Szerintetek zajlik valamilyen kozmikus harc a jó és rossz között?

Persze, nyugodtabban alszik úgy mindenki, hogy "engem az ördög csábít(ott) rosszra", mint az, hogy "egy undorító genny alak vagyok".

Jó és rossz nincs, mert minden csak nézőpont kérdése. Nem csak emberek léteznek, jópár más élőlénnyel is osztozunk a bolygón. A bizonyos erők meg az alaptermészetünk. Agresszív faj vagyunk, ez van.

Ez nem a nevetséges/nem nevetséges kategória, hanem az önállótlan/önálló, bizonytalan/magabiztos kategória.

Aki nem vállalja fel a környezet megítélését, aki nem akarja/tudja a tapasztalt jelenségeket felelősen megismerni, magyarázni, az áthárít. valaki/valami másra bízza a döntést, ítéletet, magyarázatot. Például a kozmikus harcra. Valójában azonban a különböző tulajdonságú emberek harcáról van szó, bár én nem szeretem a "harc" kifejezést. Itt is találóbb az "összecsiszolódási folyamat", amelyben vannak veszteségek és nyereségek.

Egészen kicsi korunk óta úgy nevelnek minket, hogy éles kontrasztot akarnak bemutatni jó és rossz között.

A valóságban viszont nincsen tisztán jó és tisztán rossz, sőt még nagyrészt jó és nagyrészt rossz sem akad. Az erkölcs meg nagyon képlékeny dolog, pl. a katolikus vallás szerint a házasság előtti szex halálos bűn, a kannibáloknál pedig az emberevés nem bűn.

Hogy azt komolyan vegye valaki, hogy ki szerint mi a bűn, az olyan lenne, mintha a bíróság komolyan venne minden elkövetőt, hogy ártatlannak vallják magukat, és ők szabják meg a törvényt.

Az ember is felismerte, hogy van bűn, ezért küzd ellene törvényekkel.

Isten ennél tökéletesebben ismer mindenkit is, a világot is, ezért a már bukott embernek, sok más próbálkozás után adott törvényt, hogy minél jobban kikerülje a gonoszságokat.

Minden ember vágyik az igazságra, főleg, mikor vele voltak igazságtalanok. Akkor mindenki.

De sokan, mikor aljasságot csinálnak másokkal, főleg saját előnyszerzés miatt, akár lopás, erőszak, megcsalás az örömökért... akkor egyből feledékeny, vagy részrehajló.

Ezért adott Isten hatalmi rendeket, hogy ne legyen a gonosz emberek miatt káosz, hanem legyen igazságszolgáltatás. sokszor az egészen jól is tud működni, de nem veheti át minden ember felelősségét teljesen. Ezért lesz így is egyre rosszabb a világ, és kell újra, és újra jól lekésve toldozni-foldozni a világi törvényeket.

A gonoszság az emberbe bejött. Tény, hogy benne van, válaszon van vita, van aki hiszi, hogy külső kísértéssel jött be. Itt leszögezném az első hozzászólók egyikének ,aki másra kenést magyaráz ebbe, hogy Isten ezt az embertől kéri számon, nem lehet másra fogni. Az ember felelőssége, kire hallgat, kinek enged.

Róma levél:6:16 Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?

ezen felül Isten, nem a felelősség áttolása miatt, hanem tényként, közli is, hogy mi, ki a gonoszság forrása, és hogyan működik pontosan. Valamint a kezeléséről is sokat ír. Tulajdonképp erről szól az egész.

Mert a gonoszt a Jó megfogja ítélni. A dualizmus tulajdonképpen csak a mi szemszögünkből van, sosem volt igazi. Harc, küzdelem viszont volt, és van is.

De az igazság erősebb volt mindig is, Jézus győzelmével ez nyilvánvalóvá is lett, és a gonoszság megítéltetett.

Mi azonban még a gonoszságban vagyunk, és ezért, hogy akit csak lehet még ki lehessen menteni az ítélet elől, Isten Jézus megváltását hirdetteti a földön.

Mégpedig pont azt, hogy a gonosz le lett győzve, Jézust már nem tudta a halál,pokol fogva tartani, mint addig minden más embert, hanem feltámadt. Azaz a jó győzött, a gonoszság elvesztette a harcot.

Emberi szinten még folyik a harc, mert az ember benseje, szíve meg kell hogy változzon, a bűnre, gonoszságra való hajlam teljesen el kell hogy tűnjön. ehhez kell a hit, újjászületés. Ekkor az ember le tudja magában először győzni a bűnt, aztán a környezetében is kezd hatása lenni.

Ha az ember magában is győz, akkor alkalmassá válik a gonoszságban megszokott élet után, hogy a mennyben Isten szent, és tökéletes jelenlétében is jó legyen maga is.Isten nem enged abba a tökéletes társadalomba olyant, aki felborítaná, beszennyezné. Ezt országok is meg próbálják védeni magukat, kiszűrve pl. a bevándorlókat.

Isten ezt tökéletesen teszi, senki bűnös nem mehet a mennybe. Vigyáz felelősségteljesen a többi lényre, akivel él. Ezért keskeny az út, ami a megmenekülésre visz, mert sok ember az önző gonosz dolgaihoz ragaszkodi, nem tud lemondani róla.

Ezért is van a földön még harc a gonosz és a jó közt, mert a kísértés erős, sátán tudja, mivel is lehet az embereket a saját szolgájává tenni, lásd fenti idézetet.

Azaz, hiába van legyőzve Sátán, még toboroz, sőt, biblia szerint még lesz pár nagy toborzása, és amíg az emberek mellé állnak, van serege, tud rombolni. Ez kb olyan, mint egy civil lakókkal teli városba bekerített, áthatolhatatlan zár alá vett város. A bent lakók még túszok, illetve toborozhatók.

Amíg az emberek Istenre lőnek, illetve maguktól a gonoszok elé ugranak védeni őket, addig Isten nem jön az ítélettel, hanem előbb akit tud, kiment. Evakuálás tulajdonképpen az evangélizálás!

Szervusz

Nem abszurd feltételezés amiről írtál. Ez egy valós harc, az emberi szem előtt láthatatlan, és nem is tudnánk róla, ha a Biblia részletesen nem írna róla.

Amikor Pál apostol arról írt, hogy a keresztényeknek harcot kell vívniuk a hitért, azonosította legfőbb ellenségeiket. Nyíltan ezt mondta: „nem vér és test ellen van viaskodásunk, hanem a kormányzatok ellen, a hatalmak ellen, e sötétség világuralkodói ellen, az égi helyeken levő gonosz szellemi erők ellen” (Efézus 6:12). Ennélfogva ez a harc nem emberek közt folyik, mivel „nem vér és test ellen van”, hanem „gonosz szellemi erők ellen”.

A „gonosz szellemi erők” nem egyszerűen a gonoszságra utal, hanem hatalmas és gonosz szellemszemélyekre. Tehát az Ördög lázadó angyalok által gyakorolja a hatalmát, akik „elhagyták a maguk megfelelő (égi) lakóhelyét” (Júdás 6).

A Bibliában Dániel prófétai könyvéből megtudjuk, hogy ezek a világuralkodók már ősidők óta gyakorolják a hatalmukat. Dániel nagyon aggódott a zsidó társaiért, akik i. e. 537-ben visszatértek Jeruzsálembe a babiloni száműzetésből, ezért 3 héten át imádkozott értük. Egy angyal, akit Isten Dániel megnyugtatására küldött, elmondta a prófétának, hogy miért késlekedett: „a perzsa királyi birodalom fejedelme huszonegy napig szembeszállt velem” (Dániel 10:2, 13).

Ki volt ez a fejedelem? Az angyal nyilvánvalóan nem a perzsa Círusz királyról beszélt, hiszen ő kegyesen bánt Dániellel és a zsidókkal. Ezenfelül, hogy is tudna egy hús-vér ember három héten át ellenállni egy szellemteremtménynek, mikor egyetlen angyal képes volt arra, hogy 185 000 kiváló harcost elpusztítson mindössze egy éjszaka alatt? (Ézsaiás 37:36). Ez az ellenséges perzsa fejedelem csakis az Ördög egyik cinkosa, vagyis egy démon lehetett, aki hatalmat kapott a Perzsa Birodalom felett. A beszámoló szerint Isten angyala később azt mondta, hogy még egyszer harcolnia kell „Perzsia fejedelmével”, és hogy egy másik démonfejedelem, „Görögország fejedelme is jön” (Dániel 10:20).

Milyen következtetésre juthatunk ebből? Arra, hogy igenis vannak láthatatlan világuralkodók, azaz démonfejedelmek, akik a vezérük, Sátán, az Ördög irányítása alatt osztoznak a világ feletti hatalmon.

Ez a szellemi harc ma is folytatódik és a végkimeneteléről elég sokat ír a Jelenések könyve.

Nincsen ilyen harc.

Ha lenne, akkor időnként hihetetlen csatákat látnál - pl. a fél Naprendszer elpusztulna egy hatalmas katasztrófában - máskor meg hihetetlen felvirágzást és teremtést.

Az nem csata, ha óriási, kozmikus erők a kis, szánalmas, esetlen embeek cselekedetein keresztül "küzdenek". Az játék.