Mi ezeknek a mondanivalója, értelme?

1. Láttál már petricsészében kifejlődött embert? Nincs olyan, kell az anya a kihordáshoz, és kell hozzá egy hím és egy női ivarsejt, tehát mindenképpen ember általi a születés, de már a fogantatás is.

2. Az nem arról szól, amit írtál. Hanem arról, hogy a szeretet törvénye nem lehet alacsonyabb rendű a csaladi köteléknél. A mi családunkban ez bekövetkezett, mert megtérés után a családunk elfordult tőlünk, megvetettek, gúnyoltak és csúfoltak. Akkor döntenünk kellett, hogy Istent választjuk, vagy visszakuncsorogjuk magunkat a családhoz Isten megtagadásával.

Szia!

Jézus Krisztus ilyeneket sohasem mondott. Lehet, hogy van egy "Jézus" nevű ember aki ezeket mondta, de annak semmi köze a kereszténységhez és a Bibliához.

Üdv. Péter

Szervusz

Egyetértek Péterrel. Leírnád az idézetek helyét a Bibliából?

Valamiért úgy tűnik összemixeltél valamit. De ha kiírod honnan van...?

Szia!

Nos az első biztos, hogy valami apokrif, általában azok amik ilyen értelmetlenek. A második nem más fordítás, hanem kiforgatás. Károliban így hangzik: "Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, akik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő három ellen. Meghasonlik az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a menye ellen, és a menye a napa ellen."

Szó nincs itt kardról és háborúról! A dicsőségben érkező Messiást Izráel a békesség fejedelmeként várta, aki sok próbán átment népe hatalmát és fényét állítja helyre. Az egyoldalúan optimista várakozással szemben Jézus arra mutat rá, hogy a Messiás megjelenése alkalmával a családokat is megosztó, súlyos válságokon át vezeti el népét és az emberiséget a végső nagy békességre. Ez azzal kezdődik, hogy tüzet bocsát a földre: itt viszont Keresztelő János gondolatait igazítja helyre. János egyoldalúan az ítélet tüzéről szólt, amelyben az istentelenek megsemmisülnek. Jézus az emberiség tűzzel való megkereszteltetéséről szól, mert nem az istentelenek pusztulását óhajtja, hanem az az akarata, hogy mindenki megtérjen és éljen. Tudja, hogy Isten országa teljességének kibontakozása neki az életébe kerül, de ezen az áron is vállalja küldetését, sőt: célba törő engedelmessége jegyében ez a távlat nem csökkent semmit szinte türelmetlen, égő vágyakozásán sem.

A korinthusi levélből való idézetete NEM JÉZUS MONDTA, hanem Pál apostol írta, és a szövegkörnyezetében így hangzik: "Istennek titkon való bölcsességét szóljuk, azt az elrejtetett, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre, melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát, hanem, amint meg van írva: A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek."

Pál az isteni bölcsességről ír, és azt hangsúlyozza az apostol, hogy ez az isteni bölcsesség egészen más tartalmú, mint a jelenleg uralkodó közgondolkodásé „e világban”. Ezt a közgondolkodást „a világ mulandó fejedelmei” befolyásolják. Szellemi és politikai hatalmak ezek, mert a két szempont elválaszthatatlan, amit azzal bizonyíthatunk, hogy a „fejedelmek” (görög: arkhóntes) megfeszítették „a dicsőség Urát”, vagyis Krisztust. Ezért, ha mitikus-szellemi értelmük van is e szavaknak, ugyanakkor a Jézust halálra ítélő Pilátusra vagy Heródesre is félreérthetetlenül utal Pál. Hiszen a Róm 13:3-ban ugyanezzel a szóval az állami tisztségviselőket nevezi meg. Azonban nem szabad a kifejezés szellemi értelmétől eltekintenünk. Az arkhón lehet gonosz angyali-szellemi hatalom. Erre céloz nagyon finoman a 8. vers, mely szerint, ha a gonosz erők tudták vagy megismerték volna, hogy mi Isten terve Krisztus kereszthalálával – a világ megváltása, a bűnös ember megszabadítása – akkor inkább megakadályozták volna megfeszítését! A politikai hatalom urai tehát, ha felismerték volna, hogy ki a názáreti Jézus, akkor nem küldték volna a keresztre, viszont a szellemi világ hatalmai, ha felismerték volna Isten megváltó tervét Jézussal, akkor nem engedték volna a keresztre. Pál tehát Isten bölcsességét, ebben az összefüggésben: üdvtervét szólja és ezzel evangéliumhirdetése: kijelentéssé válik! Ugyanis a szóban forgó isteni bölcs üdvterv (görög müstérion) hittitok. Az emberek elől el van rejtve (görög apokekrummenén), ami a múltban végbement, de a jelenben tovább ható igeidővel kifejezett melléknévi igenév. Mégpedig szenvedő alakban, mivel a cselekvő alany: Isten. Isten rejtette el ezt a hittitkot – amiről Pál most evangéliumot hirdet – aminek végrehajtását „eleve elrendelte” (hogy Krisztus meghal értünk a kereszten). A hittitok, müstérion nem azért titok, mert emberek tartják titokban, hanem mert Isten tartotta titokban, és nem emberi közlés, hanem csak az isteni kijelentés útján válik nyilvánvalóvá (lásd Ef 3:3–4). Amikor Pál az evangéliumot hirdeti, az eddig rejtett isteni titkot jelenti ki, teszi nyilvánvalóvá. Nagyon fontos az analógia a történeti Jézus fel nem ismerése (az akkori politikai hatalmasságok részéről) és Pál keresztről szóló evangéliuma bölcsesség-jellegének fel nem ismerése (a hitetlenek részéről) között. Az evangélium a nem lelki embernek éppoly idegen, mint idegen volt kortársainak az a Jézus, akiről az evangélium szól. Pál apostol azt szeretné, ha olvasói szakítanának ezzel a világias gondolkodással és ráhangolódnának az isteni bölcsességre. Azonban az előző fejezetben tárgyalt pártoskodásuk az ellenkezőt bizonyítja. Hiszen a pártoskodás mögött uralomvágy, önérvényesítési ösztön húzódik meg, aki viszont megértette az isteni bölcsességet, amit Pál hirdet, az nem uralkodni akar, hanem a kereszthalálban megmutatkozó szeretet szerint kíván élni. Az idézet a mennyei világról szól, amely olyan, hogy az ember el sem tudná képzelni szépségét, Isten azonban elkészítette az Őt szeretőknek. Ami ebben a jövő életre vonatkozik, azt Pál magára és a gyülekezetre vonatkoztatja, amivel azt mondja ki, hogy Jézus eljövetelével megkezdődött az új, az üdvidő. Az általa hirdetett evangéliumban, annak az üdvösséget felmutató és felkínáló tartalmában találja ő meg azt az elképzelhetetlen valóságot, amit Isten az Őt szeretőknek elkészített. Mindezt objektíve Pál igehirdetése mondja el, szubjektíve viszont csak Isten Lelke tudja kijelenteni az egyes emberi lelkekben.

Üdv. Péter

1. Jézus mondta: „Amikor olyan valakit láttok, aki nem nőtől született, boruljatok arcra és imádjátok. Az a valaki a ti Atyátok.”

Szerintem,itt arra celzott,hogy az atya lefog jonni a foldre...

Es utalhatott arra is ,hogy amikor majd nem kell a noknek 'terhet' horduzniuk...

2. Jézus mondta: „Talán az emberek úgy gondolják, hogy békét töltsek ki a világra. Ők nem tudják, hogy azért jöttem, hogy ellentétet töltsek ki a földre: tüzet, kardot háborút.

Azért öten lesznek egy házban: három a kettő ellen és kettő a három ellen, apa fiú ellen és fiú apa ellen, és egyedül maradnak.”

szerintem itt arra celzott,hogy majd minden embernek egy 'parja' lesz, akivel bekessegben,boldogsagban, 'tengethetik' a mindennapokat....

3. Jézus mondta: „Olyasmit adok nektek, amit szem nem látott, fül nem hallott, kéz nem érintett, és emberi szívben nem támadt.”

Szerintem itt az atya szavait tolmacsolta, miutan majd az atya lejon a foldre...ugyertem arra celzott,hogy a "paradicsomi "letet megteremti fokozatosan...ahol,nincsenek gonosz rossz szandekuk"emberek"..es ahol happy minden..es az embereknek nem lesz oka tartani semmitol,mert 'tisztak' lesznek

4. A tanítványai azt mondták: „Mikor mutatkozol meg számunkra, és mikor látunk téged?”

Jézus mondta: „Amikor levetkőztök szégyenérzet nélkül, és veszitek a ruháitokat és a lábatok alá teszitek, mint a kisgyerekek és rátapostok, akkor meglátjátok az élő fiát és nem fogtok félni.”

szerintem itt az elozo 3 as kerdesben irt dologra kapcsol vissza ...amikor nem lesznek az embereknek peldaul, szegyenerzete,onbizalom hianya stb...ugyertem amikor belulrol lelkileg tisztak lesznek..