Sok vallásos miért beszél csúnyán, de ha a káromkodásban Isten neve is szerepel, akkor kiakadnak?

A káromkodás alatt „bármiféle szokásos undorító beszéd” értendő. Az istenkáromlás, az átkozódás és az esküdözés beletartozik e meghatározás fogalomkörébe. A káromkodások haragot fejeznek ki, sőt gyalázkodó elítélést. Mary Marshall, az Origins & Meanings of Oaths & Swear Words című könyv szerzője azt mondja, hogy „a káromkodások és a szitkozódások sokkal inkább a beszélt, mintsem az irodalmi nyelvezethez tartoznak”. Mindazonáltal sok regény hemzseg a káromkodásoktól.

Miért oly elterjedt a káromkodás? Némely korlátozott szókinccsel rendelkező ember a káromkodó szavak bőségének használatával egészíti ki a hiányt. Mások a hangsúlyozás végett folyamodnak az ocsmány nyelvezethez. A fogalom értelme szerint a káromkodás gyakran a bosszúság, a sikertelenség és a harag érzéseihez kapcsolódik. Valóban, amikor nehéz körülményekkel néznek szembe, sokan engedik, hogy egy-egy töltelékszó csússzon ki a szájukon, az „elfojtott érzelmek . . . szabadjára engedése”-ként. Marshall kutató megjegyzi, hogy az angol káromló szavak alfabetikus szótára azon szavaknál a legvastagabb, amelyek pattanó és sziszegő mássalhangzókkal kezdődnek.

Bár a káromkodás talán látszatra könnyít az érzelmeken, sokan rájönnek, hogy a káromkodás káromkodást szül

Isten nézőpontja a káromkodásról

Az Isten nevével való visszaélés minden bizonnyal súlyos sértés. A 2Mózes 20:7 azt mondja: „Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd.” Vajon ennek az utasításnak az áthágása veszélyezteti-e az imádók Istenhez fűződő kapcsolatát? Igen, mert a Törvény így folytatódik: „mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.”

Annak szemléltetésére, mennyire fontos volt engedelmeskedni ennek a parancsnak, a Biblia feljegyez egy izraelita és egy másik férfi közötti küzdelmet. Az utóbbi „káromlá . . . az Isten nevét és átkozódék”. Hogyan ítélte meg Isten ezt a helyzetet? Így határozott: „A ki szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon” (3Mózes 24:10–16). Bár nem szolgáltat külön részleteket e szidalmazásra vonatkozóan, ez a szentírási példa rávilágít Isten nézőpontjára a tiszteletlen beszédet és magatartást illetően.

A Keresztény Görög Iratok a mi napjainkra vonatkozóan megjövendölik, hogy „az utolsó napokban nehéz idők állanak be. Mert lesznek az emberek . . . káromkodók [görögül bla′sphe•moi] . . . És ezeket kerüld” (2Timótheus 3:1, 2, 5). A görög bla•sphe•mi′a szó fogalma többet takar, mint csupán a szentnek tartott dolgok elleni tiszteletlen beszédet. Valójában annak jelentése magában foglal bármiféle ártalmas és gyalázkodó beszédet, amely kárt okoz egy másik embernek.

Azok a személyek, akik gyalázkodó beszédűek, „amaz ó embert” nyilvánítják ki, amire vonatkozóan a keresztényeket arra intik, hogy ’vetkezzék le’, mint egy piszoktól bűzlő kabátot, amit többé már nem használnak. Pál apostol azt tanácsolja: „vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet.” „Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt” (Kolossé 3:8, 9; Efézus 4:31). Továbbá figyeld csak meg, hogy akik sértegetik és gyalázzák egymást, azokat Pál úgy írja le, mint „igazságtalanok, [akik] nem öröklik Istennek országát” (1Korinthus 6:9, 10).

Hagyd el a káromkodást!

Az Isten iránti őszinte szeretet arra fogja késztetni a keresztényt, hogy azt tegye, ami tetszik [Istennek]

Egyszerű:

Lk 6,45 A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája.

Ha káromkodnak, akkor az van a szívükben. Amikor meg leszünk ítélve nem aszerint leszünk, hogy ki hányszor volt templomban, főleg, hogy maga Isten jelentette ki, hogy kézzel csinált templomokban nem lakik.

Az általad felhozott megveréssel meg csupán annyi a gond, hogy nekünk áldani kell mindazokat, akik átkoznak, és nem a végüket, vagy rosszat kívánni nekik.

Amúgy én azt nem értem, hogy ateista emberek miért káromkodnak Istennel, vagy emlegetik Istent, ha nem hiszik, hogy van.

Olyan, mintha én azt mondanám, hogy a Mikulás hozzon neked virgácsot! Tudom, hogy nincs mikulás, értelmetlen az emlegetése. De ez az én véleményem, csupán megjegyeztem.

a kérdésed olvasása közben magamra ismertem:DDDDd

bár ha valaki Isten nevével káromkodik nem szoktam megszólni, h h mondhat ilyet, csak megjegyzem magamban. Sokszor van h én is Istennel akarok káromkodni, de mielőtt kimondanám mindig vissza szívom:) hogy miért van így nem tudom, bennem így alakult ki

Szia!

Pontosan azért, mert vallásos emberek, nem pedigk hívők. Noha a "vallásos" és a "hívő" kifejezést szinonimaként alkalmazzák is, valójában megkülönböztetőként is lehet használni. Hogy érsd, miről beszélek: A vallásos emberekre az a jellemző, hogy gyakorolják a liturgikus és egyházi hagyományokat, mégis az életükben semmilyen változás nem tapasztalható. A Jézus korabeli vallási vezetőkre is ez volt a jellemző. A külsőslgeket megtartották, de jellemük nem változott (Máté 23,23). A hívő ember ezzel szemben másként viselkedik, mert nekik megmutatkozik az életükben Krisztus jellemének szépsége. Éppen ezért mondja János apostol, hogy "A ki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, a mint ő járt." (1Ján 2,6). A hívő emberek erre törekednek.

Minden jót!

Azért beszélhetnek csúnyán, mert nem veszik komolyan Istent.

Pedig le van írva, hogy a káromkodás bűn:

Efézusbeliekhez írt levél 4. rész:

29. Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak a mely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.

30. És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, a ki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára.

31. Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt;

32. Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.