Jehova tanúinál mi az oka ennek a következetlenségnek?

Kedves Jehovisták! Valaha, amikor még nem tudtam megkülönböztetni a jobb és bal kezemet a bibliai hit szempontjából, sokat foglalkoztam a tanításaitokkal és csak egészen kicsi hiányzott ahhoz, hogy beadjam a derekamat. Soha nem lettem jehovista, de pár dolog rám ragadt. Az egyik, hogy a Jehova névnek alapvető jelentősége van mindenek felett. A másik, hogy Jézus alacsonyabb rendű, mint az Atya, a Szent Szellem pedig nem személy, csupán erő, a Szentháromság-doktrína merő ármány, a Bibliát pedig meghamisították és az Egyház úgy, ahogy van hasznavehetetlen Isten számára.

Noha nem lettem jehovista, mégis tisztelettel beszéltem róluk, következetesen Jehova Tanúiként emlegettem őket, és kiakadtam azon, ha valaki jehovistának nevezi őket. Ez már a múlté. Teljes mértékben meg vagyok győződve arról, hogy a jehovisták nem Jehova tanúi, ezért nem hívhatom így őket, noha tisztelem az emberi méltóságukat. A Biblia kijelentése szerint Isten minden neve fölé emelte az Ő Beszédét(Zst 138,2). Ez vonatkozik a Jehova névre is. Ebben a Jehova név fölé emelt Beszédben egyértelműen kimondatott, hogy nincs semmilyen más névben üdvösség, csak Jézus nevében. Hogy ott nem a Jehova névről van szó, tudható abból, hogy Péter apostol éppen azt magyarázta a hallgatóknak az előző fejezetben, hogy nem a saját erejükkel gyógyítottak, hanem Jézus neve által (ApCsel 3,12-16), a negyedik fejezetben pedig újra elmondja a főemberek előtt, hogy Jézus nevében gyógyult meg az a nyomorék ember. Ehhez fűzi hozzá, hogy "nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk." (ApCsel 4,12)Ezt, az előzmények alapján igen nehéz a Jehova névre érteni, ugyanis a szövegkörnyezet ezt nem engedi meg. Azt is nehéz összeegyeztetni a jehovisták tanításával, hogy az Újszövetség - a jobb szövetség - nem említi a Jehova nevet. Ezen kívül a Zsidó levél 1,3 szerint ugyanaz tartja fenn hatalmának szavával a mindenséget, aki bűneinktől megtisztítván ült a Felségnek jobbjára. János Evangéliuma Istennek nevezi a Logoszt, Akit azzal a személlyel azonosít, Aki testté lett és lakozott miközöttünk (Jn 1,1-14). A Zsidó levél is Istennek nevezi a Fiút (Zsd 1,8). Pál apostol mindenek felett(!) örökké áldandó Istennek mondja Krisztust (Rm 9,5). Ezen felül az 1 Korinthus 10,4-ben azt mondja, hogy az a személy, Aki terelgette Izrael fiait a kivonulás során, maga a Krisztus volt. Igen valószínű, hogy az Atyaisten soha nem járt a Földön, vagyis az Ószövetség Istene, Aki JHVH-ként mutatkozott be Mózesnek, azonos a Krisztussal, miközben az Atyaisten végig a Mennyben volt. Jézus azt mondta, hogy Ábrahám látta az én napomat és örült neki. Vagyis az Úr, Aki megjelent Ábrahámnak a Mamré tölgyesében két angyal társaságában, szintén a Krisztus volt. Ezen kívül az Ésaiás 44,6-ban azt mondja az, Akin kívül nincs Isten, hogy "én vagyok az első, én az utolsó", szó szerint úgy mutatkozik be, mint a jelenések könyvében Jézus. A Filippi 2,5-11 elmondja, hogy Krisztus lemondott Istenségéről, a fogasra akasztotta azt, semmivé tette magát, és öntudatlan csecsemőként született meg Betlehemben, majd ezt követően bűn nélküli, engedelmes életet élt egészen a kereszthaláláig, és ezért az Atya felemelte maga mellé, és visszahelyezte Őt ugyanabba a tisztességbe, amiben mindig is volt, de Jézus Krisztus már nem csupán Isten, hanem egy személyben valóságos ember is, és az is fog maradni. Ráadásul minden térdnek meg kell hajolnia Jézus nevében, pedig az Ésaiés 45,22-23 szerint az előtt hajlik meg minden térd, akin kívül nincs Isten. Jézus azt is elmondja a János 5-ben, hogy az az Atya akarata, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát, valamint azt is, hogy ahogyan az Atyának Önmagában van az élete, úgy a Fiúnak is. A Fiú ugyanis az Atya szülöttje, következésképpen azonos a természete az Atyával, ahogyan az ember is embert szül, nem pedig majmot, vagy más alacsonyabb rendű élőlényt. Arról is beszél Jézus, hogy az Atya egészen rábízta a Fiúra az ítéletet. Ezt úgy kell értelmezni, ahogy mondjuk - ha tehetném - a fiamra bíznék egy birtokot, és amikor átadnám neki a papírokat, hozzátenném, hogy azt csinálsz vele, amit akarsz, a tied.

Úgy gondolom, hogy nagy tévedésben vagytok kedves Jehovisták, és át kellene gondolnotok ezeket, ugyanis az nem presztizs-kérdés, hanem élet-halál kérdése, és minden ember első sorban önmagáért felelős, de a közvetlen szeretteiért is. Istent nem háborítják fel a kérdéseink. Őt sokkal jobban felháborítja, ha az Ő megkerülésével akarjuk eldönteni, hogy Ő miről hogyan gondolkodik. Bár a gondolatai sokkal magasabbak az emberi gondolatoknál, ezeket a magasabb gondolatokat kinyilatkoztatta a Bibliában. A kinyilatkoztatott dolgok pedig már a mieink, csak a titkait tartotta meg magának (5Móz 29,29).

Istennek nincsenek titkai, csak azok előtt akik méltatlanok.

Más részt Isten nevét ilyen formán megalázni, hogy Jehovista, csak annak jut eszébe aki tiszteletlen, Ha nem tart minket Jehova Tanúinak, attól még Isten nevét nem kellene így "becézni"

Más részt a verset amit idéztél, félre érted:

Péter apostol miután elmagyarázta a zsidó legfelsőbb bíróságnak Jeruzsálemben, hogy Jézus által teljesedett be a bibliai prófécia, határozottan kijelentette: „senki másban nincs megmentés, mert nincs más név az ég alatt, amely az emberek között adatott, amely által megmentést kell nyernünk” (Cselekedetek 4:12). Mivel Ádám minden leszármazottja bűnös, a haláluk senki számára sem jelenthet váltságot. Jézus azonban tökéletes volt, és az életének áldozati értéke volt (Zsoltárok 49:7–10; Héberek 2:9). Olyan váltságot ajánlott fel Istennek, amely pontosan egyenértékű volt azzal a tökéletes élettel, amelyet Ádám elvesztett (1Timóteus 2:5, 6). Ez megnyitotta számunkra a lehetőséget az Isten új világában való örök életre.

Ennél fogva, az emberek között és az angyalok között nem adatott meg ez a név, s nem azt hogy a mindenható atyjánál is nagyobb hatalmat képvisel, vagy hatalommal rendelkezik, hiszen a királyi uralmát nem elvette, hanem kapta a Tettéért jutalmul ezer évre.

S utána vissza adja majd a hatalmat annak, akié volt Ádám idejében is, az Atyjának, akinek Jehova a személyes neve.

Ezért ha megfigyeled, akkor az emberek, és az angyalok között nem kapott senki ekkora megtiszteltetést, hogy az atyja királlyá nevezi.

Kedves 11-es.

azért írtam ilyet neked, mert irónikus monológot szerveztél meg azzal a váddal, hogy Jézust mi nem fogadjuk el, sőt teljesen semmibe vesszük.

Már pedig akkor azt a verset amit a biblia ír, hogy hitet kell gyakorolni Jézus halálában is tagadnánk, s ez pedig nem tagadtuk soha.

Jézus nem egyenlő a mindenható Istennel, és Jézus sehol nem mondta, és a Biblia sem írja, hogy Jézusnak kell imádatot bemutatni, erre egyedül az Atya jogosult, Jézus pedig a közben járó Isten és az emberek között.

Mindig azt mondta Jézus, hogy "valamit kértek a nevemben az Atyától" megkapjátok.

s nem mondta sehol hogy tőle kel kérni bármit is...

Soha nem emelte az atyja fölé magát, és mint király sem úgy uralkodik, hogy Jehova alárendeltségben lesz vele szemben.

Sőt úgy fogja a kapott királyi hatalmát gyakorolni, hogy az Atyja tanácsaival és egyetértésével összhangban legyen. Mert Ők így "egyek" és nem úgy, hogy Jézus az Atya Isten is meg a Fiú is...ja és akkor Jézus a szent szellem is mindjárt. ...

Ezért bátran kijelenthetem, hogy Jézusnak szófogdással, és tisztelettel tartozunk, és az Ő nevében intézhetjük az imát az Atyjához,

De az imádat kizárólag a mindenható Istennek jár akit a Biblia Jehova néven azonosít, és akit maga Jézus is a Mózesi törvény alapján egyedülinek és igaznak jelentett ki.

Ha szerinted az ApCsel 4,12-ben szereplő név nem azonos az előtte levő sorokban szereplő Jézus névvel, akkor szövegértési problémáid vannak. A Róma 10,9 például azt mondja, hogy ha vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta Őt a halálból akkor megtartatol, azaz üdvözülsz, megmenekülsz. Ugyanezt helyezi kilátásba, azaz a megmenekülést, a megtartatást, az üdvösséget, ha segítségül hívod az Úr Nevét. Mindkét helyen a "szódzó" igét használja a Biblia. Gondolod, hogy ugyanazt az eredményt kétféleképpen is el lehet érni? Vagy szájjal megvalljuk Jézus nevét, vagy segítségül hívjuk a Jehova nevet? Nem. Jézus Krisztust kell segítségül hívni és akkor menekülünk meg.

Amit fentebb írtál, azzal nem értek egyet. A szombatisták vesszőparipája a szombat. A baptistáké a vízkeresztség. Az adventisták az adventről kapták a nevüket, a pünkösdisták a Szent Szellemmel való betöltekezésről. A jehovisták arról, hogy állandóan a Jehova nevet ismételgetik. Egyébként a törvényben Isten nevének a hiába való felvétele éppen arra vonatkozik, hogy túl sokat emlegetik Isten nevét az emberek, miközben nem szentelődnek meg, ezzel pedig lejáratják, vagyis inflálódik Isten neve a világunkban, pedig Isten neve örökkévaló értékű. Ezért mondja Pál a Róma 2-ben a zsidó vallásos embereknek, hogy az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között. Gondolod, hogy ez a jehovistákra nem vonatkozik?

Kedves Válaszoló.

A Rómabeliekhez írt levélben ha megnézed a lábjegyzetet, Pál a Jóel könyvéből idézett, és ott nem Jézus neve van.

Mert a Zsidók nem Jézus nevét hívták segítségül.

Így Pál a Jóel könyvében szereplő Jehova nevet nem hamisíthatta volna meg Jézus nevére.

ezért ne magasztald feljebb a megváltót a tetteiért járó jutalmában nagyobbnak, mint amekkora.

Jehova soha nem fogja Jézusnak teljesen átengedni az uralmat, és Jézus sem gondolta, hogy ilyet tegyen vagy hogy ilyet megtudna tenni, mert az Atya nagyobb nála.

(Jóel 2:32) 32 És mindenki, aki segítségül hívja Jehova nevét, megmenekül;. . .

egyébként Isten neve az általad idézet versben különböző fordításokban is a Jehova nevet írták.

Isten neve a Róma 10:13-ban, különböző fordításokban

Hutter héber, görög, latin és német nyelvű Bibliája

Rotuma Biblia

Tobai batak Biblia

Utána nézhetsz.

Talán még annyit, mert úgy látom elsiklottál az írásom felett, hogy nem Jézushoz kell imádkozni, hanem Jézus nevében.

ezért Jehova úgy sem hallgatja meg az imát ha csak hozzá imádkozunk, csak ha a fia nevében kérjük, tehát megemlítjük Jézus nevét, mert Ő jár közbe értünk az Atyánál, és nem saját magánál.