Mit gondoltok erról? Támogatja Isten a vallások közötti együttműködést?

Jézus mondta, hogy nem azért jött a Földre, hogy békét hozzon, hanem azért, hogy háborúságot. Meg is mondta, hogy a követőinek a saját családja és a rokonai lesznek az ellenségei. Azt is mondta, hogy jaj nektek, ha mindenki csak jót mond felőletek, mert így beszéltek az emberek a hamis prófétákról is. A Biblia szerint az igazság műve lesz a békesség, vagyis az igazság előfeltétele az egységnek. Azaz a válasz nem.

De Pál apostol kiemeli, hogy amennyire rajtatok áll, minden emberrel békében éljetek. Nem a keresztények az agresszorok, legfeljebb az álkeresztények. Sajnos az igazság érdekeket sért és ezt nem mindenki tudja feldolgozni anélkül, hogy kijönne a béketűréséből. Tapasztalatból tudom, hogy a Bibliának az az egy állítása, hogy egyedül Jézus Krisztus által lehet megmenekülni, elég ahhoz, hogy elszabaduljanak az indulatok. Mégis ez az igazság, és az ehhez való ragaszkodás nem agresszió. Agresszió az lenne, ha ezt rá akarnám kényszeríteni valakire. Erre azonban a Biblia senkit sem hatalmaz fel, ezért mondtam, hogy az agresszorok nem valódi keresztények. De nemcsak az az agresszió, ha valaki rá akarja erőltetni másokra Jézus Krisztust, hanem az is, ha valaki meg akarja tiltani az Evangélium hirdetését. A Biblia ugyanis megköveteli az Egyháztól, hogy hirdesse az igazságot. A hallgatóknak azonban önként kell eldönteniük, hogy elfogadják vagy elutasítják. Ha valaki elutasítja, azzal az emberrel kapcsolatban az Egyháznak a továbbiakban nincs tennivalója: élt a szabad akaratával, ámen. Viszont azt, aki nem fogadta el Jézus Krisztust, senki nem hatalmazta fel arra, hogy az Egyházat eltiltsa attól, hogy másoknak is elmondja az Evangélium üzenetét. Ha ezt mindkét fél betartaná, akkor könnyű lenne együtt élnie hívőnek és hitetlennek.

Logikus, semmiféle "megosztottság" és "utálat" nem születik önmagában abból, hogy az emberek csoportokba szerveződnek. A megosztottság sokkal inkább az emberi tökéletlenségekből, az eltérő véleményekből fakad és csak akkor, ha nincs lefektetett egyetemes irányadó mérték, hanem jobbára az egyénre van bízva az ún. "személyes igazság", ami csak illúzió.

Valamint a hívők tudják, hogy Sátán láthatatlan ármánykodása mindezek mögött a fő tényező.

(1Timóteusz 2:4) "akinek az az akarata, hogy mindenfajta ember megmentésben részesüljön, és az igazság pontos ismeretére jusson."

Nagy irgalmában Isten végül az egész emberiséget megmenti?

Egyetemes megmentésre utal a 2Péter 3:9? Itt ezt olvassuk: „Az Úr nem késik ígéretét teljesíteni, ahogy némelyek késedelmeskedésnek tartják, hogy türelemmel viseltetik irántatok, mert nem akarja, hogy valaki is elvesszen [„nem kívánja, hogy bárki is elpusztuljon”, ÚV], hanem hogy mindenki bűnbánatot tartson” (Kat.). Isten irgalmában azt kívánja, hogy Ádám minden leszármazottja bűnbánatot tartson, s nagyvonalúan intézkedett a bűnbánóknak megbocsátásról. De senkit sem kényszerít gondoskodásának elfogadására. (Vesd össze: 5Mózes 30:15–20.) Sokan visszautasítják azt. Ezek egy olyan fuldoklóhoz hasonlítanak, aki nem fogadja el a segítő szándékkal odadobott mentőövet.

Meg kell azonban jegyezni, hogy a megbánás elutasítása nem von maga után örök büntetést egy tüzes pokolban. Ahogy arra a 2Péter 3:9 rámutat, akik nem tartanak bűnbánatot, azok ’elvesznek’, vagyis ’elpusztulnak’. A 7. vers is ’az istentelen emberek pusztulásáról’ beszél (Kat., kiemelés tőlünk). E szövegek nem engednek teret az egyetemes megmentés gondolatának.

Azt bizonyítja-e az 1Korintusz 15:22, hogy végül minden ember megmenekül? A vers így hangzik: „ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek” (ÚRB). A szövegösszefüggés megmutatja, hogy itt a feltámadás témaköréről esik szó. Ki támad fel? Mindaz, aki Ádám bűne miatt hal meg (lásd a 21. verset), és aki nem vétkes olyan szándékos törvényszegésben, amelyre a Héberek 10:26–29 hivatkozik. Ahogy Jézus feltámadt a hádeszből (Csel 2:31), úgy mindazok, akik a hádeszben vannak, „életre kelnek” a feltámadás által (Jel 1:18; 20:13). Mindezek örökre szóló megmentésben részesülnek? Megvan rá a lehetőségük, de nem mindannyian fognak élni vele — ahogy a János 5:28, 29 rámutat —, hanem némelyek kedvezőtlen ’ítéletet’ vonnak magukra.

Mi a helyzet az olyan írásszövegekkel, mint mondjuk a Titusz 2:11, amely az „ÚRB” szerint kijelenti, hogy Isten üdvözítő, azaz megmentő kegyelme „minden embernek” megjelent? Más írásszövegek, egyebek között a János 12:32, Róma 5:18 és az 1Timóteusz 2:3, 4 hasonló gondolatot fejeznek ki például a Kár., Kat., ÚRB szerint. Ezekben a versekben a „minden” vagy „mindenki” szónak a görög megfelelője a pasz szó ragozott alakja. Amint arra a dr. Kiss Jenő szerkesztette Újszövetségi görög—magyar szótár (Budapest, 1975, 131. o.) rámutat, jelentése nemcsak „mindenki”, „minden”, hanem „sokféle” vagy „mindenféle” is lehet. A fenti szövegekben a „minden” szó helyett állhatna „mindenféle” vagy „mindenfajta”, és az ÚV ezt is használja. Melyik a helyes: a „minden” vagy a „mindenfajta”? Nos, melyik fordítás van összhangban a Biblia egészével? Az utóbbi. Figyeld meg a Cselekedetek 10:34, 35-öt, a 2Tesszalonika 1:9-et és a Jelenések 7:9, 10-et. (Megjegyzendő, hogy más fordítók is figyelembe veszik a görög szó ilyen értelmét, ahogy az például a Máté 5:11 esetében megmutatkozik: „mindenféle”, ÚRB, Csia.)

Vannak-e olyan bibliaversek, amelyek egyértelműen kijelentik, hogy némelyek sohasem fognak megmentésben részesülni?

2Tessz 1:9, ÚRB: „Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától.” (Kiemelés tőlünk.)

Jel 21:8, ÚRB: „a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban: ez a második halál.”

Máté 7:13, 14, ÚRB: „Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.”