A vallásos emberek az ateistákkal, vagy a más vallásúakkal találják meg jobban a közös hangot?

Én a normális emberekkel.

A primitív, erőszakos, lelki nyomorékokból most már totálisan elegem van, így el is megyek innen örökre.

Vannak emberek akik megérdemlik a segítséget és vannak akiknek nem lehet segíteni.

Keresztény vagyok és számomra nem számít az, hogy milyen vallású a másik vagy, hogy milyen nézeteket vall. Él, emberből van, (=felebarát) ezért szeretnem kell őt.

" 28. Akkor hozzá menvén egy az írástudók közül, a ki az ő vetekedésöket hallotta vala, és tudván, hogy jól megfelele nékik, megkérdezé tőle: Melyik az első minden parancsolatok között?

29. Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első: Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr.

30. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.

31. A második pedig hasonlatos ehhez: SZERESD FELEBARÁTODAT, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.

32. Akkor monda néki az írástudó: Jól van, Mester, igazán mondád, hogy egy Isten van, és nincsen kívüle más.

33. És szeretni őt teljes szívből, teljes elméből, teljes lélekből és teljes erőből, és SZERETNI EMBERNEK FELEBARÁTJÁT, mint önmagát, TÖBBET ÉR MINDEN ÉGŐÁLDOZATNÁL ÉS VÉRES ÁLDOZATNÁL.

34. Jézus pedig látván, hogy BÖLCSEN FELELT vala, monda néki: Nem messze vagy az Isten országától. És többé senki sem meri vala őt megkérdezni. "

Márk Evangyélioma 12. rész

Továbbá érdemes elolvasni ezt a történetet is, nagyon tanulságos:

" 29. Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: DE KI AZ ÉN FELEBARÁTOM?

30. Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.

31. Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, a ki azt látván, elkerülé.

32. Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé.

33. Egy SAMARITÁNUS pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula.

34. És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.

35. Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.

36. E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók kezébe esett?

37. Az pedig monda: Az, a ki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is a képen cselekedjél. "

Lukács Evangyélioma 10. rész

Engem egy másik ember vallási beállítottsága addig a pillanatig teljesen hidegen hagy, amíg nekem abból nem származik problémám.

Teszem azt, túlságosan begyöpösödött, dogmatikus, ragaszkodik mindenféle vallási bogarához(hasra ütésre mondjuk elhiszi a geocentrikus világképet), akkor a falra mászom tőle.

A másik utálatos dolog, amikor valaki elkezd engem téríteni kéretlenül, és be nem áll a szája, még ha kérem, akkor sem.Ezt vallástól függetlenül senkitől sem fogadom el.

Az utolsó dolog pedig, amikor beszélgetés közben folyamatosan felhozza valaki az ő vallását, és kényszerűen oda terelődik a téma, pedig alapból egy normális témával kezdtük a beszélgetést.

Tehát a válaszom az, hogy amíg valaki nyitott rám, és el tud rugaszkodni a vallási különbségektől, vagy éppen egyezőségektől, és nem teszi meg a fentebbieket sem, akkor a vallása abszolút nem zavar engem.A lényeg, hogy ne dörgölje az orrom alá, és szakadjon el tőle, lehessen vele másról is beszélni.

Hívő vagyok, és az ateistákkal nehezebb, pedig ők is hisznek valamiben: abban, hogy Isten nem létezik, és nem ismerik el, hogy ez is csak hit, és nem tudás.

De velük is el tudok lenni, csak ne nevezzék mesekönyvnek a Bibliát, őrültnek vagy zombinak Jézust, és gondolkodni képtelen, babonás embereknek a hívőket.