Mehetek áldozni, ha a férjem elvált, de mi polgárilag össze vagyunk házasodva? Van egy 4hónapos kisfiúnk is, akit szeretnék keresztény hitben nevelni.

Hű, ez elég bonyolult egyházjogi szempontból...

Katolikusok vagytok? Mert ennek a kérdésnek csak akkor van jelentősége. Az evangélikusok, reformátusok elfogadják a válást.

A férjednek volt római katolikus templomi esküvője? Mert akkor az egyház sajnos nem tekinti őt elváltnak - el lehet intézni az egyházi válást is, de ez egy rettenetesen bonyolult és hosszan tartó folyamat. Ha a férjed előző házassága is csak polgári házasság volt, akkor a katolikus egyházjog szerint nem volt házas, tehát, ha jól tudom, nincs akadálya egy újabb esküvőnek.

A polgári esküvő a katolikusok szerint nem érvényes.

A kisfiatokat nyugodtan nevelhetitek keresztény hitben, ennek semmi köze ahhoz, hogy ti milyen kapcsolatban éltek. Igaz, hallani még olyanokról, hogy a pap nem keresztelte meg a gyereket, mert a szülei nem házasok... de ez egyre ritkább. Ferenc pápa is megmondta, hogy senkit sem szabad a keresztségből kizárni.

Ha szigorúan a vallási elöírások szerint vesszük, akkor nem, mert azzal, hogy házasságon kivül élsz együtt valakivel, folyamatosan bünt követsz el. Ha meggyónod, az sem érvényes, mert a gyónás érenyességéhez az is kell, hogy szándékodban álljon az elkövetett bünt ezentúl elkerülni, márpedig ha nem adod fel az együttélést, akkor NEM bántad meg azt a bünt, amit ezzel elkövetsz.

Viszont ha bünöd vagy és nem érvényes a feloldozás, akkor az áldozás szentségtörésnek - és igy súlyos bünnek - számít. Ebböl következöen nincs értelme a kérdésednek, mert ha nem vallás szabályai szerint élsz, akkor nem hiteles, hogy keresztény hitben akarod a gyereket nevelni.

Ha viszont a kérdésed arra irányul, hogy mit szólnak a szomszédok, akkor mindegy, mert a vallási szabályokat már igy sem tartod be, a szomszédok véleménye meg nem mérvadó.

Ja, közben pont a kérdésre nem válaszoltam... ha polgári házasságban élsz, akkor nem áldozhatsz, mert az egyház szerint nem vagy házas, mégis együtt élsz egy férfival. Megoldás erre az egyházi esküvő, ami viszont a férjed válása miatt bonyolult...

Ezek a szabályok, ha jól tudom, de a helyenkénti bevett szokások ettől eltérőek lehetnek (értsd: a kutyát nem érdekli, hogy milyen esküvőtök volt a férjeddel...).

Ha neked meggyőződésed, tiszta hited van, aminek velejárója, hogy áldozni szeretnél, akkor tedd. A kis falu sem hatalmaz fel senkit arra, hogy ítélkezzen a másik felett. Joga van mindenkinek a saját vallását gyakorolni meggyőződése szerint.

A lényeg, hogy milyen hit van a szívedben, ezt nem tudom, mi értelme egyházi törvényekkel "felülírni". Én mondjuk a helyedben nem ilyen bonyolult vallást választanék, ahol korlátozzák a hit gyakorlását.

A válásod nem teljesen értem, furcsa kérdés, de hited szerint ezt is rendezned kéne valamilyen módon.

Csak akkor áldozhatsz így, ha lényegéban nem érdekel a vallás, nem veszed komolyan.

Bár, ha komolyan vennéd, akkor nem házasodtál volna össze egy házas emberrel. Ő ugyanis házas, mert a polgári válást az egyház nem fogadja el!

A fiadat viszont úgy neveled, ahogy csak akarod. Csak te nem áldozhatsz.