Mi az élet értelme?

"hogyan állíthatja azt bárki, hogy az emberi sejt kialakulása, amely olyan folyamatokat foglal magában, melyek sokkal bonyolultabbak futball-labdák rugdosásánál, valaha is véletlenül történt? A legésszerűbb magyarázat az, hogy egy kimagaslóan intelligens Személy alkotta az embereket és minden más életformát a földön."

Kérdés, hogy ez a "kimagaslóan intelligens Személy" hogyan jött létre, ő vajon hogyan keletkezett? Hiszen ő maga is LEGALÁBB olyan bonyolult, mint az általa megalkotott ember, tehát ő sem keletkezhetett csak úgy véletlenül.

Kézenfekvő a következtetés, hogy őt egy "még kimagaslóbban intelligens Személy" hozta létre, aki természetesen szintén nem jöhetett létre véletlenül, vagyis volt egy "még nála is kimagaslóbban intelligens Személy", akit egy "még őnála is kimagaslóbban intelligens Személy" hozott létre, akit.....

Vajon hol van a sor vége????

"Vajon hol van a sor vége????" egzakt válasz:

Ἐν ἀρχῇ

"Na igen. És hol is van az a bizonyos eleje? :D"

Ἐν ἀρχῇ Ez nem idő-/ helyhatározó. Kezdetében, Eredetében.

Aminek kezdete van, annak vége is van. Ezt Buddha mondta. Fontos.De ez nem teremtetett - teremt.

Szóval örökké létező, "csak úgy" van......

De akkor miért tételezzük fel egy (a világunknál egyáltalán nem kevésbé bonyolult) "dolog" spontán létezését?

Miért nem a világunk spontán létezését tételezzük fel inkább?

Jelenleg azt állítjátok, hogy a világunk olyan bonyolult, hogy nem létezhet "csak úgy", hanem kell lennie valakinek, aki létrehozta, ő viszont "csak úgy" létezik...

Már elnézést, de ez egyszerűen tautológia.

De akkor miért tételezzük fel.... létezését?

Itt a hiba: nem tételezzük fel. Nem létezik, nem létező, nem teremtetett. A LÉT. Esse est Deus.

szervusz.

Nos egy tapasztalatot szeretnék írni erről.

Mi ad értelmet az életnek?

Egy fiatal tizenéves ezt mondta, amikor megkérdezték tőle, mit tart élete céljának: „Az az álmom, hogy legyen egy öröklakásom, egy szép kocsim és egy jóképű fiú mellettem a kocsiban. Teljes erővel törekszem majd arra, hogy valóra váltsam a vágyaimat. Elsősorban az érdekel, hogy mindenem meglegyen. Azt akarom megkapni, ami engem tesz boldoggá, nem pedig azt, ami az egész társadalomnak szerez boldogságot.” Ha azt gondolod, hogy mindez nagyon önzően hangzik, teljesen igazad van. Úgy is van. Ebben azonban az a szomorú, hogy ez nem szokatlan szemlélet.

De csupán az anyagi javak és élvezetek hajszolása ad-e értelmet egy személy életének? Nem. Ha csak az öröm az egyedüli célunk, az öröm nem fog megelégedést eredményezni. Azok az egyének, akiknek ez a legfontosabb életcéljuk, rendszerint annak az ókori gazdag királynak a véleményét visszhangozzák szívükben, aki arra használta fel hatalmát és gazdagságát, hogy kikutassa az akkoriban elérhető élvezetek minden válfaját. Figyeljük meg, milyen végkövetkeztetésre jutott:

„Gyűjtöttem magamnak ezüstöt és aranyat is, valamint királyok és közigazgatási kerületek részére fenntartott javakat. Szereztem magamnak férfi és női énekeseket és az emberek fiainak gyönyörűségeit, asszonyt és asszonyokat . . . És íme, minden hiábavalóság és hajsza a szél után” (Prédikátor 2:8, 11 [2:9, 12, Károli]).

Láthatólag, az egyik leggazdagabb ember Bölcs Salamon hiába valóságnak nevezte a gazdagságot és a kényelmet mint élet célt.

Ez a Bölcs Salamon a következőket nevezte valódi élet célnak:

(Prédikátor 12:13) 13 A végkövetkeztetés mindezeket hallva ez: Féld az igaz Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez az ember egész kötelessége.