Kereszteny szempontbol hogyan ertelmezheto a Miatyankban a, "Szenteltessek meg a Te neved "? Az Ujtestamentumban nincs megjelolve az Atya neve .

A Biblia alapvetően tanítja hogy Isten szent. Ennek ténye már az Ótestamentumban le lett rakva:

tiszteljék a Te nagy és rettenetes nevedet;szent az!

Az Úr Istent szenteljétek meg a ti szívetekben stb

A szenteltessék meg aTe neved inkább sztem a dicséret kifejezése. Mintha azt mondanád Istennek: Legyen szent a neved. Pl a kerubok éneke is ez: Szent szent szent a Seregek Ura aki volt aki van és aki eljövendő

Érdekes kérdés! El lehet jutni a hitben arra a szintre, ahol ráébred az ember az Atyaisten Szent Nevére.

A zsidók nem ejthették ki a Szent Nevet (csak egyszer egy évben a szentek szentjében a főpap)Jézus Krisztus az Atyisten szava, Neve. Mert az Istent nem látta senki, az agyszülött Fiú nyilatkoztatta ki: akkor lett a Szó megtestesülve és akkor lett a Név is kimondható.

Sajnos a fordítók némelyike szándékosan hagyta ki ezt a nevet, azon "babonás" félelemre hivatkozva amit egy biblia versre hivatkozva tesznek.

"Isten nevét a szádra hiába ne vedd"

Vannak akik pedig azért hagyták ki, hogy a saját nézetüket, mint a háromság tanítását támogassák vele, nem félve attól, hogy ezzel a Teremtő szavát hamisítja meg.

Ám a biblia folyamatosan azt hangsúlyozza, hogy használjuk, illetve hívjuk segítségül Isten nevét,

Mert megmentés van mögötte.

A hiába felvenni pedig azt jelenti, hogy méltatlan dolgokkal ne említsük együtt.

Jézus kijelentette

(János 17:26) 26 És megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni,. . .

Ezt nyilván azért jelentette ki, mert az akkor élt emberek ezen babonás félelemből, és a Rabbik félre értett tanítása miatt elhagyták a név használatát, s kezdték elfelejteni azt aki jót tett velük,

Mert nem Jézus hozta ki őket az egyiptomi fogságból,...

Nem rég hallottam erről egy igemagyarázatot.

Alapjában véve szent az Úr neve, es ez a mondat rank vonatkozik. Arra, hogy az Úr neve a mi életünkben is legyen szent. Őrá hallgassunk, és ő vezessen minket.

"Mert nem Jézus hozta ki őket az egyiptomi fogságból,..."

Hahahaha!

1. Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;

2. És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben;

3. És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;

4. És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.

Kérdező! A kérdésedre had idézzek egy válaszoló válaszát, hogy hogyan értelmezd a név szót.

"A zsidók Istent a mai napig úgy is hívják: “a Név” (ha Sém). A bibliai héberben ugyanis nincs szó a “személy”-re, ezért használja a “név” szót: pl. “Isten nevét segítségül hívni” = magát Istent segítségül hívni; “Isten nevét magasztalni” = magát Istent magasztalni azért, aki Ő. Ez a számunkra furcsa szóhasználat átment az Újszövetségbe is, pl. Apostolok Cselekedetei 1:15 “százhúsz név sokasága” = százhúsz főnyi sokaság, vagy Apostolok Cselekedetei 4:12 “nem is adatott az embereknek az ég alatt más név” = nem adatott senki más."

09:42-es Jehova Tanúja válaszoló!

"Sajnos a fordítók némelyike szándékosan hagyta ki ezt a nevet, azon "babonás" félelemre hivatkozva amit egy biblia versre hivatkozva tesznek."

Nem. A fordítók azért helyttesítik a Tetragrammatont az "Úr" kifejezéssel, mivel maga a JHVH kimondhatatlan. A késői Jahve illetve Jehova kifejezés egy téves olvasat, vallásos zsidó soha nem használta ezeket a kifejezéseket a történelem során.

"Jézus kijelentette (János 17:26) 26 És megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni,. . .Ezt nyilván azért jelentette ki, mert az akkor élt emberek ezen babonás félelemből, és a Rabbik félre értett tanítása miatt elhagyták a név használatát"

Nem. Jézusnak nem volt szüksége arra, hogy megismertesse Isten nevét a zsidókkal. Talán ez neked újdonság lesz, amit mondani fogok, de Izráel fiai tudták hogyan kell leírni Isten nevét, és mit kell rajta érteni, hiszen minden évben hallhatták egyszer a főpap szájából a Jóm Kippuron. A héber nyelvben a névnek külön jelentésük is van, a jellemet is jelenti. Amikor Jézus azt mondta, hogy megismerteti Isten nevét, akkor olyan titkot ismertetett meg velük, amit még a Jóm Kippuon Isten nevét kiejtő főpap sem tudott: Isten jellemét.

A #6 válaszban van a tökéletes megoldás.

Isten nem egy üres név. És nem réssze semmi "külső varázslásnak".

Köszönöm annak a válaszolónak, ki helyesen nevezett meg a hitemet illetően.

A vershez fűződő válaszaim a következők amit valaki be írt a Bibliából

Amikor az izraeliták a „hatalmas egyveleg nép”-pel együtt közeledtek a Vörös-tenger partvidékéhez, Egyiptom királya és hadserege üldözőbe vette, hogy visszavigye őket a rabszolgaságba. A megmentés érdekében együtt kellett maradniuk és követniük kellett Mózes útmutatását, hiszen Jehova Mózest használta fel vezetésükre. Jehova természetfölötti felhő segítségével feltartóztatta az ellenséget addig, amíg a tenger vize kettévált és a tengerfenék kiszáradt. Szöges ellentétben azzal, ami később az egyiptomiakkal történt, az egész Izrael és a „hatalmas egyveleg nép” megmenekült Mózessel együtt a száraz tengerfenéken át (2Mózes 14:9, 19–31). Miközben átvonultak, jobbról és balról a tornyosuló vízfallal, fölöttük az Isten jelenlétének felhőjével körülvéve, ezzel jelentős esemény történt. A Biblia alámerítésnek nevezi ezt. Nem vízben betű szerinti alámerítésnek, hanem Mózesben, Jehova prófétájában, az Istentől küldött szabadítóban történő jelképes alámerítésnek (1Korinthus 10:1, 2). Hasonlóképpen kell minden szellemi izraelitának alámerítkeznie a Krisztusban, a Megszabadítójukban, akik szeretnék túlélni e gonosz világ pusztulását, és bizonyítékát kell adniuk annak, hogy elfogadják az ő vezetését. Az újkori „egyveleg népnek” pedig követniük kell őket.

Továbbá, csak az Írásokból tudhatjuk meg, miként tekinti Jehova a Fiát. Jézus Krisztusról ilyen ismeretet nem szerezhetünk érzékszerveink, a látás, hallás vagy a tapintás által. Figyeljük meg például Péter apostolnak a hívőtársaihoz intézett szavait, Isten Fia tiszteletreméltó állásáról és a tőle jövő áldásokról. Az apostol ezt írta:

„Jöjjetek Őhozzá, mint élő kőhöz — amelyet bár az emberek elvetettek, de Isten kiválasztott, mint értékeset —, ti magatok is mint élő kövek, felépültök szellemi házzá, szent papság céljára, hogy Isten előtt elfogadható áldozatot mutassatok be, Jézus Krisztus által. Mert az Írásban ez áll: ,Íme, elhelyezek Sionban egy követ, értékes alapszegletkövet, és aki hitet gyakorol benne, semmiképpen nem fog csalódni’” (1Péter 2:4–6).

Mit jelentett ez az első évszázad keresztényei számára?

6 Azáltal, hogy Uruknak ismerték el Jézus Krisztust, valamint azt, hogy általa részesülnek megmentésben, őhozzá járultak mint „élő kőhöz”. Az ,élő kő’ kifejezés igen találó. Jézus Krisztus nem egy közönséges, hideg, halott kőszikla, amelyből semmi életfenntartó dolgot nem lehet nyerni. Az Isten Fia ahhoz a sziklához hasonlít, amelyből az izraeliták a pusztában csoda által vizet fakasztottak. „A sziklatömb pedig Krisztust jelentette”, ahogy azt az ihletett Pál apostol leírta. Ez Isten Fiának jelképe vagy festői ábrázolása volt (1Korinthus 10:4).

Hiszen akkor Jézus még sehol sem volt, csak árnyéka volt a majdani valóságnak.

Ezek a tettek előárnyékolták Jézus tetteit amit majd végre hajt, s az Izraeliták nem Jézusba keresztelkedtek meg mivel ez még érvénytelen volt, hisze még a régi szövetség szerint éltek.S el sem jött az új szövetség követe, és Jehova volt minden mindenben.

egyébként pedig Jézus az ezer éves uralom után vissza adja az uralmat Jehovának, és úgy lesz ahogy Ádám idejében, Jehova Isten marad az Isten és az imádatra méltó teremtő,

Arról pedig régebben már beszéltünk, hogy ezt a nevet mindenki úgy mondja ki ahogy a egyes nyelvezetek megkívánják, még a szaktekintélyek is elismerik, hogy a Jehova a legelfogadottabb Magyarországon.

Többi pedig csak felesleges szó csaták, amik elterelik a valóságról a figyelmet.

S a megszokás rabjaivá váltak az emberek, mint amikor Jézus eljött, és nehezen akarták kiigazítani az Istenhez fűződő kapcsolatukat, az eredeti imádattal, és helyes tanítással Ez lett isz. 70-be a vesztük amikor is nem hallgattak Jézusra, hogy javítsák ki a nézetüket, és elpusztult 1.millió zsidó

Szia!

Isten neve az Ő lényét jelenti. Istent sohasem egyetlen névvel, hanem megnevezések sokaságával jelöli a Biblia. Ennek oka az, hogy Isten személyének csodálatos voltát aligha adhatja vissza egyetlen földi szó. Olykor embereket is több néven említ az Írás: Jákóbot Izráelnek, Salamont Jedidjának, és ezeknek a kifejezéseknek gyakran sokatmondó, lefordítható jelentésük is van.

Isten leggyakoribb neve a Bibliában a héber Jahve, melyet a Septuaginta, az Ószövetség első görög fordítása csaknem mindig Küriosznak ("Úr") fordít. A II. Móz. 3:14-ben feljegyzett beszélgetés Isten és Mózes között adja tudtul a Jahve szó jelentését, melyet a "Vagyok" szóval fordíthatunk le. (A héber hájá létigéből származik, szó szerinti jelentése: levő, létező, létre hívó.) E roppant egyszerű megnevezés mögött azonban az a hatalmas igazság áll, hogy a világegyetemben egyetlen lény mondhatja el magáról, hogy léte nem függ mástól, önmagában is élete van. Mi, emberek kapjuk az életet, Istenben önmagában is "van" az élet.

A Jahve mellett számtalan más istennév is létezik a Bibliában, ¬csak a legismertebbek közül említve: az Elohim (Oltalom), Él (Erős), É1-Saddáj (Mindenható), Él-Ejon (Magasságos), Adonáj (Úr), mely utóbbi a zsidók ajkán legtöbbször helyettesítette a Jahvé-t, amit túlzó aggályoskodásból szinte mágikus tisztelettel vettek körül, tiltva puszta kiejtését is, jóllehet a Tízparancsolat III. parancsolata csupán "hiábavaló" (fölösleges) emlegetését ítéli el.

A "Jehova" név - amelyre manapság egy felekezet előszeretettel hivatkozik - ennek a régi és torz gyakorlatnak a továbbélése. A külsődlegességeibe vesző judaista vallás különösen Jeruzsálem lerombolása (i. sz. 70) után szinte szent borzongással vette körül a JHVH titkosnak tekintett tetragrammatonját, és amikor a szétszóródás IV-V. évszázadaiban maszoréta tudósaik bepunktálták (azaz az addig csak mássalhangzókat jelölő héber írást vonalakkal -pontokkal ellátva magánhangzó jelölésekkel látták el) a bibliai szöveget, nem az a és az e hangokat jelölték be (helyesen tehát: Jahvé), hanem a másik két ismert istennévnek, az Adonájnak és Elohimnak a magánhangzóit kölcsönözték és ültették át, így vetve alapot a Jehova vagy Jehovi szóalakoknak, melyek aztán keresztény körökben is elterjedtek, különösen a könyvnyomtatás feltalálása és a Biblia körül megélénkülő harcok következtében. X. Leó pápa (1513-1521) tanácsadójának, Petrus Galatinusnak a befolyására a Vulgatában is a Jehova átirat vált elterjedtté, noha az ókeresztény egyházatyák egykor az lave (Alexandriai Kelemen) vagy az labe (Theodoretus) alakot adták meg. A nemzeti nyelvű bibliafordítások - melyek azért nagy részben az "elterjedt" Vulgatához is nyúltak - a Jehova szóalakot tovább terjesztették, így a mi Károli-Bibliánkban is lépten-nyomon ezzel találkozhatunk (I. Móz. 32:9, II. Móz. 6:3, 15:3, Zsolt. 83:19, Ésa. 26:4, származékszavaiban is: I. Móz. 22:14, II. Móz. 17:15, Bír. 6:24).

A kérdés azonban korántsem bonyolult és megoldhatatlan, és a biztos megoldást éppen Jézus szolgáltatta és éppen a Miatyánkban. Azzal, hogy Istent "Atyá"-nak szólította, elutasított mindenféle, az Isten nevével visszaélést folytató törekvést. Ugyanez az "Atya" szerepel Jézusnak az evangéliumokban feljegyzett imáiban is (a Gecsemáné-kertben: Mk. 14:36 és párh., valamint az ún. főpapi imában: Jn. 17:1). Ezt vették át a tanítványok és apostolok is. "Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!" (Rm. 8:115) "Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának Lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya!" (Gal. 4:6)

Üdv. Péter