Jehova tanúi mit szólnak ehhez a rövid igehirdetéshez?

Az efézusi gyülekezet véneinek Pál ezt mondta: „közületek is támadnak majd férfiak, akik kiforgatott dolgokat fognak beszélni”. Péter pedig ezt írta a hittársainak: „közöttetek is lesznek hamis tanítók.” Tehát honnan származnak a hamis tanítók? A gyülekezetből kerülhetnek ki. Az ilyen személyek hitehagyottak. Mi a szándékuk? Ők nem elégednek meg annyival, hogy elhagyják a szervezetet, melyet egyszer talán szerettek. A céljuk az, ahogy Pál kifejti, hogy „maguk után vonják a tanítványokat”. Figyeld meg, hogy Pál határozott névelőt használ – „a tanítványokat”. Ahelyett, hogy mennének, és saját tanítványokat keresnének, a hitehagyottaknak Krisztus tanítványaira fáj a foguk. ’Prédaleső farkasokhoz’ hasonlóan a hamis tanítóknak az a céljuk, hogy a gyülekezet bennük megbízó tagjait felfalják, lerombolják a hitüket, és elszakítsák őket az igazságtól (Máté 7:15; 2Tim 2:18).

Az egyik gyülekezetben volt egy bizonyos Diotrefész, egy becsvágyó férfi, aki az idős Jánossal szembeszegült és semmibe vette apostoli tekintélyét, és aki nemcsak, hogy nem fogadta el János küldötteit, hanem odáig ment, hogy megpróbálta kiközösíteni őket Ez bizonyára kellemetlen lehetett minden őszinte keresztény számára, aki ahhoz a gyülekezethez tartozott, amelyhez Diotrefész. De alkalmul szolgált arra, hogy kimutassák, nem hajlandók utánozni „azt, ami rossz” és arra is, hogy előre haladjanak a kiképzésben, Jehova és az apostolok tekintélye iránti lojalitás tekintetében. (3János 9–12.)

Tehát is nem bizonyos vallásokról ír, hogy hamis Tanítók, hanem egy valláson belüli bomlasztó emberekről.

2.vers

Gondolj csak bele! A hamis tanítók befolyása miatt a gyülekezetekben sokan gátlástalan viselkedésbe keveredtek. A ’gátlástalan viselkedésnek’ fordított görög szó kicsapongásra, féktelenségre, illetlenségre, szemérmetlenségre és szégyentelen viselkedésre utal. Péter azt mondta korábban, hogy a keresztények már ’kikerülték a romlottságot, amely a kívánságban van e világon’ (2Péter 1:4). Egyesek azonban visszatértek ehhez a romlottsághoz, s ezért nagymértékben felelősek voltak a gyülekezetben lévő hamis tanítók! Az igazság útja emiatt szégyent szenvedett.

Jézus és Péter jövendölései már az első században beteljesedtek. Nagyravágyó férfiak szivárogtak a keresztény gyülekezetbe, és elvetették a széthúzás magvát (2Timótheus 2:16–18; 2Péter 2:21, 22; 3János 9, 10). A következő két évszázadban a tiszta bibliai igazságot görög filozófusok nézetei hamisították meg, és végül sokan követték el azt a hibát, hogy pogány tantételeket bibliai igazságként fogadtak el.

Péter apostol azt írja, hogy ’elferdített szavakat’ beszélnek, azaz olyanokat, amelyek hasonlítanak az igazsághoz, de valójában értéktelenek (2Péter 2:3).

Nem kétséges, az első századi hamis tanítókra hatással volt az akkori, világi gondolkodás.

2:4 – Mi a ’tartarosz’, és mikor lettek a lázadó angyalok oda vetve? A tartarosz olyan állapot, mint amikor valaki börtönben van. Csak szellemteremtmények kerülnek oda, emberek nem. Akik oda jutnak, sűrű szellemi sötétségben vannak, nem ismerhetik Isten ragyogó szándékait. Semmi reményük nincs a jövőre. Isten Noé napjaiban vetette az engedetlen angyalokat a tartaroszba, és addig maradnak ebben a lealacsonyodott állapotban, amíg el nem pusztítják őket.

. Amikor az engedetlen angyalok visszatértek az égbe, nem fogadták őket vissza Isten hűséges angyalokból álló családjába. Elszigetelték őket az Istentől jövő szellemi világosságtól, és kilátástalan a jövőjük. Szellemi sötétség rabságában vannak, melyet tartarosznak hívnak (2Péter 2:4). Jehova „örök bilincsekben” tartja őket, szellemi sötétségben. És már nem képesek emberi testet ölteni (Júdás 6).

Sátán vezetése alatt tevékenykedve továbbra is szoros kapcsolatot tartanak fenn emberekkel és bár nem ölthetnek többé anyagi testet, igyekeznek uralkodni férfiakon, nőkön és gyermekeken.

ezekkel a cselekedetekkel nem vezetni, oktatni vagy képezni akarta a vétkeseket. Péter apostol így írt az effajta isteni büntetésről: „nem habozott megbüntetni egy hajdani világot, de Noét, az igazságosság prédikálóját nyolcadmagával megtartotta biztonságban, amikor vízözönt hozott az istentelen emberek világára; és elhamvasztva Szodoma és Gomorra városát elítélte azokat, példát állítva az istenteleneknek az eljövendő dolgokra nézve” (2Péter 2:5, 6).

Az ilyen büntetésnek nyilvánvalóan nem az a célja, hogy tanítsa vagy megtisztítsa azokat, akik elszenvedik.

PÉTER apostol, Felhívja a figyelmet az igazságos Lót megmentésére, amikor Szodoma és Gomora hamuvá égett, ahogyan a 2Péter 2:6–8-ban olvassuk. Ezek a részletek a mi javunkra maradtak fenn

(2PÉTER 2:9).

AZ EGÉSZ emberiség egyre növekvő megélhetési gondokkal küszködik. Ez akkor is fennáll, ha olyan helyen élünk, ahol bőséggel megtalálhatók az anyagi javak, és ott is, ahol szűkösebben vannak meg. Mindenütt bizonytalanság uralkodik. És mintha nem volna elég gondunk az ingatag gazdasági helyzet következtében, súlyos környezeti ártalmak érik Föld bolygónkat és fenyegetik a rajta levő életet. Fertőző betegség, szívbaj és rák szedi áldozait. Erkölcstelenség pusztítja az emberi érzelmeket és dönti romba a családi életet. S mindezeken felül a világ tele van erőszakkal. Ha tekintetbe vesszük, hogy az emberi társadalomnak mivel kell szembenéznie, reálisan feltehetjük a kérdést: Van-e alapos okunk arra, hogy közeli szabadulásra számítsunk? És ha van, honnan várhatjuk ezt a szabadulást, és kitől? (Vö. Habakuk 1:2; 2:1–3.)

A megmentés kulcsa az, hogy valaki az isteni önátadás embere-e vagy sem.

Jóllehet a ’dicsőségeseknek’, azaz a keresztény véneknek vannak hiányosságaik, és időnként talán hibáznak, nem szabad becsmérlően beszélnünk róluk (Héb 13:7, 17).

Abban az értelemben teszik ezt, hogy megvetik az Isten által kinevezett hatalmat. A keresztény vének a dicsőséges Jehova Istent és a Fiát képviselik, s ennek következtében bizonyos mértékű dicsőség lett nekik adományozva. Igaz, hibáznak, mint ahogyan Péter is hibázott, de a Szentírás arra buzdítja a gyülekezet tagjait, hogy vessék alá magukat az ilyen dicsőségeknek (Zsidók 13:17). Hiányosságaik még nem adnak okot arra, hogy káromoljuk őket. Péter azt mondja, az angyalok nem „szólnak azok [a hamis tanítók] ellen . . . káromló ítéletet”, pedig nagyon is megérdemelnék. „De ezek — folytatja Péter —, mint oktalan természeti állatok, a melyek megfogatásra és elpusztításra valók, azokat, a miket nem ismernek, káromolván, azoknak pusztulásával fognak el is pusztulni” (2Péter 2:10–13).

Tiszteljük azokat, akiket a gyülekezet felvigyázásával bíztak meg, és hagyjuk az ügyeket a legfőbb Bíró, Jehova kezében (Róma 12:18, 19; Héb 13:17).

Az angyalok megtartóztatják az ajkukat, mivel tudják, hogy Isten tökéletesen tudatában van mindenki bűnének, és képes arra, hogy helyreigazítsa a dolgokat.

Péter azt mondja, az angyalok nem „szólnak azok [a hamis tanítók] ellen . . . káromló ítéletet”, pedig nagyon is megérdemelnék.

Igen, még a gyülekezeten belül is óvakodnunk kell a hamis tanítóktól, akik „élvezetnek tekintik a fényűző életet nappal”. A nappali időszakban, amikor annyi jót lehetne tenni mások szellemi javára, a világias egyének helytelen cselekedetekbe bocsátkozhatnak, dorbézolást, túlzott evés-ivást is beleértve. Megpróbálhatják az olyan társas összejöveteleket, mint például a menyegző, olyan alkalmakká változtatni, ahol szenvedélyt keltő zene, érzéki tánc, falánkság és túlzott alkoholfogyasztás is előfordulhat.

A társas összejöveteleken a vendéglátó házigazda felel azért, ami ott történik. Ahhoz, hogy az esemény szellemileg építő legyen, bölcs dolog, ha olyan méretűre tervezzük, ami még könnyen irányítható és nem hívunk meg olyan személyt, aki káros befolyással lehetne a többiekre.

Legyen tehát figyelmeztetőül, ami Péter napjaiban történt, és vigyázz! Utasíts vissza minden tisztátalan közeledést, és ne tévesszen meg olyan valaki bája vagy külső szépsége, akinek erkölcstelen a közeledése! (2Péter 2:14).

Ezek az ’átkozottak’ már ismerik az igazságot egy ideje. Úgy tűnik, mintha még mindig tevékenyek lennének a gyülekezetben. Péter megjegyzi, hogy Bálámot akadályozta, amikor szamara szólt hozzá, Bálám mégis olyannyira ’kedvelte a gonoszság díját’, hogy még ezek után sem hagyott fel „esztelenségével” (2Péter 2:15, 16). Micsoda gonoszság!

Jaj minden Bálámhoz hasonlónak, aki próbálja megrontani Isten népét, erkölcstelenség elkövetésére csábítva őket! Bálám meghalt gonoszsága miatt, ami előre mutatja, mi fog történni mindazokkal, akik az ő útját követik (4Mózes 31:8).

” Elcsábítják a tapasztalatlanokat „szabadságot ígérvén azoknak, holott ők magok a romlottság szolgái” — mondja Péter (2Péter 2:17–19;

Ha visszaemlékszel, az Ördög valami hasonlóval közelítette meg Évát, azt ígérve neki, követhet el bűnt és nem büntetik meg. Évának azt állította, hogy az Istennel szemben elkövetett bűn felvilágosultságot és szabadságot ad neki (1Mózes 3:4, 5)

Ha netalán összetalálkoznánk ilyen romlott személlyel, aki kapcsolatban van a gyülekezettel, kötelességünk megvédeni magunkat és másokat is azáltal, hogy jelentést teszünk az ilyen egyénekről a keresztény gyülekezetben lévő felelős személyeknél (3Mózes 5:1).

Milyen tragikus lenne, ha valaki visszatérne a hamis imádathoz, miután megismerte a Biblia tanításait! A Biblia a következő szavakkal ecseteli az ilyen cselekedet szomorú következményeit: „Bizonyos, hogy ha, miután Jézus Krisztus, az Úr és Megmentő pontos ismerete által kimenekültek a világ erkölcstelenségéből, megint belekeverednek ugyanezekbe, és legyőzetnek, akkor az utolsó állapotuk rosszabb lett az elsőnél . . . Az történt velük, amit az igaz példabeszéd mond: »Az eb visszatért a maga okádásához, és a megfürdetett disznó, hogy a sárban hemperegjen«” (2Péter 2:20–22).

Péter, levele e részének lezárásaként leírja, mi lesz a következménye, ha elmulasztjuk alkalmazni az ismeretet, amelyről korábban azt mondta, hogy létfontosságú „az életre és kegyességre” (2Péter 1:2, 3, 8). Ezt írja: „Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése [pontos ismerete, NW] által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsőnél” (2Péter 2:20). Milyen szomorú! Péter napjaiban az ilyenek eldobták maguktól a halhatatlan égi élet drága reménységét a szexuális kielégülés elröppenő pillanataiért.

Katy Weaver

Nem vagyok jehova tanuja, de valóban rájuk is, a Baptistákra, a Mohamedánokra, Katolikusokra, és mindazokra akik Szent Lélek nélkül prédikálják az Igét. Maga Jézus sem prédikált és prófétált addig míg Szent Lélekkel be nem töltekezett.

És mindazok is hamisan prófétálnak, ahol nem az Apostolok cselekedetei alapjáni Igehirdetést prédikálják, és cselekszik meg.

Katy Weaver, mint Jehova Tanúja a bibliából adja a választ, mivel a biblia megmagyarázza saját magát.

Katy Weaver

"Maga

Jézus sem prédikált és prófétált

addig míg Szent Lélekkel be nem

töltekezett."

42. És mikor tizenkét esztendős

lett, fölmenének Jeruzsálembe az

ünnep szokása szerint;

46. És lőn, hogy harmadnapra

megtalálták őt a templomban, a

doktorok között ülve, a mint őket

hallgatta, és kérdezgette őket.

47. És mindnyájan, a kik őt

hallgatták, elálmélkodának az ő

értelmén és az ő feleletein.

Kérdező! A válaszoló azt állította, hogy Jézus nem tanított, míg Isten szelleme nem szállt reá. Én idéztem Lukácstól, hogy ez nem így volt, mert 12 éves korában is tanított. Tudom, hogy a keresztelésekor szállt rá, nem értem a kommented. Keresztelő Jánosról nem olvashatunk ilyeneket, mivel:

"Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva."

Tehát nem szállt reá egy adott ceremónia alkalmával, hanem anyja méhétől fogva Isten vele volt.

A kérdésedre adott választ nem találtam a google-n, de javarészt a Tanúk, és így Katy is a jw.org-ról másolja be a hosszú válaszaik nagy részét. Sajnos nem veszik tudomásul, hogy idézetre mindig hivatkozni illik, és nem úgy tálalni, mint saját iromány lenne. Többször lett felhívva a figyelmük erre, nem nagyon fogant meg. Ha a Bibliából idéznek, természetes, hogy hivatkoznak, de ha az őrtoronyból, akkor az írásuk forrását valamiért természetes módon titkolják. Nem tetszik. Ha idézek - hivatkozok. Ha magamtól írok, nincs kire hivatkozni. Ha nem hivatkozok, akkor azt a képzetet adja, mintha magam írtam volna, pedig ez hazugság lenne.

Tessék a forrást mindig megjelölni! Mit nem lehet ezen érteni?