Van itt valaki értelmes, intelligens, kedves, jó indulatú egyén, akivel néha el lehetne beszélgetni pl. A világ dolgairól?

Hogyne lenne.

Írj privátot, szívesen segítek mindenben.

Gyakorlatilag mindenkire ezt mondtad: undorító, erkölcstelen, káromkodó, ok nélkül lehülyéző, Istengyalázó goromba, hazug ember mindenki.

Ezek után te melyik kategóriába sorolnád magadat? A kérdésed első felében szereplő (értelmes, kedves, stb. ) vagy a második felében szereplő (goromba, káromkodó, stb. ) kategóriába?

Krisztus azt mondta, hogy úgy szeressünk, ahogy ő szeretett.

Krisztus azt mondta, hogy a legnagyobb szeretet, ha életünket adjuk a másikért.

Tehát nem "ungyulu-bungyulu, kis édes" megnyilvánulás a szeretet.

Szervusz

Most, hogy többet írtál magadról, talán jobban meg tudom érteni a kérdésedet. Az előző kiírt kérdésedhez is írtam. Már látom, hogy nem arról az oldaláról érdekelt téged, amelyikről én megközelítettem, bár szerintem az is fontos.

Most a kommentedhez szeretnék hozzászólni.

Az van írva a Máté 5:43,44 "Hallottátok, hogy megmondatott: »Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.« Én azonban azt mondom nektek, hogy szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket,"

Lehet, hogy ez a bibliai rész miatt jutott eszedbe a kérdés? Mit jelentett ez abban az időben? és mit jelent számunkra most?

Nos,Jézus tanítványainak szeretettel kellett bánniuk mindazokkal, akik ellenségesek voltak velük. Az evangéliumíró Lukács így írta le Jézus szavait: „azt mondom nektek, akik figyeltek, hogy szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket, áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, imádkozzatok azokért, akik bántanak titeket” (Luk 6:27, 28).

Azokhoz az első századi emberekhez hasonlóan, akik megszívlelték Jézus szavait, mi is ’jót teszünk azokkal, akik gyűlölnek minket’, mégpedig úgy, hogy kedves tettekkel viszonozzuk a gyűlöletüket. ’Áldjuk azokat, akik átkoznak minket’, vagyis kedvesen beszélünk velük. És ’imádkozunk azokért, akik üldöznek bennünket’, akik tettlegesen vagy más módon „bántanak”. Az ilyen imákban azt fejezzük ki, hogy szeretnénk, ha az üldözők szívállapota megváltozna, és olyan lépéseket tennének, melyekkel elnyerik Isten tetszését.

De miért szeressük az ellenségeinket? „Hogy égi Atyátok fiainak bizonyuljatok” – mondta Jézus (Máté 5:45). Ha megszívleljük ezt a tanácsot, Isten ’fiaivá’ válunk, olyan értelemben, hogy utánozzuk Őt, aki „felhozza a napját gonoszokra is, jókra is, és esőt ad igazságosaknak is, és igazságtalanoknak is”. Ahogyan azt Lukács beszámolója megfogalmazza, Isten „kedves a hálátlanokhoz és gonoszokhoz” (Luk 6:35).

Jézus kiemelte, hogy mennyire fontos a tanítványainak ’szeretniük az ellenségeiket’: „ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalmatok van? Nemde az adószedők is ugyanezt teszik? És ha csak a testvéreiteket üdvözlitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde ugyanezt teszik a nemzetekből valók is?” (Máté 5:46, 47). Ha csupán azokra korlátozzuk a szeretetünket, akik viszontszeretnek minket, akkor nem kapunk semmiféle ’jutalmat’ Istentől, vagyis nem tekint ránk helyeslően. Még az adószedők is, akiket általában megvetettek, szerették azokat, akik őket szerették (Luk 5:30; 7:34).

Az örökölt bűn miatt Krisztus tanítványai nem tudnak makulátlanok, tökéletesek lenni. Jézus azonban beszédének ezt a részét a következőképpen zárta: „Ezért hát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti égi Atyátok tökéletes” (Máté 5:48). Ezekkel a szavakkal arra buzdította a hallgatóit, hogy utánozzák ’égi Atyjukat’, Jehovát, azáltal hogy tökéletesítik, vagyis teljessé teszik a szeretetüket, és még az ellenségeiket is szeretik. Nekünk ugyanezt kell tennünk.

Hogyan tegyünk jót a rossz emberekkel? Például:

Akkor is jót teszünk, amikor irgalmasan megbocsátunk valakinek, aki bűnt követett el ellenünk. Jézus a mintaimájába ezeket a szavakat is belefoglalta: „bocsásd meg bűneinket, miként mi is megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek” Máté6,12

A hegyi beszédben Jézus egy másik módját is kiemelte annak, ahogyan jót tehetünk másokkal, akár az ellenségeinkel is. Azt mondta a hallgatóinak, hogy többé ne ítéljenek másokat, és ezt egy erőteljes szemléltetéssel is hangsúlyozta. Mire gondolt Jézus, amikor azt mondta, hogy „ne ítéljetek többé”.

Máté evangéliuma így idézi Jézust: „Ne ítéljetek többé, hogy ne ítéltessetek” (Máté 7:1). Lukács így fogalmazta meg Jézus szavait: „ne ítéljetek többé, és semmiképpen nem ítélnek meg benneteket; és ne ítéljetek el többé senkit, és semmiképpen nem ítélnek el titeket. Mindig bocsássatok meg, és nektek is meg fognak bocsátani” (Luk 6:37). Az első századi farizeusok Írás-ellenes hagyományok alapján könyörtelenül elítéltek másokat. Ha Jézus hallgatói közül bárki ilyet tett, meg kellett fogadnia a felszólítást, hogy ’ne ítéljen többé’.

Inkább ’mindig meg kellett bocsátaniuk’ mások hiányosságait. Pál apostol hasonló tanácsot adott a megbocsátással kapcsolatban.

Láthatod, hogy a Biblia tanácsai, tanításai megmutatják azt, miként élhetünk boldog, békés életet függetlenül a jelenlévő nehéz körülményeinktől. Sőt, minden nehézség ellenére kehet céltudatos az életünk. Ez nem függ a fizikai állapotunktól, vagy esetleg idős korunktól.

A Biblia tanítása sokkal magasabb rendű, mint bármilyen felsőbb világi oktatás, vagy végzettség.

Üdvözlettel: Zita

"A Biblia tanítása sokkal magasabb rendű, mint bármilyen felsőbb világi oktatás, vagy végzettség. "

Tudod, hogy ez nem igaz? Olvastam már a Bibliánál jobb könyvet :) , és ne úgy értsd, hogy tetszetősebbet, hanem ténylegesen magasabb rendűt... Ezt nem sértésképp írtam, de nem lehet csak így lazán, ilyeneket mondani...