Valóban Isten Szent Lelke kell ahhoz, hogy megértsük a Bibliát?

Kedves kérdező! Valóban kell hozzá a szent szellem aktív segítsége, de azt sem szabad elfelejteni, hogy Isten a szent szelleme segítségével íratta is le, tehát a szent szellem produktumát olvasod, amikor bibliát tanulmányozol - csak nem mindegy, hogy milyen szellemben teszed.

Kedves egyes válaszoló! A Biblia olvasása nem regényként történik, hanem alapos és mély elmélkedéssel az olvasottakon. Nem csupán "szórakoztató" irodalom, hanem Isten igazsága. Nyilvánvaló, hogy sok mindent nem értettél meg belőle, vagy félreértetted. Alapos kutatás kell ahhoz, hogy az igazságait megértse az őszinte ember. És ezzel le is írtam egy másik fontos kritériumot: ŐSZINTE és alázatos hozzáállás nélkül nincs eredmény.

Ezen kívül a KRESZ könyvet sem úgy oktatják, hogy mindenkinek kiadják és ráhagyják, hogy önállóan tanulmányozza ki, és alkalmazza, ahogy tetszik neki, pedig az lényegesen egyszerűbb mű! :)

Kedves kérdező!

Én olvastam a Bibliát hívőként és hitetlenként is, ezért elmondanám a véleményemet, ami természetesen SZUBJEKTÍV lesz.

Először hívőként olvastam a Bibliát, mert vallásos nevelést kaptam. Az evangéliumok és a zsoltárok voltak a kedvenceim. Mózes könyveit sosem szerettem, mert nem tudtam elfogadni az Ószövetség kegyetlen és igazságtalan Istenét. Én a Jézus által hirdetett, szerető Mennyei Atyában hittem, azonban már akkor is zavartak a Biblia tudománytalan, történelmietlen, ellentmondásos részei, így igyekeztem azokat figyelmen kívül kihagyni, vagy szimbolikusan értelmezni és csak a jézusi üzenetre koncentrálni. A vallásos dogmákkal is hadilábon álltam (pl. szentháromság, ami ugye a Bibliában leírva nem szerepel), amire ha rákérdeztem, mindig azt, mondták, hogy "misztérium", nem lehet megérteni, csak alázatosan el kell hinni.

Később kezembe kerültek más vallások szentnek tartott iratai is, és sajnálattal kellett rádöbbennem, hogy a Biblia semmiben sem áll ezek felett. A Korán sokkal egységesebb istenképet mutat, a Bhagavad-Gíta sokkal mélyebb metafizikai spekulációkat tartalmaz, Buddha beszédei sokkal világosabbak és egyöntetűbbek, mint Jézuséi (nem véletlenül nem térnek át :-), és Konfuciusz rövid könyvecskéje (Beszélgetések és mondások) sokkal több bölcsesség és élettapasztalatot tartalmaz, mint az egész Biblia több ezer oldala együttvéve.

Persze, ez még nem ingatta meg a hitemet a Jézus által prédikált Jóistenben (a hegyi beszédet még mindig sokra tartottam), csak a Biblia kizárólagos tekintélye kopott meg nálam.

A hitemet csak később, élettapasztalatok hatására és a filozófiával, valláskritikával való megismerkedésem után veszítettem el.

Most már (ateistaként) nem szívesen olvasgatom a Bibliát, elsősorban azért, mert már nem köti le benne semmi a figyelmemet. Van bölcsebb, van igazabb, van jobb nála, minden téren. Ha a zsidó nép történetére vagyok kíváncsi, ott a történelemkönyv, ha a világ keletkezésére, akkor ott a csillagászat, ha az élővilág kialakulására, akkor ott a biológia, ha életbölcsességre, akkor ott a filozófia.

Az Ószövetség tudománytalan teremtéstörténete, a zsidó nép csodákkal tarkított, fele sem igaz története, és Jahve, a tömeggyilkos szadista despota rémtettei, a megháborodott próféták képzelgései, kusza jóslatai.

Majd az Újszövetség; Jézus, az állítólagos Istenember hihetetlen "csodái", ellentmondó, legendaszerű élettörténetei, szép, de sok esetben túlzó tanításai (pl. a szeretetről), és a vallási fanatikus követőinek későbbi térítőmunkái, elmebeteg látomásai (Jelenések Könyve). - Köszönöm, én ebből már nem kérek, erre már nem vagyok kíváncsi.

Ez egy baromság! Értőolvasás kell csak hozzá. Mennyi ember van, aki zokszó nélkül bevesz minden marhaságot csillogó szemmel és vigyorog a meghatottságtól. Szánalmas...

Én elolvastam és kapásból észrevettem pár dolgot:

Jézus tanítása a gonosz szőlőmunkásokról. Semmi értelme nincs.