Ha lehetne osztályozni, akkor melyik a legfontosabb keresztyén ünnep? Karácyony, pünkösd, stb?

Kedves Kérdező

Mennyire igazad van! "Valahányszor, vagyis bármikor,nem egy évben egyszer." Így tényleg azt is jelentheti, hogy minden nap. Ha igy gondolkodunk, mindenki akkor, és annyiszor eszi, veszi, ahányszor akarja. De a kérdés nem az, hogy mi mberek ezt hogyan szeretnénk! A lényeg az, Isten ezt hogyan tekinti jónak.

A pászkát évente egyszer ették, mert egy pontos dátum alkalmával szabadította meg őket az egyiptomi rabságból. Ennek emlékére (megemlékezésül) kellet a pászkát elfogyasztani minden évben niszán hónap 14.-én. Ha nem zsidó (merészelt) evett a pászkából, azt ki kellett írtani, mert nem tartozott ahhoz a nemzethez, akivel Isten szövetséget kötött. Ha evett volna belőle, nem tisztelte az Isten szövetségét, amelyet a zsidókkal kötött.

Jézus a pászka helyett, nizán 14.-én vezette be az "Úr vacsoráját", (egyszer egy évben), ezért logikus, hogy azt mindig, niszán 14.-én kell tenni. Az apostolok évente egyszer emlékeztek meg Jézus haláláról. De itt is érvényes az, hogy abból senki más nem fogyaszthat, csak a "szellemi zsidók", vagyis Isten felkentjei, mert velük kötött szövetséget. Ha más fogyaszt belőle, aki nem tartozik ehhez a szövetséghez, ugyan úgy halálos vétket követ el, mint az ókori időkben.

1Korintusz 11: 26-28 "Mert valahányszor eszitek e kenyeret és isszátok e poharat, mindegyre az Úr halálát hirdetitek, míg meg nem érkezik. Következésképpen, aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr poharát, vétkes lesz az Úr testét és vérét illetően. Az ember először is tartson önvizsgálatot, hogy alkalmas-e rá, és úgy egyen a kenyérből és igyon a pohárból. Mert aki eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik önmaga ellen, ha nem látja tisztán a testet."

A karácsonnyak kapcsolatban, tudtad honnan ered?

Íme:

Lehet egy pogány ünnepből keresztény ünnep?

Olaszországban 2004 telén, a karácsonyi időszakban heves vita támadt. Iskolai vezetők és tanárok amellett foglaltak állást, hogy a lehető legkevesebbre kell csökkenteni mindent, ami a vallásos karácsonyi hagyományokhoz kapcsolódik, vagy akár teljesen el kell törölni ezeket. Azért javasolták ezt, hogy tiszteletet mutassanak az olyan, egyre növekvő számban lévő tanulók iránt, akik se nem katolikusok, se nem protestánsok. Mások azonban – az oktatás területén, és egyéb körökben is – azt követelték, hogy tartsák tiszteletben a hagyományokat, és őrizzék meg őket.

Eltekintve e vitától, lássuk, hogy mi is az eredete sok karácsonyi hagyománynak. Miközben a vita a csúcspontjához közeledett, a vatikáni L’Osservatore Romano című újság néhány érdekes észrevételt közölt.

A karácsony ünneplésének időpontjával kapcsolatban ezt írta ez a katolikus lap: „Jézus születésének tényleges dátuma történelmi szempontból ismeretlen, mivel sem a római történelem, sem az akkori népszámlálás, melyet a császár rendelt el, sem pedig az azt követő évszázadok kutatásai nem utalnak rá egyértelműen . . . Ahogy ez köztudott, a december 25-ei dátumot a római egyház választotta a negyedik században. Ezt a napot a pogány Rómában a Napistennek szentelték . . . Jóllehet a kereszténységet ekkorra már Konstantin egyik ediktuma elismerte Rómában, a Napistenről . . . szóló mítosz még mindig széles körben elterjedt volt, főként a katonák között. A fent említett ünnepek, melyek mindegyikét december 25-én tartották, a népszerű hagyományokban gyökereztek. Ez adta az ötletet a római egyháznak, hogy keresztény tartalommal ruházza fel ezt a napot. Ezt azáltal tette, hogy a Napisten helyére az Igazságosság igaz Napját, Jézus Krisztust állította, ezt a napot választva arra, hogy ünnepeljék a születését.”

Mit mondhatunk a karácsonyfáról, amely ma már a katolikus hagyomány része?

A cikk, mely ebben a katolikus újságban jelent meg, rávilágított, hogy annak idején, az ókorban sok örökzöldről, mint például „a magyalról, a szúrós csodabogyóról, a babérról és a fenyőágakról úgy gondolták, hogy mágikus vagy gyógyító erejük megelőzi a betegséget”. A cikk így folytatódott: „December 24-én, karácsonyeste Ádámra és Évára emlékeztek a földi Paradicsomban található Fa nagyon népszerű története által . . . A fának almafának kellett volna lennie, de mivel az almafa nem illett a télhez, fenyőfát állítottak a színpadra. Az ágakra almát aggattak, vagy összetört kekszből készült, különleges formájú ostyákat, melyek a jövőben bekövetkező Megváltást szemléltették, illetve Jézus eukarisztikus jelenlétét jelképezték. Emellett gyerekeknek szánt édességgel és ajándékkal is díszítették a fát.” Mi történt később?

A L’Osservatore Romano megemlítette, hogy a karácsonyfa állításának hagyománya Németországban kezdődött a XVI. században, majd hozzáfűzte: „Olaszország az egyik utolsó ország volt, ahol meghonosodott a karácsonyfa, részben a miatt a meglehetősen elterjedt szóbeszéd miatt, hogy a karácsonyfa protestáns szokás, és ezért a jászollal [betlehemes jelenettel] kellene helyettesíteni.” VI. Pál pápa „vezette be azt a szokást, hogy [a római Szent Péter téren] egy hatalmas karácsonyfát állítanak fel” a betlehemes jelenet közelében.

Elfogadhatónak tartod azt, hogy egy vallási vezető látszólagos keresztény tartalommal ruház fel eseményeket és jelképeket, amelyek ősi pogány szokásokban gyökereznek? Azzal kapcsolatban, hogy mi a helyes út, a Szentírás így inti az igaz keresztényeket: „mi közössége van az igazságosságnak és a törvénytelenségnek? Vagy mi részessége van a világosságnak a sötétséggel?” (2Korintusz 6:14–17).

De ettől függetlenül, ma még mindenki azt tart, ünnepel, amit, és ahányszor akar.

Csak azt nem hiheti senki, hogy ezt,(mivel Istennel kapcsolatos), ezt felelőtlenül teheti.

Aki elmegy, és törvénybeütköző dolgot tesz, az mind abban reménykedik, hogy rejtve marad a tette, és büntetlenül megussza. De Isten elől mit lehet elrejteni? Akkor nem lenne jobb olyat tenni ami kedves előtte, naponta áldása van azon amit teszünk?