Isten Lelke vagy Isten Szelleme a helyes kifejezés?

Szerintem teljesen mindegy, hogy melyiket használod. (habár sok felekezetnek a szellem és a lélek mást jelent).

Én általában léleknek szoktam nevezni. Mostanában azért tértem át a szellemre, mert abban kicsit benne van maga az eszeme is. Tehát lehet ilyesmit mondani, hogy xy Isten szellemében cselekedett....

A szellem nem kísértet.

Az ó-és újszövetség is különbséget tesz és más kifejezést használ a szellem és lélek szóra. Isten Szellemére eredeti görög nyelven a Szellem kifejezés használatos. Gyorsan megjegyezném, hogy magyarországon, a Károli bibliafordítás elterjedsége miatt úgy vélem, mindkét kifejezésnek helye van.

Szerintem nem lenne helyes ezzel törvénykezni. Tudjuk kiről van szó és ez a lényeg.

Görög (szellem) ezekre a tartalmakra használja még a kifejezést:

πνευ̑μα (pneuma)

1) szél, fuvallat

2) lélekzet, lehelet

3) szellem

4) szellemi lény; kísértet

pl. Róm 14:17 Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.

(lélek) ψυχή (pszükhé)

1) lélekzet, lehelet

2) lélek (értelem, érzelem és akarat összessége)

3) élet

pl. Márk 12:33 És szeretni őt teljes szívből, teljes elméből, teljes lélekből

Mivel sem Istenről sem a Lélekről sem a Szellemről nem tudjuk pontosan, hogy micsoda ezért ez a kérdés jelenlegi ismereteink alapján megválaszolhatatlan.

Csak elképzeléseink vannak, de az elképzelés sosem azonos a valósággal.

Ennyi erővel azt is kérdezhetnéd, hogy fgsdfgs-nek xcvbd-je van vagy nmbvhjk-ja?

Copy Hero válasza:

"...mind az Ó-, mind az Újszövetségben, azaz mind a héberben, mind a görögben, külön-külön szóval jelöli a szöveg a lelket és a szellemet. Valójában még csak az sem igaz, hogy nekünk ne lennének megfelelőek a szavaink ennek kifejezésére, mert a magyar "lélek" és "szellem" szavak nagyon pontosan leképezik a görög pszükhé és pneuma, illetve a héber nefes és rúah szavak jelentését. Lássuk:

magyar: LÉLEK ("lélegzet"-ből vagy "lehel"-ből)

héber: nefes ("lélegző lény"/"élőlény" ill. lélek)

görög: pszükhé ("lélegzet", "lehelet" ill. lélek)

magyar: SZELLEM ("szél"-ből)

héber: rúah ("szél" de kifejez erős fújást is, ill. szellem v. szellemi lény)

görög: pneuma ("szél", "fuvallat" ill. szellem)

Nagyon fontos, hogy a lélek és a szellem egyáltalán nem tekinthetőek egymás szinonimáinak, vagyis elméletben nem felcserélhető a használatuk, mert mást és mást jelentenek, ugyanúgy, mint ahogy az almára nem lehet azt mondani, hogy körte.

Mi is a lélek és a szellem közti különbség? Hosszan is ki lehetne fejteni, de itt csak tömören: az ember a Biblia alapján 3 különböző lényegű részből épül fel, amit sajnos a Károli-fordítás következetes fordítási pontatlanságai elég jól elrejtenek. A "kulcsige" az 1Thessz. 5:23:

"Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére."

Nos itt Károli valamiért annyira el akarta kerülni a szellem szó használatát, hogy "a ti egész valótok"-nak fordította azt, amit Pál a "pneuma" vagyis "szellem" szóval írt le. Pedig itt a napnál is világosabban benne áll a Bibliában, hogy az ember 3 része: szellem, lélek, test. Nyilvánvaló, hogy nem 3 külön dolgot sorolt volna fel Pál, ha az ember csak lélekből és testből állna.

Na tehát a lélek és a szellem közti különbség abban áll, hogy a lélek a fizikai testhez szorosan kapcsolódóan létezik (az Ószövetség alapján szó szerint "a vérben" van, vagyis a vér hordozza), és az ember kognitív, érzelmi stb. funkcióinak a működését, "életét" jelenti. Viszont ettől megkülönböztethető a szellem, amely az ember "Isten-lényegű", Tőle származó része, "az élet lehelete", amely megelevenítette azt az élettelen anyagból álló testet, amelyet Ádámnak formált Isten. Amikor Isten belefújta a "rúah"-ot, a szellemet Ádámba, akkor lett "nefes"-sé, élő lélekké, vagyis létrejöttek azok a testi életfunkciói, amelyek által érezni, gondolkodni, beszélni stb. tudott.

Viszont az a része az embernek, amellyel a teremtő Atyával, az Istennel "kommunikálni" tud, a szelleme, nem a lelke. Az a rész, amely hisz, a szellem, nem a lélek. És az a rész, amelyre Pál a Rómaiakhoz írt levél 8. részében mint olyanra utal, amellyel a test cselekedeteit "meg lehet öldökölni" (13. vers), nem a lélek, hanem a szellem. Mert ami a lélek (érzelem, értelem, gondolat, akarat), az kevés ahhoz, hogy a test kívánságain uralkodjunk vele. Ehhez Isten ereje kell: a Szellem! Erről szól a Róma levél 8. része (megj.: az egész fejezetben végig "szellem" szerepel az eredetiben, nem "lélek").

De térjünk vissza a Szent Lélek / Szent Szellem kérdésére. Isten személyével kapcsolatban a héber Ószövetségben sokkal ritkább a "nefes" (lélek) előfordulása, mint a "rúah"-é. Amikor Istennel kapcsolatban az eredeti szöveg a "nefes" szót használja, ott sosem a bizonyos harmadik Isteni Személy, a Sekina (vagyis a Szentlélek/Szent Szellem) megfelelőjeként. Csak egy példa:

Ézs 42:1 "Íme az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek."

Itt a "szívem" eredetiben "nefes", a "lelkem" pedig eredetiben "rúah". Vagyis szó szerint helyesebb fordításban: akit lelkem kedvel, és szellememet adtam belé. [Érdekesség, hogy a Máté 12:18 szó szerint idézi ezt a Krisztusra vonatkozó részt Ézsaiástól, és a görög szintén megtartja a különbséget: "akiben az én lelkem (pszükhé) kedvét lelte, szellememet (pneuma) adom belé".]

És ebből a szempontból az Írás teljesen következetes; egyértelmű, hogy nem használja szinonimaként a nefes és a rúah, vagy a pszükhé és a pneuma, vagyis a lélek és a szellem szavakat. A Szentlélek/Szent Szellem, Isten Lelkeként/Szellemeként az Ószövetségben is számos alkalommal megjelenik, mivel már akkor is Isten felkent embereire "rászállt", így pl. Gedeonra, Sámuelre, Saulra, Dávidra, Illésre, Elizeusra stb. Az összes ezzel kapcsolatos igehelyen a rúah, vagyis szellem szerepel az eredetiben.

Az Újszövetségben pedig még könnyebb megtalálni ezeket a helyeket, mert szinte mindenhol következetesen Szentlélek/Szellem néven említi a szöveg az Atya és a Fiú mellett a harmadik Isteni Személyt. Az eredeti szövegben "pneuma hagion" szerepel minden Őt említő helyen.

Kivéve, ahol (Róma 8:9) mondjuk mint Isten Lelke szerepel, mert ott "pneuma theú", Krisztus Lelke (uo.) pedig "pneuma Khrisztú". [Megj.: Krisztussal kapcsolatban az Újszövetségben sok helyen szerepel a lélek = pszükhé is, ami nem meglepő, mivel Krisztus hozzánk hasonló ember volt, testtel, lélekkel és szellemmel.]

Vagyis látható, hogy a harmadik Isteni Személy vonatkozásában sohasem "lélek" szerepel az eredeti szövegben, hanem mindig "szellem". Tehát azt mondhatjuk, hogy helyesebb lett volna, ha Károli a pneumát következetesen "szellem"-nek fordítja, a pszükhét pedig "lélek"-nek, de minden bizonnyal annak, hogy másképp járt el, nyelvtörténeti és kulturális okai is lehettek. (Ezt sajnos nem tudom bővebben kifejteni, mert nincs róla információm.)

Egy biztos, hogy a Szent Szellem megnevezés egyáltalán nem "szektás", sőt ez a helyes és pontos, az eredetit legjobban visszaadó, szöveghű fordítás.

Mindazonáltal mivel a köznyelvben a "szellemekkel" kapcsolatosan úgy általában az emberek egy részének talán negatív asszociációi vannak, ezért nincs szükség radikális vagy bármiféle "erőszakos" helyreigazításra a kérdésben: nem hinném, hogy ezen olyan sok múlik, ezért aki megszokásból vagy a "szellem" szótól való ódzkodásból inkább "Szentlelket" v. helyesebben "Szent Lelket" mond, nem hibázik, én sosem szoktam helyreigazítani.

Viszont azért a fentiek tükrében át se kell esni a ló túloldalára: egyáltalán nem jogos a "Szent Szellem"-et mondók kijavítása, mintha egyedül a tradicionális "Szentlélek" forma lenne a helyes.

További megjegyzés: Ennek a "szellem helyett lélek" gyakorlatnak, melyet Károli nemcsak a Szent Szellem, hanem a többi szellem vonatkozásában is követett, az egyetlen kockázata (mint talán arra sikerült is valamennyire rámutatnom), hogy fontos igazságok maradhatnak félig-meddig rejtve az olvasó előtt, ha nem tesz különbséget lélek és szellem között."

Forrás:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__2..

#4-ik válasz.

Én az utóbbit helyeslem: "Isten Szelleme".

Üdv.

Egyébként az eredeti szöveg szerint szellem van. De ugye nálunk a lélek szó jelentése felcserélődött a szellemével :)

úgyhogy mindegy! A hitvédelmi iratokban és egyéb teológiai művekben egyébként szellemként hivatkoznak rá.(Lásd: Spiritus Sancti pl a katolikus iratokban)

Kedves kérdező! Ahogy a 4-es válaszoló írta, a két fogalom egyáltalán nem felcserélhető, mivel nem szinonimái egymásnak, teljesen mást jelentenek. Éppen ezért valójában csakis "Isten szelleme" a bibliailag pontos és helyes kifejezés. Viszont van sajnos egy olyan nem bibliai filozófia, ami népszerű hiedelem ugyan, de nem igaz tanítás. Ez pedig a lélek/szellem halhatatlanság tana, ami nagyon eltorzítja a helyes értelmezést.

Induljunk ki hát a 4-es válaszoló által ajánlott versből:

(1Tesszalonika 5:23) "Maga a békének Istene szenteljen meg titeket teljesen. Szellemetek pedig, s lelketek és testetek, testvérek, épen őriztessék meg minden tekintetben, feddhetetlenül Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak a jelenlétekor."

Ő erre azt mondja, hogy ez arra bizonyíték, miszerint az ember három külön részből áll - szellem, lélek, test. Pedig itt valójában azt látjuk, hogy ténylegesen KÜLÖNBSÉG van a "szellem" és a "lélek" jelentése között. Kérdés, hogy Pál itt arról beszélt-e, hogy hány részünk van, vagy a szövegösszefüggés szerint teljesen másról volt szó?! Mert ez esetben lehetséges, hogy az egyszerű szavak jelentését sem szó szerint, vagyis az elfogult, ELŐRE KIALAKÍTOTT filozófiánk szerint kell értenünk, hanem meg kell próbálni úgy, ahogy azt Pál érthette. (Mert itt nyilvánvalóan arról van szó, hogy egyesek kerestek olyan bibliai szövegrészt, ahol szerepel mindhárom kifejezés, ezzel "bizonyítván" saját elképzeléseiket /trichotomizmus/ -, csakhogy azzal a cseppet sem elhanyagolható ténnyel nem foglalkoznak, hogy a szimpla szavak mögött vajon milyen jelentést értettek akkoriban a Biblia ihletett írói, mivel ezen szavaknak tagadhatatlanul TÖBB jelentésük is van!!!) Van rá mód, hogy ezt hitelesen kikutassuk? Igen van, mivel a bibliának hála Istennek megvan az a képessége, hogy magyarázza önmagát, és az ilyen kérdésekben nagyon pontosan megadja a választ. :)

Már a Szentírás elején pontosan közli velünk Isten, hogyan teremtett meg bennünket és miből vagyunk:

(1Mózes 2:7) "És ekkor Jehova Isten megformálta az embert a föld porából, és az orrába lehelte az élet leheletét, így lett az ember élő lélekké."

Nos itt ténylegesen arról van szó, hogy az ember kicsoda és miből van. Ezek szerint az "élet lehelete" által keltett miket Isten életre. E kifejezés alatt a héberben a "szellem" (ruah) kifejezés található, amely ebben az esetben tán az "életerő", "életenergia" jelentéssel adható legjobban vissza. Ezért mondja a Prédikátor 3:19-21, hogy "egy szellemük (életerejük) van" az embernek és az állatnak is, és ebben a tekintetben "nincs felette az ember az állatnak". De nem csak ez az egy jelentése van a szellem szónak, ha az emberre vonatkoztatja a Biblia. A másik a "szellemiség", az az indítóerő, ami valamilyen beszédre és tettekre sarkall. (Ezen kívül persze több jelentése is van a szellem (ruah, pneuma) kifejezésnek, de azok nem szorosan a földi emberre vonatkoznak)

Tehát milyen értelemben használja az 1Tesszalonika 5:23-ban Pál a "szellem" szót? A tesszalonikai gyülekezet jó 'szemléletmódja', szellemisége értelmében. Mire gondolt Pál, amikor azért imádkozott, hogy ’a testvérek szelleme, lelke és teste őriztessék meg’? Pál a keresztény gyülekezetnek mint egésznek a szellemére, lelkére és testére gondolt. A gyülekezethez tartoztak a szellemmel felkent tesszalonikai keresztények is. Pál nem egyszerűen a gyülekezet fennmaradásáért imádkozott, hanem a gyülekezet ’szellemének’, vagyis szemléletmódjának a megőrzéséért. Imádkozott a ’lelkéért’ is, tehát az életéért vagy létezéséért; valamint a ’testéért’, azaz a felkent keresztények csoportjáért (1Kor 12:12, 13). Az imája kiemeli, mennyire törődött Pál a gyülekezettel.

Miért mondhatjuk, hogy a "lélek" ez esetben is 'életet', 'létezést' fejez ki? Azért, mert a bibliai lélek (héber nefhes, görög pszüché) a legtöbb esetben két dolgot jelent a Szentírásban: vagy magát az embert/állatot, mint egészet (élő lélek, élőlény), vagy annak életét. De sohasem valamiféle "láthatatlan és halhatatlan" valamit, ami túléli a test halálát. Pl. Jézus ebben a versben milyen értelemben használta?

(Máté 20:28) "Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és hogy lelkét váltságul adja cserébe sokakért."

Vajon hogyan adhatta volna "váltságul cserébe" a halhatatlan lelkét? Nem, itt is egyértelműen az 'életet' értette alatta.

Ebből a pontosabb magyarázatból jól látszik, hogy mennyire nem mindegy, milyen egyéni értelmezést adunk a fogalmaknak. Ugyanis ez esetben egyértelműen elmondhatjuk, hogy mindhárom szónak egyenként is többféle jelentést ad a Biblia. Ezeket nem bibliaidegen filozófiai elképzelések szerint kell értelmezni, hanem csakis a Szentírással összhangban, akkor jutunk a tényleges bibliai igazsághoz. Márpedig a Bibliában NEM TALÁLHATÓ meg még csak a lélek "halhatatlanság" gondolata sem. Pont az ellenkezőjét írja: a lélek meghalhat és "holt lélek" lesz, ha az ember, vagy az állat meghal. Ezért sohasem szerepel együtt a "lélek" és a "halhatatlan" kifejezés sem!!!