Feloldaná nekem valaki ezt az ellentmondást?

A Bibliában amikor egy küldött ment valaki nevében mindig egy súlyba volt azzal, mintha a küldő ment volna.

Nagyon szépen látszik ez a Jelenések könyvében is:

"Jézus Krisztus kijelentése, a melyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, a miknek meg kell lenniök hamar: Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté az ő szolgájának Jánosnak,"

Pedig utána nem azt olvashatjuk, hogy aki küldött... Hanem ilyet: "Én vagyok az Alfa és az Omega"

Pedig ezt nem az angyal magára mondta, hanem annak nevében, aki küldte.

De ilyen súlya van annak is, mikor Jézus nevében járunk el. Nem kis felelősség. Sokan odaszúrják imájuk végén, hogy Jézus Krisztus nevében, de ha a küldő (Jézus) nem akarna olyat, amiért imádkozunk, vajon az Ő nevében kértünk, vagy saját kívánságaink szerint jártunk-e el, amit Jézus nem tett soha?

Az, hogy küldöttet küldött, egyenrangú azzal, mintha ő maga ment volna, és ő maga beszélt volna. Nincs különbség. Máté nem tért ki, hogy küldött jött, Lukács részletezte ezt, mivel: "ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam".

Nincs ellentmondás, pusztán azt a súlyt kell meglátni, hogy mit jelent küldöttet küldeni. Ugyan az, mintha a küldő szólna.

Nekem úgy rémlik, mintha ennek az "Alfa és Omega" történetnek lenne folytatása is, ahol megjelenik egy fehér hajú "valaki" bokáig érő ruhában, aki kijelenti, hogy Ő a kezdet és a vég. Hol van a hazugság?

És miért az Alfa és Omega? Miért a göröd ÁBC betűi? Miért nem a héberé, ha már Isten tőlük származik.

Kedves kérdező!

A Máté 8:5-ben azt olvassuk, hogy amikor Jézus Kapernaumban volt, „egy katonatiszt jött hozzá és arra kérte őt, hogy gyógyítsa meg a szolgáját”. De a Lukács 7:3 szerint „a katonatiszt a zsidók véneit küldte hozzá, hogy arra kérjék [Jézust], jöjjön és gyógyítsa meg a rabszolgáját”. Nos hát a katonatiszt maga beszélt Jézussal, vagy a véneket küldtehozzá?

A válasz nyilvánvalóan az, hogy a férfi a zsidók véneit küldte. Miért mondja akkor Máté, hogy a férfi maga könyörgött Jézusnak? Mert valójában a férfi kérte Jézust a zsidó véneken keresztül. A vének csak az ő szószólói voltak.

Szemléltetésül szolgáljon az, amit a 2Krónika 3:1-ben olvasunk: „Végül Salamon elkezdte építeni Jehova házát Jeruzsálemben.” Később ezt olvassuk: „Salamon tehát befejezte Jehova házát” (2Krónika 7:11). Személyesen Salamon építette a templomot elejétől a végéig? Természetesen nem. A tényleges építőmunkát a mesteremberek és munkások tömege végezte el. De Salamon volt a munka szervezője, ő volt a felelős érte. Ezért mondja a Biblia azt, hogy ő építette a házát. Ugyanilyen módon mondja el a Máté evangéliuma azt, hogy a katonatiszt Jézushoz jött. De Lukács további részletet közöl azzal, hogy a zsidó véneken keresztül közelítette meg őt.

Nézzünk egy hasonló példát. A Máté 20:20, 21-ben ez áll: „A Zebedeus fiainak anyja közeledett [Jézushoz] fiaival, hogy hódoljon neki és kérjen tőle valamit.” Amit kért, az pedig az volt, hogy fiai a legkiváltságosabb helyzetben legyenek, amikor Jézus bemegy a Királyságába. Márk beszámolójában ugyanerről az eseményről ezt olvassuk: „Jakab és János, Zebedeus két fia, lépett oda [Jézushoz], és ezt mondták neki: ’Tanító, azt akarjuk, hogy bármit kérünk tőled, megtedd nekünk’ ” (Márk 10:35–37). Ki intézte tehát a kérést Jézushoz: Zebedeus két fia vagy az anyjuk?

Nyilvánvalóan, amint Márk állítja, Zebedeus két fia volt az, aki ezt kérte. De az anyjukon keresztül kérték. Ő volt a szószólójuk. Ezt támasztja alá Máté feljegyzése is, miszerint a többi apostol, amikor hallotta, amit Zebedeus fiainak anyja tett, nem az anyán, hanem „a két testvéren” háborodott fel (Máté 20:24).

Hallottál-e már valaha két embert beszámolni olyan eseményről, amelynek mindketten tanúi voltak? Ha igen, észrevehetted, hogy mindegyikük azokat a részleteket hangsúlyozta, amelyek hatással voltak rá. Az egyik kihagyhatott olyan dolgokat, amelyeket a másik elmesélt. Mégis mindketten igazat mondtak. Ugyanez a helyzet a Jézus szolgálatáról szóló négy evangéliumi beszámolóval, valamint más történelmi eseményekkel, amelyeket több bibliaíró írt le. Mindegyik író pontos információt ad, még akkor is, ha az egyik megőrzött olyan részleteket, amelyeket a másik elhagyott. Az összes beszámolót figyelembe véve teljesebb képet nyerhetünk arról, ami történt. Ezenkívül az ilyen változatok azt bizonyítják, hogy a bibliai beszámolók egymástól függetlenül keletkeztek. Lényegi összhangjuk pedig azt bizonyítja, hogy igazak.