Hogyan zajlik egy szentmise?

Menj el és nézd meg! Ez a legegyszerűbb.

olyan nincs!

A szentmise kimondottan katolikus. Másutt másképp nevezik, pl. protestánsok Istentiszteletnek... Meg kell nézni! Át kell élni! Bármelyikre elmehetsz, senki nem "néz ki", nem baj ha nem vagy "tag" Ahonnan kinéznek oda ne menj többet! Ahol üvöltve, túláradó kedvességgel fogadnak, közben ész nélkül vigyorognak, és azt állítják, te vagy a kegszuperebb, oda se...:d

szentmise, mise (a lat. missa, 'elbocsátás' szóból): az Újszövetség áldozata, a keresztáldozat és az utolsó vacsora emlékezete a római katolikus Egyházban. - I. Elnevezése. Az ősegyh. a fractio panis, 'kenyértörés', a coena Domini, az 'Úr vacsorája' és az Eucharisztia, 'hálaadás' elnevezést használta. A 3. sz-tól fogva a cselekmény áldozati jellegét is kiemelték az oblatio, 'fölajánlás' és a sacrificium, 'áldozat' szóval. A bizánci rítusban a leiturgia, 'szolgálat' elnevezés maradt meg. A lat. missa szó eredetileg 'elbocsátást', hivatali/ünnepi aktus befejezését jelentette. Aetheria sztföldi útleírásában (400 k.) is így szerepel. A missa = szentmise elnevezés a 6. sz-tól él. - II. Szerkezete a II. Vat. Zsin-ig: lépcsőima, könyörgések, olvasmányok, felajánlás, átváltoztatás, áldozás; a Zsin. után: bevezető rész, igeliturgia, áldozati liturgia, befejező rész. - III. Fajtái. 1. A II. Vat. Zsin-ig: a) csendes szentmise: a pap halkan mondta imádságait, a nép szintén imádkozott, csendben. - b) nagymise, v. énekes szentmise: a pap bizonyos részeket énekelt, a nép énekkel vett részt. - c) ünnepélyes szentmise: asszisztenciás nagymise. - d) főpapi szentmise: pp., v. ppi jelvényeket viselő pap (c. apát, prép.) mutatta be az ünnepélyes szentmiset. - 2. A Zsinat után: a) olvasott szentmise: a pap hangosan imádkozik, dialogizál a hívekkel, a nép esetleg énekel. - b) énekes szentmise: a pap is énekel bizonyos részeket. - c) ünnepélyes: asszisztenciás énekes szentmise. - d) főpapi: ha a celebráns pp. v. magasabb beosztású pap. - e) csendes magán szentmise: a pap egyedül imádkozza a szentmiset. - 3. Az imádkozott szövegek szerint vasárnapi, az Úr ünnepeinek szentmisei, Mária-misék, Rorate, Requiem, votív mise, rituális mise. - IV. Története. A szentmise alapítását a szentírási szövegek (Mt, Mk, Lk, 1Kor 11,20) Jézus utolsó vacsoráján beszélik el, amikor meghagyta apostolainak, hogy az ő emlékezetét őrizzék vele. Lényeges szert-a volt mindig a dicsőítés és hálaadás, továbbá a kenyér megtörése és odanyújtása ezekkel a szavakkal: Vegyétek és egyétek, ez az én testem. A bornál pedig: Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az új és örök szövetségé, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. A 1Kor 11-ből tudjuk, hogy sok helyen szeretetlakoma is kapcsolódott hozzá, de az 1. sz. végén már kimondottan imádságos, istentiszteleti összejövetel, azaz valódi Euch. A szt cselekmény alatt nem asztalnál ültek, hanem álltak, mert ez volt az imádság testtartása (Jusztinosz). Ahogy az ünneplés elszakadt a lakomától, úgy lassan az esti időszakot is megváltoztatták, és már az 1. sz. végéről vannak emlékeink reggeli összejövetelről. 110 k. Plinius levele is ezt említi. A reggeli szert-ban kifejezésre jutott a feltámadt Krisztusra való emlékezés, akit jelképesen Napnak, világosságnak neveztek. Őrá emlékeztek azzal is, hogy a hét első napján, vasárnap gyűltek össze kenyértörésre. - Az ünneplést a zsidó hagyománynak megfelelően szentírásolvasás vezette be, melyhez többnyire magyarázatot fűztek. Kivételes esetben egybekapcsolták kereszteléssel v. papszenteléssel. - Az ünnepi szentmise legrégibb szert-át 150 k. Szt Jusztinosz írta le: az összejöveteli nap a vasárnap. Először olvastak az evang-ból v. a próf-kból, melyet a pp. megmagyarázott, azután következtek a könyörgések, a béke-köszöntés, és a pp. elmondta az adományok fölött a hálaadást (euch.), melyben elhangzottak az utolsó vacsora konszekráló szavai is. A szert. a jelenlevők áldozásával végződött. - A szentmise imádságainak szövegét először Hippolütosz közli a Traditio Apostolicában. Ebből tudjuk, hogy hálát adtak a Krisztus által hozott üdvösségért, benne volt az utolsó vacsora emlékezete, a könyörgés a Szentlélek kiáradásáért és a dicsőítés. - Ebből az alapból fejlődött ki az egyes egyházak lit-ja. Bevezették a válaszos zsoltáréneklést a szentírási olvasmányok között, amelyek közül az utolsót mindig az evang-ból vették. A hálaadó imát az egész nép által énekelt Sanctus vezette be, s a miséző pap még különféle könyörgéseket szőtt bele. Az áldozást is imák vezették be, de fő helyen állt a Miatyánk. A szentmise a pp. v. a pap áldásával ért véget. - A 4. sz: az Egyh. szabadságának elnyerése után az ünnepélyesség még nagyobb lett, s elkezdődött az imák rögzítése is. Az egyes tart-ok között maradtak különbségek. K-en a diákonusok nagyobb szerepet kaptak a váltakozó imák vezetésében, a fölolvasásban és az adományok előkészítésében. Ott az egyh. évet inkább csak a Szentírás olvasásánál vették figyelembe, és nem a közös imákban. Többször tömjéneztek, és az áldozati adományokat körmenetben vitték az oltárra. A Szentlélek segítségül hívása (epiklészisz) az utolsó vacsora szavai előtt hangzik fel. Az áldozást ez a fölhívás vezeti be: a szent adomány a szenteknek. K-en a koncelebráció szokása jobban megmaradt, és a nép nyelve is jobban érvényesült. - Ny-on az Egyh. egészen a II. Vatikáni Zsinatig (1965) kitartott a latin nyelv használata mellett, és a szentmise imái alkalmazkodtak az egyh. évhez. Az 5. sz-tól egyre jobban átvették a róm. egyh. szentmiseformuláját: először a kánont, azután a többi részt is. Rómában a 4. sz-tól kezdve tudatosan alakították ki a szentmise ünnepélyes menetét: szkóla énekelte a bevezető éneket (introitus), a fölajánlási és áldozási éneket, s a pap 3 könyörgést mondott: a collectát, a fölajánló (secreta) és az áldozás utáni imát (postcommunio). Az ünnepi prefáció is alkalmazkodott az egyh. évhez, 400 k. a kánon is kibővült az élőkről és holtakról való megemlékezéssel. K-i hatásra vezették be a Kyrie, a Gloria és az Agnus Dei éneklését. A róm. szövegeket először a galliai egyh. vette át, s itt szőtték bele a Credo éneklését is. Nagy Károly cs. 785 k. a róm. Sacramentarium Gregorianumot úgy vitte át Aachenba, hogy mintául szolgáljon egész birod-a számára. - A 13. sz-tól a szerz-ek is hozzájárultak a róm. rítus elterjedéséhez. Az úrfelmutatással az átváltoztatás misztériumát emelték ki. - A trienti zsinat után V. Pius p. (ur. 1566-72) a Missale Romanumot az egész Ny-i egyház számára kötelezővé tette, amit a kv-nyomtatás segítségével sikerült is elérni. Egy nehézség azonban megmaradt: a szentmise a lat. nyelv miatt inkább a papság lit-ja volt, mint a népé, amely legföljebb énekléssel fejezte ki jelenlétét. Az áldozatba való aktív bekapcsolódás hiányzott. Ezt akarta pótolni az ének, a művészi szentmisekompozíció és a zene. - Csak a 20. sz. hozta el a lit. reformját. Ebbe beletartozott a gyakori szentáldozás, a közösségi szentmise és a nép számára írt kétnyelvű misszálé használata (liturgikus mozgalom). Az igazi megújulást azonban csak a II. Vat. Zsin. (1962-65) hozta a népnyelv bevezetésével. A Sacrosanctum Concilium konst-val rendelte el az egész egyh. lit. reformját, s ebben benne vannak a szentmisere vonatkozó előírások is, hangsúlyozva a szentmise áldozati jellegét (szentmiseáldozat). Eszerint a szentmise Krisztus testének és vérének euch. áldozata, amelyet az utolsó vacsorán alapított, hogy így a keresztáldozat az idők folyamán át az ő eljöveteléig jelenlevő valóság legyen. Ezért az Egyházra bízta halálának és föltámadásának emlékezetét, az irgalom szentségét, az egység jelét, a szeretet kötelékét, mint húsvéti lakomát, amelyben Krisztust fogadjuk szívünkbe, lelkünk megtelik kegyelemmel és megkapjuk a jövendő dicsőség zálogát. - A cél az, hogy a hívők ne csak kívülállók és néma hallgatók legyenek, hanem tudatosan és tevékenyen vegyenek részt a szent cselekményben, tanuljanak Isten igéjéből és merítsenek erőt testének asztaláról. Igyekezzenek az áldozatot a pappal együtt fölajánlani és imájukat is áldozatul hozni. Így lesznek egyre inkább egyek Krisztus által Istennel és egymással. Ezért kell, hogy a szentmise külső megünneplése is biztosítsa a teljesebb lpászt. hatékonyságot. - A zsinati reform arra törekedett, hogy a szentmise szert-a egyszerűbb, áttekinthetőbb legyen, és hogy tükrözze a belső tartalmat, az áldozati cselekményt. Az Ige lit-ját a zsin. úgy újította meg, hogy a Szentírás bővebb felolvasása érdekében 3 éves (A, B, C év) ciklust vezetett be. A fölolvasáshoz szervesen kapcsolódik a homília, mint a lit. része. Helyet adott még a hívek könyörgésének, amelyet a pappal együtt végeznek az Egyházért, a hívők szükségleteiért és az egész világért. A hívő nép bekapcsolásának igazi eszköze a népnyelv bevezetése volt. Lehetővé vált a két szín alatti áldozás is, aminek részletes szabályozását a zsin. a ppi karokra bízta. Maga a szentmise az ige lit-ja és az áldozati cselekmény ellenére is egység marad, hiszen a kettő csak együtt biztosíthatja a húsvéti misztériumban való tudatos részvételt. A zsin. a koncelebrálást is visszállította megfelelő körülmények között, hiszen az alkalmas módon fejezi ki a papi rend egységét. - A hatályos jog szerint a szentmiset csak fölszentelt pap mutathatja be, lehetőleg közösség jelenlétében. De jogosan csak akkor teheti, ha mentes a felfüggesztéstől és irregularitástól, s a kegyelem állapotában tudja magát. Tilos koncelebrálni olyan pappal, aki nincs benne az egyh. közösségben. A bemutatás helye a fölszentelt tp. v. kpna, az ordinárius engedélyével kellő ok esetén más illő helyen is be lehet mutatni. Hasonlóképpen az időpontot is meghatározzák a lit. előírások. A szentmise az Egyh. hivatalos istentiszt-e, azért kötelező ünnepeken a kat. hívőnek részt kell vennie rajta.