Miért plántálta belénk Isten az örök élet utáni vágyat?

Kedves tegnapelőtt 10:49

Amiről írsz "az tart vissza, hogy félek a fájdalomtól." - azt úgy is nevezhetnénk, életösztön. Mindentől félünk, ami veszélyezteti az életünket - egyrészt.

Másrészt, azért is félünk a fájdalomtól, mert nem úgy lettünk megalkotva, hogy a fájdalom az életünk része legyen. Sem a testi, sem a lelki. Nem szeretjük ezeket, éppen a fájdalom miatt. Isten ezt mint alkotónk pontosan tudja, ezért ígéri a ma élőknek is: "letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak.”" Jel.21,4

Szeretnél fájdalom és bánat nélkül élni? El tudod képzelni így az életedet?

Igen, attól függően, hogy Isten szerint, vagy emberek szerint értelmezzük-e?

"Mert ki ismeri az emberek közül az ember dolgait, ha nem az ember szelleme, amely őbenne van? Így az Isten dolgait sem ismerte meg senki, csak az Isten szelleme. Mi pedig nem a világ szellemét kaptuk, hanem azt a szellemet, amely az Istentől van, hogy megismerhessük azokat, amiket az Isten adott nekünk kedvesen. Ezeket szóljuk is, de nem emberi bölcsesség által tanított szavakkal, hanem a szellem által tanítottakkal, szellemi dolgokat szellemi szavakkal kapcsolva össze.

Testi ember azonban nem fogadja el az Isten szellemének dolgait, mert bolondságnak tekinti azokat, és nem tudja megismerni őket, mert szellemi módon történik a megvizsgálásuk. De a szellemi ember valójában mindent megvizsgál, ő maga azonban egyetlen ember vizsgálata alá sem esik Mert „ki ismerte meg Jehova gondolkodását, hogy oktathatná őt”? Bennünk azonban megvan Krisztus gondolkodása."

1Korintusz 2:11-14