Ézsaiás 44,6 vs Jelenések 1,17?

Szia!

Nem mondd ellent egymásnak. Az Ószövetségben és az Újszövetségben is ugyanaz az isteni személy a kinyilatkoztató. Az Atya Isten ugyanis nem érintkezik az emberekkel közvetlenül, sem hangját, sem arcát nem lehet látni (Ján 5,37). A Szentkélek Isten munkája megfoghatatlan (Ján 3,8). A Fiú Isten azonban, aki testté lett, tartja a kapcsolatot az emberi családdal, Ő volt az Ószövetség Isten is (Ján 8,58).

:-)

Tele van ilyen igékkel a Biblia, de majd jönnek a tanúk és bemásolják a megszokott pár igét, amikkel saját magukat győzködik, hogy nem egyenlő, mivel nem tartják mindenhatónak Istent és úgy vannak vele, hogy amit ők nem értenek és nem képesek rá, az nem történt meg és írnak rá pár kamu igét.

Szia kedves:

Hát akkor jöjjön a bemásolás :)

De ez nem az őrtoronyból van a forrás anyagot is ide írom, hogy lássátok sok minden van a tarsolyunkban az őrtornyon kívül is.

re 27;

Az Ézsaiás 44:6-ban Jehova a saját állásáról joggal jelenti ki azt, hogy ő az egyedüli mindenható Isten: „Én vagyok az első, és én vagyok az utolsó. Rajtam kívül nincs Isten.” Amikor Jézus ezen a címen mutatkozik be: „az Első és az Utolsó”, nem állítja magáról, hogy egyenlő Jehovával, a nagy Teremtővel. Csupán azt a címet használja, melyet Isten helyénvalóan ráruházott. Az Ézsaiás könyvében Jehova kijelentette magáról, hogy ő mint az igaz Isten, páratlan állást tölt be. Örökkévaló Isten, és rajta kívül nincs Isten (1Timóteusz 1:17). A Jelenések könyvében Jézus a ráruházott címről beszél, amellyel a példa nélkül álló feltámadására hívja fel a figyelmet.

*** re 6. fej. 27. o. A szent titok feltárása ***

Az Ézsaiás 44:6-ban az eredeti héber szövegben az „első” és az „utolsó” szavakhoz nem kapcsolódik határozott névelő, míg a Jelenések 1:17-ben, ahol Jézus önmagáról közöl leírást, az eredeti görög szövegben megtalálható a határozott névelő. Tehát a Jelenések 1:17 nyelvtanilag címre utal, az Ézsaiás 44:6 pedig Jehova istenségét írja le.

*** ip-2 5. fej. 64–65. o. 7. bek. Az igaz Isten szabadulásról jövendöl ***

A Mózesi Törvény alatt egy váltságdíjat fizető — rendes körülmények között a legközelebbi férfirokon — kiválthatott valakit a rabszolgaságból (3Mózes 25:47–54; Ruth 2:20). Jehova most úgy azonosítja magát, mint aki Izrael Megváltója — az, aki kiváltja a nemzetet Babilon és annak minden istene megrökönyödésére (Jeremiás 50:34). E szavakkal száll szembe a hamis istenekkel és imádóikkal: „Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kivül nincsen Isten. És ki hirdetett hozzám hasonlóan?

*** ip-2 5. fej. 65. o. 8. bek. Az igaz Isten szabadulásról jövendöl ***

Jehova felszólítja az isteneket, hogy mutassák fel bizonyítékaikat. Képesek-e úgy beszélni a még nem létező dolgokról, mintha léteznének, vagyis olyan pontossággal megjövendölni jövőbeli eseményeket, mintha már megtörténtek volna? Ilyenre csak ’az első és az utolsó’ képes, aki minden hamis isten létrejötte előtt is létezett, és még akkor is létezni fog, amikor a hamis istenek már rég a feledésbe merültek. Népének nem kell félnie attól, hogy tanúskodjon erről az igazságról, mivel Jehova — aki olyan szilárd és változatlan, mint egy hatalmas kőszikla — támogatja őket! (5Mózes 32:4; 2Sámuel 22:31, 32).

Ilyenre csak ’az első és az utolsó’ képes, aki minden hamis isten létrejötte előtt is létezett, és még akkor is létezni fog, amikor a hamis istenek már rég a feledésbe merültek.

*** re 5. fej. 26. o. 12. bek. János látja a megdicsőített Jézust ***

Mikor megláttam, a lába elé estem, mint egy halott” (Jelenések 1:16, 17a). A hét csillag jelentését valamivel később maga Jézus magyarázza meg. De figyeld csak meg, mi jött ki a szájából: egy „éles, hosszú, kétélű kard”. Mennyire találó ismertetőjel! Hisz Jézus az, akit Jehova az ellenségei feletti végső ítélet kihirdetésével bízott meg. A Jézus szájából jövő határozott kijelentések az összes gonosz kivégzését eredményezik majd (Jelenések 19:13, 15).

*** re 5. fej. 26–27. o. 13. bek. János látja a megdicsőített Jézust ***

Oly valósághű, oly eleven ez a látvány! Hogyan reagált az áhítatot és félelmet érző János? Ezt mondja az apostol: „Mikor megláttam, a lába elé estem, mint egy halott” (Jelenések 1:17).

*** re 6. fej. 27–28. o. 3. bek. A szent titok feltárása ***

Jézus volt „az Első” olyan ember, aki halhatatlan szellemi életre támadt fel (Kolosszé 1:18). Ezenkívül ő „az Utolsó”, akit ilyen szellemi életre támasztott fel Jehova személyesen

Vagy is Jézus volt az első, , akit közvetlen Jehova támasztott fel halhatatlan szellemi életre, és az utolsó akit ilyen szellemi életre támasztott fel, senki más nem kap ekkora kiváltságot.

Ebben az értelemben egyedi Jézus ami nem teszi egyenlővé a teremtővel, hiszen nem saját magát támasztotta fel.

Ennyit a tanúkról:

[link]

Jézus Krisztus a megtestesült Isten volt itt a földön, most pedig a Mennyei Atya jobbján ül.

Én csak azt nem értem, hogy a Jelenések könyvében Isten magát Alfának és Omegának nevezi az eredeti szövegben.

A Károliban meg a 11. sor eleje csak kitaláció.

Ettől függetlenül a Héber Ézsaiásban is és a Jelenések 1,17 -nél is valóban az első és utolsó kifejezés szerepel.

Bár az Ézsaiásnál Isten nem azonosítja magát az első és utolsó fogalommal, hanem azt fejezi ki, hogy rajta kívül nincs más.

Jézus pedig szintén az első és utolsó (abban az értelemben, amit tett).

Miért nem azt mondja Isten, hogy mi vagyunk az első és utolsó?

Hol a másik két személy?

Ha pedig Isten nem létezik, hanem JHVH és Jézus ugyanaz (tehát Jézuson kívül nincs Isten), akkor értelmetlen az egész.

Nincs ellentmondás a két idézetben. Az „Isten” szó fogalma oly terjedelmes, hogy mindent magába foglal, Istenen kívül nem létezik semmi.

Az, aki itt mindkét idézetben Önmagáról beszél az Ember Isteni kiléte, az Én Vagyok a teremtés könyvében, az Isten egyszülött Fia / Leánya, a Krisztus minden emberben. Az, akiről Jézus azt mondta, hogy: „Én vagyok a Jó pásztor, ...”, „Én Vagyok az Út, az Igazság és az Élet, …”, vagy Én Vagyok a Kapu, …, stb.

Mk 9,50 vs Mk 10,18

Mk 9,50 JÓ A SÓ: de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással.

Mk 10,18 Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? SENKI SEM JÓ, CSAK EGY, AZ ISTEN

Szóval van két lehetőség:

1. Isten egyenlő só

2. ez a két rész ellentmond egymásnak

Szerinted?

A kérdésre is válaszolva:

A felvetésed alapján Jézus = Isten

1Kor 15,28 Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.

1Tim 2,5 Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus,

A felvetésed és a két idézet között ellentmondás van?