Isten szereti a rosszat is?

Ha az Ószövetséget vesszük alapu, ahol van tömeggyilkosság, gyermekek és asszonyok leölése, és Isten maga is gyilkol, akkor igen.

Még jó, hogy ugyanebben a könyvben van benne, hogy ne ölj.

Kedves első

Ezzel a gondolatmenettel akár azt is állíthatjuk, hogy az ember azért találta fel a kést, hogy embert öljön vele. Pedig...

Kedves kérdező! A kérdésben azt írtad: "Isten szereti a rosszat is?" Utána meg már rossz helyett a gyilkolásról beszéltél.

A gyilkolás nem mindig rossz. Térjünk vissza az eredeti kérdéshez: Isten szereti a rosszat? A szeretet fogalom sokféle módon értelmezhető. Isten a szó érzelmi értelmében nem szereti a rosszat. Azonban, a mi univerzumunk törvényeknek megfelelően, igazságosan működik. Amint vetsz, úgy aratsz. Az emberek rossz vetésének, az általuk elkövetett hibáknak a következménye a diszharmónia, ami a rossz egyik fajtája. Ebbe az univerzumba az azt fenntartó erők (ha úgy tetszik: Isten) nem enged be több rosszat annál, mint ami az előre látott rossz vetés következménye. Arra a beengedett rosszra viszont nagyon is szükség van - ettől lesz az univerzum igazságos, és ez szükséges ahhoz hogy fejlődjünk.

Kevésbé elvont példával megvilágítva: Indiában megerőszakolnak és megölnek egy nőt. Ez rossz. De ha ennek az a következménye, hogy az ott lakó nők összefognak és elkezdik összehangoltan védeni a szabadságukat, akkor ennek a rossznak volt egy még nagyobb pozitív hatása. Tehát az aki rosszat tesz, akaratlanul is közreműködik a fejlődésben. Az előre látott rossz hosszú távon a fejlődést szolgálja. Főleg akkor ha kihasználjuk a lehetőséget, és tanulunk belőle. Nekünk szabad akartunk van, és nem Isten dönti el hogy mi kit gyilkolunk vagy erőszakolunk meg. Azt sem Isten dönti el, hogy élünk-e a lehetőséggel és haszonsítjuk a rosszat (tanulunk belőle) vagy nem. Mert ebben szabadok vagyunk. És a szabadság jó.

Érzelmi síkon nézve, Isten nem "szereti" a rosszat, és nem is "utálja". Mert ez nem érzelmi kérdés! Egy ember számára talán érzelmi kérdés, de nincs sok értelme azt firtatni hogy mit érez Isten. Magasabb nézőpontból: aki közelebb került az egységtudathoz, az látja hogy a rossz része a világnak. A rosszat nem lehet erőszakkal megszüntetni. Aki erőszakot alkalmaz, az korlátozza mások szabadságát, azaz rosszat tesz. Aki erőszakot tesz, az azt várja hogy a rosszból jó származzon, azaz téved. Nem lehet a rosszat "kivágni" az univerzum testéből, mert az nem lenne más mint az egység megbontása - azaz gyűlölet.

Mi köze Istennek az ószövetséghez?

Olyanképp Isten üzenete, hogy tudatni akarja velünk, hogy egyes irányzatok erkölcsi rendszere milyen.

[link]

Isten nem szereti a rosszat.

Nem minden rossz, amit egy ember annak vél.

A természetben körforgás és igazság tapasztalható. Az oroszlán ugyan megeszi a gazellát, de mikor az oroszlán meghal, a teste elbomlik és egyesül a talajjal, abból meg fű nő ki és a gazella megeszi a füvet. Ez az élet körforgása. Az élet szüntelen körforgása. Egyébként Isten nem szereti a rosszat, mert benne nincs semmi rossz. Ő maga az örökkévalóság, a végtelen, a kimeríthetetlen energiaforrás és a tökéletesség. Ő maga a szeretet. Az embernek szabad akaratot adott és ebből származik a rossz. Tehát nem Istentől, hanem embertől, az emberi szabad akaratból. Persze a szabad akaratot arra kell használni, hogy jót tegyünk és jól döntsünk, hogy közelebb kerüljünk Istenhez. Tehát Isten nem vérszomjas. Az ember válhat szörnyeteggé, nem Isten teszi azzá. De szabad akaratunk van és mindig a jó mellett kell dönteni. Isten maga a tökéletesség, a szeretet.

Az élet meg szüntelen korforgásban van, amelynek része a táplálék lánc.