Mit tegyen a hívő, ha depressziós?

Kedves Kérdező!

Ebben az állapotodban magányosnak érezheted magad, de nagy segítség, ha azokhoz fordulsz, akikben megbízol és jól ismernek téged. Nem csak ismernek, hanem szeretnek is. Lehet, hogy nem vagy éppen jó társaság ilyen állapotban, de aki szeret, az türelmes lesz.

Ha úgy érzed, hogy gyengül a hited, akkor próbáld felidézni magadban, hogy miért lettél hívő annak idején.

Ha nem megy az ima, akkor talán úgy érzed, hogy Isten nem értékel téged nagyra. Talán a szíved elítél téged. Isten tudja , hogy most gyenge állapotban vagy, ő az okokat is ismeri, mert látja a szívedet.Ismeri a bajodat, és ezért mondja , hogy képes megeleveníteni a megtörtek szívét. Ne add fel az imát, mert ez az egyik legjobb útja a gyógyulásnak. Te csak mondd a magadét folyamatosan, még ha úgy érzed is, hogy nem biztos, hogy hallja Isten. Hallja. Nem elítélni akar, hanem segíteni.

Változtathatsz azokon a körülményeiden, amikre lehetőséged van, lehet, hogy ez kimozdít a depresszióból. Ha kicsit változtatnál a napi rutin feladataidon, más időbeosztást használnál, olyan dolgokkal foglalnád el magad, amikkel nem szoktad, talán változást indítanának el nálad.

Ha például nem szoktad napi rendszerességgel olvasni a Bibliát, talán elkezdheted. Vigaszt és reményt nyújthat, ha találkozol benne olyan emberek történeteivel, akik szintén nehéz helyzetben voltak. Láthatod, hogyan képes Isten megváltoztatni valakinek az életét, ha az illető közreműködik vele.

Tisztelettel:

Gusev

Attól függ, hogy populáris értelemben hazsnálod csak a "depresszió" szót egy átmeneti rosszkedvre, vagy súlyosabb tartósabb depresszióról van szó. A legnagyobb szenteknél is voltak a "lelki szárazság" időszakai, amikor nem tudtak annyira lelkesen imádkozni, jót tenni, stb. Ez egyszerűen egy próbatétel, hogy az ember alázatosan reálisabban lássa, hogy ő önmagában nem egy nagy szám alak, ha valami jót kapott, azt eddig is Istentől kapta, még az is Isten kegyelme, hogy imdákozni tudott és jót tudott tenni. Ilyenkor az a legjobb, ha valami ilyesmit mondassz: aha, Istenem, tehát ilyen béna vagyok egymagamban, akkor nem verem magam semmire ezentúl és köszönöm, ha kegyelmeddel a jövőben is meglátogatsz, mint ahogy a múltban is tetted, diéd a dicsőség és a hála mindenért!

De rossz kedvet az is okozhat, ha sokminden nem sikerül, megsértenek minket, stb. Ez megint nem azért történik, mert Isten elhagyott, hanem pont ezzel nevel Ő maga: hogy meglásd, azért okoznak Neked az események fájdalmat, a hit gyengülését vagy Isten igazságában való bizalom gyengülését, mert nem vagy még olyan király hívő, mint aminek korábban gondoltad magad. Bizony, nem tagadtad meg még eléggé önmagad, gőgös vagy felfújt egoval, nem vagy képes egy kis keresztet sem hordozni zúgolódás nélkül. Pedig Krisztus mit tett? Haláltusájakor is azt modnta: Legyen meg Atyám a Te akaratod! Te meg fényévekre vagy a haláltól aztán egy kis kellemetlenségre se tudsz legyinteni? Ilyenkor bizony nincs más megoldás, mint megint alázattal eblátni, hoyg igen, elég béna vagy valójában, van még min dolgozni. Tagadd meg önmagad, a csapásokban ne magaddal foglalkozz, ahnem csak másokkal. MOndjuk a csapásokon kívül is ezt kell tenni: ha mások boldogságára koncentrálsz, ezen fáradozol, akkor nem fog fájni a Te egodat ért támadás, sokkal boldogabb és szabadabb leszel, vígan elhorodozol nagyobb kereszteket is! És meglátod: Isten valójában tényleg igazságos, és eddig is több jót adott Neked, mint amit érdemeltél volna, a többiek pedig talán mégsem olyan gonoszok, mint amilyennek Te tartoddat őket ítélkező lelkületedben!

De ha orvosi depresszióról van szó, akkor azt orvosilag kell kezelni - párhuzamosan az Egyház szentségi életében, bensőséges imádkozásban és Biblia-olvasásban való részvétel mellett. De fontos az orvosi segítség, mert sok olyan esettel találkoztam, amikor a kezeletlen betegség (valódi betegség) a vallásos életet is defektessé tette és egyéb vallási dimenziójú elmezavarok is kialakultak, amik tovább rontották a beteg állapotát...

A legtöbb (ha nem az összes) lelki betegség forrása tulajdonképpen az, hoyg nem látjuk önmagunkat, a világot, Istent és ezek viszonyát a valóságnak megfelelően. Önmagunkat úgy kell látni, hogy nem érünk se többet, se kevesebbet a többi embernél, de van egy gyönyörű kibontakozott formánk, ami Isten tervében szerepel és efelé kell haladnunk. A világot úgy, hogy ott mindent a jó és bölcs Isten irányít (még a rossz is szerepet kap a terveiben), tehát nem kell sem aggódni, sem háborogni. De a legfontosabb, hogy Isten annyira szeret Téged személyesen, hogy előbb tűnik el a világ, mint Te, mert Ő gondot visel Rád, akármilyen kicsi is vagy Hozzá képest, mert Isten alázatos is!

Minden baj abból ered, ha ezeket nem így látod, pedig a ez nem pusztán valami jól hagnzó elmélet, hanem a kőkemény valóság! Isten segítsen meg!