Hívő keresztyénnek vallom magam, DE úgy érzem, a közösségeik beszippantanak?

"Ugye Isten nem várja el, hogy minden fiatal szinte minden szabadidejét neki szánja? Mert heti négy alkalom (ugye imaalkalmakkal, heti alkalmakkal, Bibliaórákkal..."

Isten azt várja el,hogy MEGTÉRJ, megbánd a bűneidet,és utáld a gonoszságot szeresd a felebarátodat, mint magadat.Ha te megtérsz, akkor ez magától jön: nem azt fogod kérdezni magadtól vagy tőlem, h elég-e amit csináltál, hanem hogy van-e még valami amit meg tudok tenni az Ő dicsőségére? És mondom, h lesz :)

Az életed kiegyensúlyozottnak tűnik nekem, kérdés az, hogy van-e igazi hited? Ha pedig úgy érzed beszippant a közösség keress másikat, de te mintha nem azért járnál oda amiért kéne vagy nem?

Annyi mindent felsoroltál,hogy ez van meg az van meg jól érzed magad stb.

Szerinted ez véletlen?

Gondolkodj el ezen..

Szerintem semmi rondát és szánalmasat nem írt a kedves kérdező.

Egyszerűen Istent nem csak a sablonokban, hagyományokban, ceremóniákban látja.

A barátairól sem írt semmi rosszat. Csak szüksége van egy kis magán életre is. Pihenés, hobbi (ami mindenkinek más) és hasonlók.

Szia! Nagy következtetéseket nem lehet levonni pár mondatodból, de azért érezhető hogy ez egy vallásoskodó Istenkeresés. Őszintén szólva ez egy pszichikai ál-kereszténység, ami kizárólag lelki módon (érzelmekkel, és értelemmel) kívánja megélni a spirituális, vagyis szellemi dolgokat.

Pedig a Szentírás szerint János 4,24: "Isten szellem, ezért akik őt imádják, azoknak is szellemben és igazságban kell imádniuk őt."

Kereszténnyé,amely szó azt jelenti hogy "Krisztus követője" úgy válik az ember, hogy teljes szívéből és lelkéből megtér, vagyis meghoz egy döntést és átadja az életét, életvezetését Istennek. Utána pedig ezt megpecsételi vízkeresztséggel. Ez egy engedelmességbeli és hitbeli tett, amelyben a hívő azonosul Jézus Krisztus halálával, eltemettetésével és feltámadásával.

A vízkeresztség eredményezi a bűnök eltörlését, az óember megfeszítését és eltemetését, a föltámadott életre való újjászületést, a szív körülmetélését és a Krisztus Testébe, az Egyházba való belépést. Utána majd a Szent Szellemben való keresztség következik. Amelyik egyházban nem ezt hirdetik, azaz egyház nem a Szentírás igazságainak alapján áll. Ezért nem javaslom hogy azon a helyen forgolódj, mert minél több időt töltesz el egy ilyen helyen, annál torzabb "Istenkép" alakul ki benned, amit később nehezebb megváltoztatni, mintha valakiben semmilyen "Istenkép" nincs, de alárendeli magát Istennek és elkezdi keresni és megismerni Istent.

Jézus az Őt követőket tanítványoknak nevezte. Jézus Krisztus célja az, hogy a Benne hívőket egy szoros, tanítványi kapcsolatba vezesse be, amelynek feltételei is vannak. Pl. egy hívõ életében Jézus Krisztus legyen a középpont (szüleinél, rokonainál és önmagánál is jobban ragaszkodjon Hozzá) (Máté 10,37 vagy Luk 14,26)

Továbbá a saját akarat és egyéniség alárendelése Isten akaratának, a Szent Szellem vezetésének, valamint az anyagi javak átadása Istennek, elkötelezettség Isten igazságára, és kapcsolódás azokhoz a szolgálati ajándékokhoz, amelyeket Jézus Krisztus helyezett a Testbe. Itt a zenéléssel kapcsolatos hobbidra gondolok. Ezeknek a feltételeknek a teljesítése után következik a hívő életében a tanulási időszak, amelynek során az újjászületett keresztény elsajátítja a Szentírás főbb tanításait, valamint megtanulja hallani a Szent Szellem hangját és az annak való engedelmességet. Ekkor jellemében, magatartásában Krisztus természete kezd kibontakozni. Isten akarata Jézus Krisztus minden tanítványának életében az, hogy szent legyen, ami nélkül senki sem juthat a dicsőség Istenének jelenlétébe. Ennek a folyamatnak az eredményeként a hívő igei értelemben vett tanítvánnyá válik.

Efézus 4,24

És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben............Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat.....

Nézd, nem vagy hibás, egyszerűen az Istenkeresésben nem jutottál odáig hogy alapigazságokat megismerj, de vedd kezedbe a Bibliát és olvasd, tanulmányozd. Csak ezt tudom tanácsolni mivel ilyeneket írsz, és idézlek:

"Nekem csak az a célom a közösséggel, hogy senkivel se legyek haragban és egy-két havert szerezzek."

Nos, Istentiszteletre nem ezért megyünk, hogy haverkodjunk, vagy keressük a párunkat, hanem azért hogy Isten népével a testvérekkel együtt közösen dicsérjük, magasztaljuk, imádjuk az Örökkévalót, és a (jó esetben) kenet alatt prédikált ige által fejlődjünk hitben, hogy valóságos élő és személyes kapcsolatunk legyen a világmindenség Teremtőjével. Ezért akár ifjúsági Istentisztelet, akár felnőtt alkalom akkor is ezeknek kellene helyt adni mint, az ima (könyörgés, hálaadás, közbenjárás, stb.), dicséret, imádás, igehirdetés, tanítás, bizonyságtevés, úrvacsora, a gyülekezet szellemi és fizikai szükségeinek ellátása a Szent Szellem ajándékainak működése által, mint pl gyógyulások, szabadulás stb. Elsődlegesen ezek, és utána a gyülekezeten belüli szolgálat, és harmadlagos dolgok azok hogy megismersz valakit, barátságok kötődhetnek stb. Erre jók a közös szolgálatok stb, vagy olyan egyházi programok melyek az Istentisztelet idején kívül esnek.

Ezt írod:

"Érzi még más is úgy, hogy beszippantják?

Ugye Isten nem várja el, hogy minden fiatal szinte minden szabadidejét neki szánja? Mert heti négy alkalom (ugye imaalkalmakkal, heti alkalmakkal, Bibliaórákkal együtt) és még egy-két hétvége már kb. az..."

Nem kell lemondanod a szabadidős programjaidról, de amit nem tudsz Isten dicsőségére tenni azt ne tedd. Azt írtad edzed a tested, a tested a Szent Szellem temploma,(1Kor 3,16) és ha vigyázol az egészségedre azzal hogy edzed, karbantartod a tested, akkor azzal már Isten dicsőségére cselekedtél. Ha jól vettem ki akkor zenélni, vagy énekelni tanulsz? Azt is Isten dicsőségére tudod cselekedni. De hogy mindent bölcsen és a Biblia igazsága alapján láss, és hozhass jó döntéseket, ahhoz tanítvánnyá kell válj, Isten útmutatásának, igéjének az ismeretére kell jussál. Csak így tudsz jó döntéseket hozni, és ha jó döntéseket hozol, az jó sorshoz fog vezetni, és ezt nevezi a Szentírás áldásnak. Isten áldjon!