát írták elő a tagjaiknak, ezekből lettek a metodisták, majd később az adventisták és a különböző ébredési mozgalmak során kialakuló testvérgyülekezetek.

Egy újabb állomás az érzelmi kereszténység megjelenése, melynek jellemző állomásai a pünkösdi mozgalom, a karizmatikus mozgalom és az un. harmadik hullám, amely sokkal lazább mint az előző kettő. Ennek közösségei felismerhetők a nevükből: általában valamilyen héber kifejezést vesznek fel.

Hát röviden ennyi jutott eszembe...

Üdv. Péter

Egyébként itt találsz még sok hasznosat:

[link]

[link]

[link]

Üdv. Péter

"Mi az, hogy röviden csak ennyi jutott az eszedbe? Ember, ebből a beszámolóból többet megtudhattunk, mint egyes oldalakról...Látom, jártas vagy ebben a témában :) Nagyon szépen köszönjünk a "bajtársam" nevében is :)"

Ja, csak sok helyen nem teljesen valós...

Pl.: A katolikus teológia sehol nem mondja ki, hogy a megkereszteletlen gyermekek nem üdvözülhetnek. Illetve azért az sem igaz, hogy a Katolikus Egyház eltért a bibliai tanítástól. (Ezzel nem azt mondom, hogy minden tökéletesen működött, mert ha úgy lett volna, akkor nem lett volna reformáció, de maga a tanítás nem tért el.)

Inkább pontosabb úgy fogalmazni, hogy az egyes felekezetek másképp értelmeznek bizonyos dolgokat, mást domborítanak ki jobban. Az egész felekezetképződésnek társadalmi -és politikai okai voltak, aminek hatására a középkori kereszténység részekre oszlott. Ezek az ágak: evangélikus, református, unitárius, anglikán, illetve a megújult Katolikus Egyház.

Az egyes felekezetekről lehet a neten olvasni nem csak wikipédiáról, hanem mondjuk a felekezetek honlapjairól:

Református: [link] Lentebb található a történetük, felépítésük, a Heidelbergi Káté, a Helvét hitvallás, stb.

Evangélikusokról igazán bőven angolul találtam: [link]

Unitárius: [link] Szintén történettel, tanításról...

Ezen kívül ajánlom még Gárdonyi Máté Bevezetés a Katolikus Egyház történetébe című könyvét: [link]

És Török József Egyetemes Egyháztörténelem című könyvét.