Mit jelent az a mondat, hogy " boldogok a lelki szegények "?

10.-nél a pont. Azért nem egy utolsó megnézni, mi van az eredeti görögben itt, a "ptokhoi to pneumati" kifejezésnek nem sok köze van a "lelki szegényhez". A koldus ugye kér. A szellem pedig olyan szó a Bibliában, amit az eredeti görögben a Szentlélekre is használnak. Kb. úgy lehetne fordítani, hogy boldogok, akik mint valami koldus, kérnek a Szentlélektől. A koldus jellemzője, hogy nem gondolja saját magát gazdagnak, ennélfogva kér, kér Istentől, mert Istennek mindene megvan, ő tud csak adni. Tehát ha úgy állítunk oda Isten elé, hogy már mindenünk megvan, gazdagok vagyunk, akkor nem igazán lehetünk boldogok. "Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss" Jelenések könyve 3.17-18.

Szóval értsd Isten elé odaállítanunk úgy, hogy nincs is rá szükségünk, azt ő nem fogja értékelni. Be kell látnunk, szegények vagyunk, szükségünk van Istenre, hogy adjon nekünk, és így kell kérnünk tőle. Ez a gondolkodásmód alapból is teljesen összhangban van a Bibliával, több igével alátámasztható.

Kedves Kérdező!

Ott követed el a hibát, hogy kiragadsz 4 szót egy gondolatmenetből, és görcsösen erre a négy szóra koncentrálva akarsz valamit bebizonyítani. Már bocs, de ez hülyeség. Ezen az elven be lehet bizonyítani a Szentírásból, hogy nincs Isten. Ez a szóösszetétel ugyanis több mint százszor szerepel a Bibliában.

A boldogmondások egy gondolatmenetet visznek végig, csupán egészükben, mind a nyolc kijelentés beteljesülésében valósul meg az ember földi boldogsága, de akkor az elérhető legnagyobb mértékben. Sokan elismerni vélik lelki szegénységüket, de ha őszinte megbánásra nem törekszenek, büszkévé is válhatnak. Látunk és hallunk embereket, akik bánkódnak ugyan bűneik miatt, de ha konkrét esetekre kerül a sor, megértő szelídségre nem képesek. Ha a szelídség nem fejlődik tovább a hit általi megigazulás folyamatában, nem fejlődik ki az irgalmas kezdeményezés sem. Jézus érzékeltette, hogy az egyik boldogságból szükségképp kell hogy kiformálódjék a következő másik.

Értem én, hogy neked nem tetszik ez a magyarázat. Hadd idézzem Johannes Amos Comeniusnak, a Magyarországon is szolgálatot vállaló cseh pedagógusnak és bölcselőnek címében is sokat sejtető művét: A világ útvesztője és a szív paradicsoma. Ebből idézek Az istenfélők szívében mindig boldogság honol című fejezetből:

"Nem is csupán egyszerű béke honol bennük, hanem Isten szeretetének jelenlététől és érzéklésétől szüntelen ujjongás árasztja el szívüket. Mert hol az Isten, ott a mennyország, ahol a mennyország, ott az örök boldogság, s ahol az örök boldogság, ott az ember már nem kívánhat többet. A világminden boldogsága árnyék, nevetséges torzó ehhez a boldogsághoz képest: csak azt nem tudom, milyen szavakkal írjam le, hogyan ecseteljem. Látva láttam és megértettem, hogy Istent az ő mennyei kincseivel szívünkben hordozni nagyobb dicsőség, semhogy fogható volna hozzá a világ legnagyobb dicsősége, pompája, fénye; boldogsággal teljesebb, semhogy a világ belőle valamit elvehetne, vagy valamit hozzátehetne; nagyobb és magasztosabb, semhogy a világ megérthetné és felfoghatná. Mert hogyne volna boldog az olyan ember, aki érzi és tudja, hogy az Úr világossága fényeskedik benne, a Szentlélek által eljutott a tökéletes rendhez, megszabadult a világtól s annak rabságától, az Isten bőkezűen gondoskodik róla, és megoltalmazza ellenségtől, csapásoktól, végezetül pedig, minden oldalról békesség veszi körül. Ez az a boldogság, amelyet a világ nem ért; ez az édesség, melyet ha valaki megízlelt, mindent odadobva követnie kell; ez az az édesség, amelytől el nem csábíthat semmilyen más édesség, el nem fordíthat semmilyen keserűség, el nem hódíthat semmilyen kellemesség, el nem riaszthat semmilyen zordonság, maga a halál sem. És ekkor rájöttem, mi az, ami Isten szentjei közül sokakat idővel arra ösztönöz, hogy hevesen elhárítsák maguktól az emberek megbecsülését, rokonszenvét, eldobják vagyonukat, javaikat, s ha az övék volna, nemkülönben készek volnának elvetni maguktól ezt a világot. Szintúgy mások örömest kiszolgáltatnák testüket a fogságnak, ütlegelésnek, a halálnak, százszor is vállalnák a halált, ha a világ képes volna őket ismételten megölni, és még énekelnének a vízben vagy a tűzben, vagy a pallos alatt. Ó, Uram Jézus, mily édes vagy azoknak, akiknek szíve megízlelte a te édességedet. Áldott, aki fel tudja fogni ezt a boldogságot!”

Üdv. Péter

Szószerint ez a rossz fordítás az jelenti, hogy minél kevesebb a lelke valakinek, annál boldogabb az.

Ez is sok módon lehetne érteni:

- boldogok a fogyatékosak

- boldogok akik nem öltöznek aranyba

Ezt csak az fogadja el, aki nem akarja tudni az igazi jelentést, csak önigazolni magát.

Szervusz

Érdekes és fontos kérdést vetettél föl, hiszen az ember boldogságáról van szó. És ki ne szeretne boldog lenni? Ezért fontos megérteni mit akart tanítani itt Jézus. Sokat kutattam ebben a témában és most megosztok veled valamit, amit találtam:

S. R. Driver, a héber nyelv professzora elmondja, hogy a nyelvek „nemcsak a nyelvtanukban vagy az eredetükben különböznek, hanem abban is . . . , hogy a gondolatokat miként foglalják mondatba”. A más-más nyelveken beszélő emberek másképp gondolkodnak. „Ebből adódóan a különböző nyelveken nem ugyanúgy épülnek fel a mondatok” – teszi hozzá Driver professzor.

Mivel egyetlen nyelv szókincse és nyelvtana sem egyezik meg teljesen a bibliai héberrel és göröggel, egy szó szerinti fordítás nem lenne világos, sőt az is előfordulhatna, hogy rossz gondolatot közvetít. Vizsgáljuk meg a következő példákat.

Pál apostol az efézusiaknak írt levelében egy olyan kifejezést használt, mely szó szerint így fordítható: „az emberek kockajátékában” (Efézus 4:14, A Görög Iratok Királyság sorközi fordítása*, angol nyelven). Ez a kifejezés arra utal, amikor valaki kockákkal való játék közben becsap másokat. A legtöbb nyelven azonban egy ilyen átvitt értelmű utalás nem igazán érthető. Ha ezt a kifejezést úgy fordítják, hogy „az emberek ármánykodása”, akkor már világosabb a jelentése.

Amikor Pál a rómaiaknak írt, egy olyan görög kifejezést használt, mely szó szerint ezt jelenti: ’felforrni a szellem által’ (Róma 12:11, Sorközi fordítás). Van ennek a megfogalmazásnak értelme a nyelveden? Tulajdonképpen azt jelenti, hogy ’izzani a szellemtől’.

Az egyik leghíresebb beszédében Jézus egy olyan kifejezéssel élt, melyet gyakran így fordítanak: „Boldogok a lelki szegények” (Máté 5:3). De a szó szerinti fordítás sok nyelven nem érthető világosan. Sőt bizonyos esetekben még arra is utal, hogy „a lelki szegények” szellemi fogyatékosak, gyengék vagy nem elég céltudatosak. Azonban Jézus itt arra tanított, hogy a boldogság nem a fizikai szükségletek kielégítésén múlik, hanem azon, hogy az ember felismeri-e, hogy szüksége van Isten vezetésére (Lukács 6:20). Ezért az olyan fordítások, melyek úgy adják vissza ezt, hogy „akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek”, vagy „akik tudják, hogy szükségük van Istenre”, sokkal pontosabban közvetítik az eredeti gondolatot (Máté 5:3; The New Testament in Modern English).

Üdvözlettel: Zita