Keresztények! Ti gondolatban is hűségesek vagytok a társatokhoz? Soha még csak eszetekbe sem jut más?

A keresztény ember is ember, ha az utcán meglát egy másik vonzó embert, nyilván eljut az agyába, mert ez olyan dolog, mint h "az az alma piros" nem tudod nem észrevenni, hogy piros, ellenben nem fordul utána, nem gondolkodik rajta stb.

Egy párkapcsolatban mivel a keresztény ember is ember, előfordulhat h pl egy hosszú rossz időszakban feltűnik neki h mennyire kedves vele egy másik ember, de ilyenkor általában igyekszik nem gondolni rá, úgy legalábbis nem, ha szükségét érzi egy ideig nem találkozik vele stb.

Összességében azt lehet mondani, hogy egyéne válogatja, de a hozzáállás alapvetően sokkal erkölcsösebb mint egy olyan emberé akit nem mozgatnak hasonló vallásos vagy akár profán etikai nézetek

Mi baj van a társaddal?

Egyébként teljesen normális, hogy más is tetszik és más is vonzó, kedves, szimpatikus.

Más kérdés, hogy te hogyan kezeled ezt....

Hazudik az az ember(direct nem irtam keresztényt) aki a kérdésedre a "soha" választ adja.

Egy keresztény embernek is meg vannak a maga kisértései, és harcai, csak jobban tudja kezelni azt, mint egy világi.

A kisértés pedig mindig van.Főleg egy keresztény embernél, aki első számú célpontja sátánnak.

Egy keresztény férfi és nő kb. egy világi ember kisértéseinek a többszörösének van kitéve.

"Persze én örülök ennek, és jó hallani, hogy ilyen erős kapcsolatok is vannak a világon."

Azért ne hidd, hogy nem voltak problémák, nem vagyunk egy örökké mosolygó álompár. Nagyon szeretjük egymást, de voltak már komoly viták közöttünk, sőt, olyan is volt, hogy úgy gondoltam, akármennyire szeretem, nincs tovább. De az soha nem játszott, hogy mást megkívántam volna. Természetesen én is meglátom, ha valaki jól néz ki, de olyan még eddig nem volt, hogy valaki tartósan be is fészkelte volna magát a gondolataimba. (Nem, nem hazudok, mint ahogy előttem állítja valaki.)

Ilyen probléma nincs, van másmilyen minden embernek, minden kapcsolatnak megvan a maga terhe, vagy nehézsége.