A jócselekedeteket Isten csak akkor számítja be, ha azokat az ember teljes szívéből, örömmel csinálja?
Vallásos emberektől kérdezem. Számít-e utolsó megítélésnél az olyan jócselekedet, amit csak ímmel-ámmal tesz az ember?
Én pl. ápoló leszek. Nem szeretem csinálni. Azért csinálom, mert ingyenes közeli sulit kellett választanom, ami után rögtön lesz állásom és sajnos nem vagyok egy nagy ész. A női szakmákban viszont mind túlképzés van, amit az én agyammal el lehetne még végezni.
Szóval maradt ez. Mindent megteszek érte, hogy jó legyen szegény betegeknek, megadom a tiszteletet nekik, meghallgatom őket, megpróbálom őket megvígasztalni, ugrok azonnal az óhajokra-sóhajukra, de belül utálom.
Szóval jót teszek, de nem tiszta szívből.
Akkor ezt az Úr hogy ítéli meg? Nekem elég nagy erőfeszítés minden nap mindenkire mosolyogni, kedveskedni, mikor legszívesebben elmenekülnék, szóval azt hiszem, alapjáraton nem vagyok jó ember.
Akiknek az életben szeretetet adtam, azok kb. mind belémrúgtak később hálából, van aki még 4 év után is halálosan gyűlöl, pedig nem egyszer lebeszéltem az öngyilkosságról, ott voltam az éjjel közepén ha hívott stb.
Szóval talán ezek miatt nem tudok már jó lenni, már valódi szívből tenni bármi jót.
Kíváncsi lennék, egy vallásos szemléletű ember erről hogy vélekedik.
Természetesen nem csak a cselekedetek számítanak, hanem a szándék is. A gyógyítás viszont mindenképpen pozitívnak mondható. Még akkor is, ha nem szívesen végzed.
Sok szempontból érthető, hogy nem annyira tartod álom munkának. Hiszen haldokló emberek és csonkok mellett nem csak fizikailag, hanem szellemileg is nyomasztó, szomorú és megterhelő lehet.
Ha minden emberrel együtt éreznél, akkor kb. naponta meg kellene halnod és érezned az illető tragikus veszteségét.
Másik oldalról megközelítve.
Állításod szerint máshoz sík hülye vagy és csak magad miatt vagy ezen a pályán....
Én ezt nem tenném helyedben. Úgy értem, hogy kijelentem magamra, hogy reménytelen vagyok ez nem jó). Nem vagy reménytelen, csak nem elég akarni, hanem tenni is kell másik jövőért!
Egy dolog biztos. Rossz ember emiatt nem vagy.
A benzinkutas sem rossz ember.
De ha gondolod szívesen imádkozom érted! Isten legyen veled!
(2Korintusz 9:7) 7 Mindenki úgy cselekedjen, ahogy eltökélte szívében, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert a vidám adakozót szereti az Isten.
A jókedvű adakozó valóban boldog, hogy adhat. A 2Korinthus 9:7-ben „jókedvű”-nek fordított görög szóból származik a „hangosan jókedvű” kifejezés! R. C. H. Lenski tudós ennek kimutatása után ezt mondta: „Isten a derűs, örömteli, boldog adakozót szereti . . . [akinek] hite mosolyban nyilvánul meg, amikor az adakozás újabb lehetősége köszönt rá.” Az ilyen örömteli szellemmel rendelkező egyén nem kelletlenül vagy kényszer hatása alatt ad, hanem mert a szíve indítja adakozásra.
(Kolosszé 3:22-25) . . ., nem látszatszolgálat cselekedeteivel, mint akik embereknek járnak kedvében, hanem szívbeli őszinteséggel, Jehova félelmével. 23 Bármit tesztek is, munkálkodjatok azon egész lélekkel, mint Jehovának, és nem mint embereknek, 24 hiszen tudjátok, hogy Jehovától fogjátok megkapni az örökség megfelelő jutalmát. Rabszolgaként szolgáljatok az Úrnak, Krisztusnak. 25 Bizonyos, hogy aki helytelenül cselekszik, visszakapja, amit helytelenül cselekedett, és nincsen részrehajlás.
Hát izé... Isten látja a belső vívódásodat, csalódásodat. Gondolom nem vár el olyat, amit nem tudsz megcsinálni.
Neked arra van szükséged, hogy belülről helyreállj, ha ez megvan, akkor tudsz zsigerből jól csinálni dolgokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!