Minden jó ember a mennybe jut?

Húha...

Ha létezik mennyország ott nagyon kevés ember(lélek) lehet...

Szerintem pokol se létezik, a mennyországot meg nem kell szó szerint venni. A lélek vagy reinkarnálódik vagy átkerül egy másik dimenzióba vagy átalakul valami mássá. Hogy mi igaz én nem tudom. (Valamikor mindenki megtudja...)

Isten országában nincs első és másodosztály. Aki hisz, azt Isten a gyermekévé fogadja (Jn 1:12-13), az Isten fia (Gal 3:26, 4:6, Róm 8:15-16), Istentől született (1Jn 5:1, Jn 3:1-8), vette a Szentlelket (Jn 7:37-39), a Messiás elpecsételte a Lélekkel (Ef 1:13-14, 2K0r 1:22), megkeresztelte és meg-tatta a Lélekkel (1Kor 12:12-13), abban Krisztus vett lakozást (Ef 3:17), az a Lélek templomává lett (1Kor 6:19-20). A 144 000 a megtérő zsidókról szól; a Társulat szerint azért nem lehetnek zsidók, mert a törzsek névsora nem egyezik az egyik ószövetségi listával, de egyrészt az Ószövetségben található húsz törzslistából csak három egyezik (!), másrészt Dán és Efraim a bálványimádás miatt hiányzik. A Lk 12:32-ben a tizenkét tanítvány mint új Izrael valóban „kicsiny nyáj" volt, amely rászorult az Isten gondviselésébe vetett bizalomra (lásd a szövegkörnyezetet). A Mt 22:14 előtti példázatból kiderül, hogy ki a „sok meghívott" és ki a "kevés választott"; a meghívottak (a kortárs zsidók) nem jöttek el a királyi menyegzőre, az utcáról behívott vendégek (a népek) viszont a korabeli szokás szerint vendéglátójuktól kapnak ünneplő ruhát. A hallgatag „vendég", aki csak fogyaszt, de nem kér az ünnepségből, megsérti a házigazdát, joggal dobják ki: akik bent maradnak, azok a választottak - nem a 144 000. A Jn 10:16 „más juhai" sem JT „földi osztályára", hanem a népekre vonatkozik. A Jel 7:9-ben a ..nagy sokaság" igenis a mennyben van, „a trón előtt" {enópion), nem csupán a trón „látóterében" (NWT), akárcsak a Jel 14:3-ban a 144 000 (enopion itt is. kétszer). A 2Thrssz 2:13-14 sem arról szól. hogy a 144 000 lenne kiválasztva a „Krisztus [mennyei] dicsőségében való részesedésre". Az előző versek azokról szólnak, akik nem hisznek az igazságban. hanem a hamisságban gyönyörködnek, akiket Isten ezért kiszolgáltat a tévelygesnek, és a Sátán el is csábítja őket; ezzel szemben a thesszalonikai hívöket Isten „kezdettől fogva üdvösségre" (megmenekülésre) „választotta ki". Itt nem az előre kiválasztásról van szó (nem az eklegomai áll perfectumban), hanem Istennek az evangelizáció során végzett válogatásáról (a haireó áll aorisztoszban, ami két lehetőség közüli egyszeri választást jelent); a hitetlen engedetlenség és a hívő engedelmesség áll egymással ellentétben, nincs szó a 144 000-ről. Az 1Pt 1:5-8 sem a 144 000 üdvösséget garantálja: Péter a világban szétszóródott (1:1-2), újjászületett (1:3) hívőknek ír. akik az övével „azonos értékű hitet" vallanak, akik e hit révén isteni természet részesévé váltak, és megmenekültek a pusztulástól (2P1 1:1.4). A Zsid 12:22-24-ben az „elsőszülöttek ünnepi seregé"-nek neve fel van írva a mennyben, az „élet könyvében" (vö. Jel 20:11-15); ha ez az „ünnepi sereg" a 144 000-re vonatkozna. akkor csak ők üdvözülnének - senki más.

Az Újszövetségben a mennyei és a földi osztályok létezése egyértelmű utalásokat tett volna szükségessé arra vonatkozóan, hogy melyik ige, szakasz vagy levél kikről szól, és kiknek szól. Ilyen utalások nincsenek, tehát vagy az Újszövetséget kell kidobnunk a szentírók döbbenetes, félrevezető gondatlansága miatt, vagy pedig a szétválasztásról szóló tant. Különben a 144 000 állítólagos kiváltságait tekintetbe véve a Tanúk tömege teljesen fölöslegesen veszi a kezébe a Bibliát, hiszen annak csak töredéke szól róluk és nekik. Az 5,6 millió Tanúnak valóban csak az „Őrtorony" olvasása marad...

Kérdéses ezenkívül, hogy ki tudhatja. hányan tértek meg az első keresztény generáció alatt a 144 000-ből. és hogy hányadiknál állt a számoló Russell és hívei fellépésekor?

a jó és a rossz relatív fogalmak.Jézus példás szeretetteljes életet élt és mégis megölték.tehát voltak olyan emberek,akik őt rossznak tartották,máskülönben békén hagyták volna.

törekedj arra,hogy saját magadhoz képest egyre jobb legyél,ez a lényeg.szeresd magad mert akkor másokat is fogsz tudni szeretni.és a mennybe fogsz jutni.

Jó ember nincs.

18"Miért mondasz engem jónak? - kérdezte Jézus. - Senki sem jó, csak egy, az Isten.

Mk 10,18

Az üdvösség lehetősége kegyelem és ajándék.

Lehetőség. nem jog.

Mindenki a mennybe jut, és pont azért, mert mindenki egy idő után jó lesz, ha felismeri az igazságot, és észreveszi, hogy a gonosz az pusztulásra van ítélve. Segítsük egymást, csak együtt tudjuk átvészelni ezeket az időket. Hiába van meg mindenkiben a bűnre való hajlam...ha nem lenne meg benne az Isteni szikra is, akkor nem is létezne az illető. Erősítsük meg azt, mert a negatív már "unalmas". :)

üdv

25/F

nem

csak ha muszlim is volt

[link]

[link]

[link]

[link]

Minden jó ember a mennybe jut?

A Társulat szerint a múlt olyan nagy emberei, mint Dávid király vagy Keresztelő János sem jutottak a mennybe. És ha nekik nem sikerült, akkor hogyan is akarhatnánk mi egyszerű hívők odajutni, nem igaz? Érdemes azonban továbbra is megfigyelni, hogy hogyan érvel a Társulat:

Csel 2:34 A Társulat így idézi az írásszöveget: „Hiszen Dávid [akit a Biblia 'Jehova szíve szerint való férfinak' nevez] nem ment fel a mennybe." Péter kijelentésével azt akarja igazolni, hogy lám, még Dávid sem jutott a mennybe.

Először is a Társulat félrevezető kérdést tesz fel. Egyetlen keresztény felekezet teológiája sem vallja, hogy „minden jó ember a mennybe jut". Lehet, hogy ez az elmélet népszerű a nem keresztények között, de ilyesmit csak az vallhat, aki nem ismeri a Bibliát.

Észrevetted, hogy a Társulat nem korrekt módon idézi a Csel 2:34-et? Pontos szövege ugyanis ez: „Mert nem Dávid ment fel a mennyekbe", hanem Krisztus, akiről Dávid írt a Zsolt 110:1 -ben.

Megint figyeld meg csak magát a szöveget! Mit gondolsz, Péter valóban Dávidról és az ő sorsáról beszélt, vagy Jézusról prédikált? Péter szerintem arra használta Dávid sorait, hogy Jézus feltámadását igazolja. Éppen azt bizonygatja, hogy Dávid a zsoltárban nem önmagáról beszélt (hiszen meghalt, a sírja közismert, 2:29), hanem Jézusról prófétált (vö. Mt 22:43).

Nem lehetne Dávid sorsát inkább Feltámadt Ura kezében hagyni?

Mt 11:11 „Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál." A Társulat szerint János csak a földet örökli, hiszen mindenki nagyobb nála, aki „a mennyek királyságában", az égi reménységü felkentek közt van.

Először is ne feledd, hogy amikor Jézus Jánosról beszélt, János még élt, még csak le volt letartóztatva (11:2). Másodszor figyeld meg: valóban azt állítja Jézus, hogy Jánosnál azért nagyobbak mások, mert ő csak a földre fog feltámadni?

Valóban Jánosnak a feltámadás utáni jövőjéről beszél? És valóban a mennybe jutókkal hasonlítja őt össze?

Jézus szerint János „prófétánál is nagyobb", ő a legnagyobb ember, aki valaha élt (11:11,14). Földi élete, sorsa viszont tragikus: a börtönben végül lefejezik.

Jézus különben sem azt állítja: azért lesz majd mindenki nagyobb Jánosnál, mert ő csak a földre fog feltámadni. Nem János távoli jövőjéről beszél, hanem a jelen helyzetéről tesz megállapítást. János most, Jézus szavainak az elhangzásakor olyan, hogy hozzá képest mindenki nagyobb, aki majd a mennyek országának dicsőségében élhet.

Végül vedd észre: Jézus nem a mennyei reménységű felkentekével hasonlította össze János helyzetét, hanem az eljövendő földi királyságban élők kiváltságos helyzetével. A Társulat persze Mátétól idézi Jézus szavait („mennyek országa"), és nem Lukácstól („Isten országa", lásd Lk 7:28), mert a mennyek országáról könnyebben gondolsz a mennyre, és arra, hogy Jézus a mennybe jutó felkentekkel hasonlítja össze Jánost... A „mennyek országa" Máténál és az „Isten országa" Lukácsnál azonban ugyanaz a királyság, amelynek itt a földön várjuk a megvalósulását. Pont János maradna le róla?