Hogyan tudnék kitörni a "pánikból" és a "reménytelenségből"?
Hosszú lesz, de kérlek olvassátok el, szükségem van a segítségre.
18 éves lány vagyok.
Régen nagyon más voltam, mint most. Valahogy belülről éreztem a "jót". Szerettem másoknak segíteni, rengeteg örömet okozott, ha megdicsértek. MIndenki azt mondta, hogy túl jó vagyok. Sikerült elérnem, hogy mindenki szeressen az osztályban, és mindig hálálkodtak, hogy mennyit segítek.
Történt egy családi gond, melynek következtében kialakult bennem egy pánik-nem mertem kimenni az utcára, iskolába menni, boltba menni. Volt bennem egy űr, de nem tudtam mitől. Aztán jött egy fiú(a jelenlegi barátom), akivel össze is jöttem, és ez az űr eltűnt. Azt éreztem, hogy biztonságba vagyok, és van, aki szeret. Viszont egyre jobban megváltoztam; azt éreztem, hogy lelkileg nem csinálhatom azt, amit akarok, és le vagyok kötve. Akármikor lehettem volna a barátokkal, mégis mindenkit elmartam magamtól, és nem tudtam miért. Azt éreztem folyton, hogy a barátommal kell lennem, és ha mással jóba vagyok, akkor rontok a barátommal való lelki kapcsolatomon. Ennek eredménye, hogy a barátommal lelki társak lettünk, viszont egy csomó embert elveszítettem.
Eközben a pánik folytatódott. Egyszer majdnem elveszítettem a barátomat, és hatalmas pánik fogott el; lefogytam öt kilót(165 centi 47 kiló lettem), és nem ettem szinte semmit. Nyáron volt egy időszak, amikor egy paradicsomot meg egy húst ettem egész nap. Nem mertem beszélni a barátmmal, rettegtem, hogy mi történik, ha rosszat írok. Utána javult a helyzet, amjd elkezdődött az iskola. Olyan szinten rámtört a pánik, hogy azt hittem, végem. Már azon gondolkoztam, hogy magántanuló leszek. Minden délután féltem, sírtam, és azt hittem, kicsinál a félelem. De aztán Isten megsegített, és a félelem elmúlt...egészen addig, amíg elő nem jött a Szalagavató. Ott már ott tartottam, hogy nem fogok tudni osztálytáncolni, ugyanis nem mertem egy fiú miatt(aki tetszett a barátom mellett), megcsinálni. Végül sikerült. Utána a barátommal szakítottunk, itt megint elfogott a pánik, de kaptam mégegy esélyt, és összejöttünk.
Viszont az életemmel ki vagyok. Nem merek egyetemre menni, félek a jövőtől, itthon akarok maradni, azt akarom, hogy vigyázzanak rám. Egy csomó félelmet leküzdöttem, de bűntudatom van, mert FOLYTON MENEKÜLÖK. Egy felnőtt nő is megmondta, hogy mindig másokban keresem a kapaszkodót(mintha rájuk fognám a dolgokat). Aput is folyton terhelem, pedig rengeteget segít, és mindig menekülök. Ahelyett, hogy megpróbálnám leküzdeni, másra hárítom a dolgokat. Régen is mindig beteg akartam lenni, meg a rosszat keresni.
Mostis másoknak okozok rosszat, gonosz vagyok, és bűntudatom van, de mégis csinálom. Néha van egy időszak, mikor minden nagyon jól megy, utána meg...keresem az embereket, hogy segítsenek, hogy panaszkodhassak, és bűntudatom is van miatta, de nem tudok mit tenni.
Vagyis tudnék, de közben ott van, hogy nem akarok, de mégis.
Sokszor úgy érzem, hogy a barátom miatt lettem ilyen "rosszakaró"(pedig ő nagyon hasonlít rám, jóakaró, kedves), és annyira leköt lelkileg, hogy nem tudok jó lenni.
Voltam pszichiáternél, de gyógyszert nem akarok szedni.
Nem tudom, mit csináljak. 18 évesen talpra kell állnom, és nem folyton panaszkodnom. De közben azt érzem, hogy nem akarom, nem merek.
Egy Anyuka közölte, hogy a félelem természetes dolog, Ő is fél, de lekell küzdeni.
Apu 61 éves, 62 lesz, hetünket tart el, a legjobb Apuka a világon, és mégis folyton csak panaszkodom, és egy csomó mindenben segítenie kell, amit nem tudok megoldani egyedül.
Pszichológushoz rendszeresen járok, viszont most 2 hétig nem lesz.
Ami még nyomaszt, hogy a barátommal akárhányszor a lefekvésre kerülne a sor(gondolatban is), folyton bűntudatom van, és rosszul vagyok tőle, és olyan érzésem van, mintha bűnt követnék el.
Apura hárítok mindent, pedig ezeket nekem kellene megoldanom.
A dokit is sokszor felhívom délutánonként, hogy mit csináljak.
Imádkozom minden nap, de mióta nem a régi vagyok, nem tudok olyan átérzéssel. Én vissza akarom akpni a régi énem, aki jót tett másokkal, de olyan, mintha a barátom óta nem menne. Ráadásul menekülök, és elhárítom a problémát.
Segítsetek kérlek, ki volt ilyen helyzetben? Elsősorban történetekre vagyok kiváncsi, amikor Isten megsegített Titeket a nehéz helyzetekben.
Hogyan tudnám nem sajnáltatni magam? Tudnak úgy segíteni rajtam, ha nem akarom igazán, de közben mégis...?
válasza:Én elmegyek úszni, a szauna nagyon kellemes. Út közben a hidegben pedig hallgatom a depressziós metál zenéimet és gondolkodom, illetve próbálok nem gondolkodni.
Szerintem te depressziós vagy egy kissé és eléggé szorongó is:(
Egyébként mi az, ami nem működik a barátoddal?
Mi a negatív benne?
Miért gondolod, hogy neki és meg neked is csak egymással kell törődni, különben baj lesz?
Nem bízol a barátodban? Nem szereted téged?
Esetleg lehet, hogy szociális fóbiád is van.
Gondolom méregező anyagokat nem szedsz.
Minek szeretnél tovább tanulni? Mihez értenél? Mi baj van az emberekkel?
válasza:Hogy érted azt, hogy gonosz vagy és rosszakaró?
Mikor szoktál lefeküdni?
Hidd el, hogy sokat dobna, ha 23:00 -kor már aludnál és többet kajálnál.
Tanulni meg nem úgy kell, hogy észnélkül magolni, hanem megérteni az anyagot és nem 5 perc alatt vizsga előtt.
válasza:Köszönöm a válaszokat! Igyekszem mindenre válaszolni, de ha nem sikerül, fogok írni, csak mindjárt megyek a Húgommal boltba(sikerült rávennem magamat.:) )
A barátommal nem tudom, mi a gond. Igazából amint összejöttünk, azt éreztem, hogy a mi lelkünk össze van kötve. Sose éreztem még ilyet, azt éreztem, hogy teljesen levagyok bilincselve, és nem lehetek szabad. Hiába próbáltam azt tenni, amit akarok, nem okoz semmi sem örömet. Bíztam benne, de többször eljátszotta a bizalmamat(más lánnyal kézenfogva sétált elméletileg, meg csak úgy ismerkedés céljából ráírt egy vadidegen lányra). Aztán közölte, hogy benne már nem ugyanaz minden, de rájött, hogy tévedett. Sokat hisztiztem, mellette telejsen kifordultam önmagamból. Szünetbe hiába lennék másokkal, nem tudok tőle elszakadni. Talán azért nem, mert Ő sem tőlem.
Tanulni tudom, igazad van, de nem tudok nem magolni, pedig már próbáltam. De ezt még gyakorolom. Hogy mi akarok lenni? Pszichológus akartam, de teljes mértékben letettem erről, sőt, most ott tartok, hogy itthon akarok maradni örökre(ez biztos a mostani felfogásomtól). Az alváshiány igaz, mert sokszor fekszem le 23:30 fele, reggel meg van, hogy nulladikom van.
Az a baj, hogy ezt is figyelemfelhívásból írtam ki, az a felnőtt, akivel beszélek, azt mondta, hogy elhitetem a környezetemmel, hogy nem tudom megcsinálni a dolgokat, így segítenek nekem. ÉS igaza is van.
válasza:Szegény, úgy sajnállak...:(
Na de örülök, hogy találtál valami programot:)
hidd el, hogy nem jó otthon ücsörögni, főleg egyedül. Egy kis mozgás és levegő pedig nagyon jót tud tenni.
Nem lehet, hogy a barátoddal örökre meg kellene szakítani a kapcsolatot vagy legalább egy szinten lenni vele a kapcsolatodban?
Engedned kell őt élni és neki is téged élni. Bár a legjobb ha együtt éltek:)
De aki képtelen még a hűségre is, azt jobban jársz ha kirúgod és nem mesélsz be magadnak olyasmit, hogy nem tudsz nélküle lenni, hogy nélüke te senki vagy.
Nem minden ember változik meg egyik napról a másikra. Valóban szereted téged?
Megszoktátok egyáltalán beszélni a bajokat?
Egy dolog biztos, nem szabad feladni az életed!
Szerintem mindenképpen tanulj tovább valamit...Úgy nem leszel kiszolgáltatva...
Legalább valamilyen nyelvet. Néha küzdeni kell, akkor is ha kellemetlen.
Látom akkor nem a védőoltás vagy a fogtömés okozta nálad az űrt, hanem a család:(
Mennyi az a rengeteg adósság és neked milyen hátrányod van belőle?
Apukádat szereted?
Hogy van anyud?:(
Köszönöm, hogy így segítesz!! :)
A tanulást nem fogom feladni, hiába mondogatom, minden évben kitűnő voltam, bezsebeltem számtalan díjt, ezt nem fogom feladni, és a gyerekeimnek mindent biztosítani akarok majd!:)
Igazából rengetegszer jutott eszembe, hogy szakítok a barátommal, de akkor elfog a pánik, ezért nehéz. Aztán megnyugodok, és megint.
Nem tudom, hogy szeretem-e, vagy sem. Ő az első barátom, és úgy érzem segítséggel kaptam őt.
Ezért reménykedem, hogy ha kikell lépnem, érezni fogom.
Biztos, hogy szeret, igazából megbeszéljük a bajokat javarészt, Ő egy nagyon "különleges" világ.
Apumat imádom. Ő az egyetlen ember, akiért mindent megtennék. Ilyen emberrel, mint Ő, még az életemben nem találkoztam. Hatalmas lelki ereje van, küzd, és olyan sikereket ért el önerőből, hatalmas munkával, ami tiszteletre méltó. Ráadásul jobb Apukát nem is kívánhatnék Nála. Akármi van, mindent megbeszélünk:)
Anyu, hát...Ő eléggé rosszul van. Mostmár minden nap "be van állva"(bocsánat a kifejezésért, erre nem tudok jobb szót. A gyógyszer bódító hatása alatt, VAGY az alkohol miatt). Van, amikor nem lehet érteni, mit mond. A pszichiáterek azt mondták, kihozták belőle, amit lehetett.
válasza:Szervusz
Először úgy gondoltam nem írok, mert vallási és keresztény téren nem értünk egyet.
Viszont mint ahogy sokan Én is nagyon szeretek segíteni az embereken, s magam is sokszor kapok segítséget, hasonló problémával küszködöm mint ami neked van, de Én jóval idősebb vagyok nálad
Azt tudnod kell rólam, hogy Bibliai szempontból nagyon komoly és szigorú vagyok, és itt ezen az oldalon sokan tudják ezt rólam, Silver Barátom a megmondhatója. :)
ezért lehet, hogy olyat fogsz olvasni tőlem ami talán nem nyeri el a tetszésedet, mert más kép gondolkodol a keresztény életről.
Abban megdicsérlek, hogy imádkozol, és ezt javaslom is, hogy rendszerezd, vagy is ne alkalmi legyen hanem mindig beszélgess a Teremtőddel, ne csak akkor amikor baj van, hanem amikor jól működnek az események ne felejts el hálát adni érte.
Magyarul: naponta ápolj kapcsolatot égi Atyáddal, amihez elengedhetetlen lenne hogy a szavából a Bibliából is "táplálkozz", mert nem csak "kenyérrel" él az ember.
Másodsorban Isten mindenkinek készséggel segít, ha úgy élsz ahogy összhangban van az elvárásaival.
Sajnos egy valami "sántít" az életedben, ezért ezt a részét az életednek nem tudja "Támogatni"
A Barátoddal nem vagytok törvényesen összeházasodva, ezért jelenleg Isten szemében parázna életet élsz.
Az is dicséretes, hogy időközönként támogatod édes szülődet, annak ellenére, hogy rettenetes élethelyzetbe hozta magát. A Teremtő el is várja, hogy a gyermekek ne felejtsék el hogy sokkal tartoznak a szülőknek, akárhogy is alakul, mert Ők az "élet adójuk" és valamelyest felneveltek.
Nagyon fontos lenne, hogy ha szeretnéd, hogy a Teremtő segítséget nyújtson neked, akkor fontos lenne összhangba hozni az életedet az alapelveivel, mert csak arra tud áldást adni, ami tiszta, és jog szerű.
S azt ne felejtsd el, hogy ebben a Sátán uralta világban egy kereszténynek, nem lesz "Hawai DJ" az élete, problémák mindig is lesznek míg ez a rendszer működik.
Ezt meg kell értened.
De ha ezt így megérted, és jönnek az élethelyzetek és mindig kikéred a teremtő tanácsát és összhangban is fogsz azzal élni, akkor könnyebben fogod venni az akadályokat, persze egy egészséges félelem mindig is lesz benned, mert nem vagy tökéletes.
Magam is így kezelem a helyzeteket,
Egy példa:
Jó pár évvel ezelőtt elvesztettem azt akit a földön nagyon szerettem,bár nem volt mindig "kellemes" a társasága
Ez egy szombat délelőtti nap történt, s amikor elvitték a halott szállítok a keresztény testvéreim támogatását élveztem, és másnap vasárnap reggel eltudtam menni a gyülekezetbe és bár szomorú voltam és "kétségbe esett" de nem hagytam el magam hanem bizony akkor kell a legjobban imádkozni amikor úgy érzed, nincs tovább egyedül vagy.
Viszont ezt csak akkor tudod megtenni, ha olyan szoros "baráti" viszonyban vagy vele, már mint a teremtőddel, hogy az életedet is rámernéd bízni,és mikor fel tártad a gondjaidat, akkor tova űzöd az elmédből, igyekszel nem gondolni rá, hagyd, hogy Ő cselekedjen, miközben pedig te is megteszed a rád eső részt.
ehhez javaslom olvasd el a bibliából Anna történetét, nagyon megható, és ott meglátod, hogy mit tett miután elmondta a gyötrelmeit Istennek.
1.Sámuel 1. rész 4. verstől a 19. versig, és külön figyelmedbe ajánlom a 18.-as verset.
Remélem egy picikét tudtam segíteni.
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!