Miatyánk c. imádság elemzése?!

Miatyánk (lat. Pater Noster), az Úr imádsága (lat. Oratio Domini): szóbeli imádság, melyre maga Jézus tanította tanítványait, a keresztények számára az imádság mintája. - 1. Az evangéliumokban a Miatyánk a hegyi beszéd része (Mt 6,9-13; Lk 11,2-4). A lit-ba Mt változata került, a Didakhé 8,2 szerint az ősegyh. is ezt imádkozta (Mt 6,9-13). - Szövege: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. -

2. Az 'Úr imádsága' hagyományos kifejezés azt jelenti: a) ezt az imádságot Jézus, a mi Urunk tanította nekünk a tanítványok kérésére („taníts minket imádkozni”; Lk 11,1); s elsősorban a Miatyánk kéréseire mondta: „kérjetek és adatik nektek” (Jn 16,24); b) ez az imádság valóban „az Úré”, mert szavaiban az egyszülött Fiú adja nekünk tovább azokat a szavakat, melyeket az Atya neki adott (vö. Mt 5,7); c) mint valóságos ember a maga emberi szívében ismeri embertestvérei szükségleteit, és azokat nyilatkoztatja ki nekünk. - A Miatyánk ezért a legtökéletesebb imádság. Aquinói Szt Tamás szerint a Miatyánkban „nemcsak mindazért imádkozunk, ami után jogosan vágyakozhatunk, hanem abban a sorrendben is kérjük, amelyben vágyakoznunk kell utána; így ez az imádság nemcsak kérni tanít, hanem alakítja egész érzületünket is” (STh II-II, 83, 9.). - A lit. gyakorlat a Didakhé tanúsága szerint a Miatyánkot igen korán doxológiával zárta: „Mert tiéd a hatalom és a dicsőség mindörökké”. Az Apostoli Konstitúciók „az ország”-ot is hozzátette: „Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké”. A prot. egyházak ezzel együtt imádkozták a Miatyánkot. - A róm. lit. szentmiséjében a Miatyánk a szentáldozásra készít elő. Utolsó kérését Krisztus eljövetele várásának távlatában bontja ki az embolizmus: „Szabadíts meg, kérünk, Urunk, minden gonosztól. Adj kegyesen békét napjainkban, hogy mindenkor bűn és baj nélkül éljünk, míg reménykedve várjuk az örök boldogságot és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét.” A II. Vat. Zsin. után erre válaszol a nép: „Mert tiéd az ország...” doxológiával. -

3. A Miatyánk az Egyház és a kereszténység életében. A Miatyánk a ker-ek számára a közösség, az összetartozás jele lett. A Miatyánkkal az Úr arra tanít, hogy közösen imádkozzunk egymásért és a testvérekért. Nem azt mondja: Atyám, aki a mennyekben vagy, hanem mi Atyánk. Nem azt mondja: mindennapi kenyeremet add meg nekem ma, hanem minden kérés a közös Testért és azon belül a test tagjaiért szól. - Az első ker. közösségek a Miatyánkot „napjában háromszor” imádkozták a zsidó jámborságban szokásos „Tizennyolc áldás” (Semone eszré) helyett. A Miatyánk integrális része a zsolozsma nagy imaóráinak és a szentségek kiszolgáltatásának, a legtökéletesebb anyag az elmélkedő és szemlélődő imádság számára. A ker-ek megosztottságai ellenére a „mi” Atyánkhoz mondott imádság minden megkeresztelt számára az ökumenikus ker. imaélet, az együttimádkozás Jézustól kapott alapja. Ilyen értelemben a kereszténység „jele” (amennyiben minden vallásnak megvannak a rájuk mintegy jelként utaló imáik, pl. Izr. számára a „Halljad Izrael...”, az iszlámnak a saháda („Nincs más Isten, csak Allah...” stb). -

4. Tartalma. a) A Miatyánk első szava az egész evangélium (mint örömhír) foglalata. Istent így szólíthatjuk meg: Mi Atyánk (az atya az arám abba megfelelője). Valójában ez különbözteti meg Jézus tanítványainak imáját az akkori zsidó imáktól. Istennek ez a családi kötelékre utaló, bensőséges megszólítása addig teljesen ismeretlen volt. Istent azért tudjuk az „Atya” néven szólítani, mert emberré lett Fia kinyilatkoztatta nekünk ezt a nevet: Atya. Az égő csipkebokorból Isten még ezt mondta Mózesnek: „Én vagyok az, aki vagyok!” (Kiv 3,5). Ez a név ('aki vagyok') a Jézus Krisztusban elnyert istengyermekségünk révén 'mi Atyánk' név és megszólítás lett. - A „mi” birtokos névmás részünkről nem birtoklást jelent, hanem egy egészen új kapcsolatot Istennel: azt az új és örök Szövetséget, melyet a próf-k előre hirdettek, s mely Krisztusban beteljesedett: mi az „ő” népe lettünk, és ő a „mi” Istenünk. A megszólítás tehát kinyilatkoztatja nekünk, hogy új népe, a kiválasztottság új hordozói vagyunk. - E megszólítás ugyanakkor hitvallás is Jézus mellett, nemcsak azáltal, hogy az Atya és Jézus egy (vö. Jn 8,16; 10,38; 14,11; 16,15), hanem azért is, mert Istenhez mint atyához tartozni életformát, krisztuskövetést is jelent. Nem véletlen, hogy amikor a farizeusok elutasították Jézust, kimondták: „A mi atyánk Ábrahám! Mi soha nem szolgáltunk senkinek” (Jn 8,39) - b) Az „aki a mennyekben vagy” szavak nem teret jelölnek, hanem a különbséget és távolságot az emberi és isteni természet között. A hagyományos ford-ban (1989 e.) a 'ki vagy a mennyekben' (lat. qui es in coelis) visszautalt a Kiv 3,5: szereplő istennévre is, mintegy a további kérések hivatkozási alapjaként: Mi Atyánk, aki VAGY (a lét teljessége vagy, mi pedig e létből részesedők vagyunk). - Az első kérés ennek a névnek a megszentelésére irányul: „szenteltessék meg a te neved”, ti. az a név, melyet te Mózesnek, Fiad pedig nekünk kinyilatkoztatott. A köv. kérés a név megszentelésének útját és feltételének megvalósulását kéri: „jöjjön el a te országod”; aminek viszont feltétele, hogy „legyen meg a te akaratod”, bennünk ugyanúgy, amint a mennyben már megvan. A Miatyánk első 3 kérésének a tárgya tehát Isten neve, királysága (= országa) és akarata. Isten kirságának elfogadása a rabbinista tanítás szerint ugyanazt jelenti, mint szeretetből önként alávetni magunkat Isten akaratának. A 3. kérés második része („amint a mennyben, úgy a földön is”) valójában nem újat hoz, hanem csak tudatosítja, hogy a „legyen meg a te akaratod” Isten üdvözítő művén, az eszkat. üdvösségen túl az emberi szívre is vonatkozik, amennyiben az embernek készségessé kell válnia Isten akaratának elfogadására és teljesítésére. - c) A köv. 4 kérésben az emberi lét alapvető testi-lelki szükségeit kérjük Istentől, aki a mi Atyánk. „A mélység hívja a mélységet” (Zsolt 42,8): az emberi nyomorúság mélysége hívja az atyai irgalmasság mélységét. Az ember alapvető nyomorúságai között az első a mindennapi kenyér, a test és lélek számára egyformán nélkülözhetetlen táplálék hiánya. Az éhező, kimerült tömegnek nem mondta Jézus (amint a kísértőnek mondta a pusztában): „nemcsak kenyérrel él az ember” (Mt 4,3; Lk 4,4). Hanem megszaporította a kenyeret és jóllakatta őket a gabona javával (kenyérszaporítás). - A lélek mindennapi kenyere az Eucharisztia, ugyanolyan fontos, mint a test számára a táplálék; ezért mondta magát Jézus az „égből alászállt kenyérnek” (Jn 6,41.51). - d) „bocsásd meg a mi vétkeinket”. Az ember másik nyomorúsága, hogy önmagát nem képes fölmenteni a bűnei alól: szüksége van arra, hogy megbocsássanak neki. A Lk-ban a „vétkeink” szó szerepel. Máté viszont a zsidó üzleti életből vett kifejezést vallási értelemben használta: „engedd el a mi tartozásainkat (adósságunkat; vö. Kol 2,14), amint mi is elengedjük a másokét”. Mindkét evangélistánál azonos azonban: előbb meg kell bocsátanunk ahhoz, hogy az Atya megbocsásson nekünk (megbocsátás); ezt a múlt idejű igealakkal a Mt különösen is hangsúlyozza (vö. 6,14; 5,23). - e) „ne vigy minket kísértésbe”. A kísértés itt próbatételt jelent, melyben megmutatkozik az emberi gyöngeség. Isten ugyanis sem nem kísért, sem kísérthető a rosszra (vö. Jak 1,13). Jézus egészen magára vette ezt a gyöngeséget, s hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett (Jézus megkísértése_ vö. Mt 4,3; Zsid 4,15). A Miatyánk e szavaival Jézus példája és bátorítása nyomán kérjük az erőt Istentől a próbatételekhez, hogy ki tudjunk tartani a kísértésben, valamint kérjük az őszinte hitet, hogy ne kísértsük Őt a kereszténység farizeusi módján (vö. Mt 22,18; 1Kor 10,9). - f) „szabadíts meg a gonosztól”. Ez a kérés részben visszautal az előzőre, amennyiben a „gonosz” a kísértő: egy külső, a személytől független létező, aki el akarja szakítani az embert Istentől. Másrészt az emberben magában is jelen van a „gonosz”, és ez a gőg, ami minden bűn alapja és kiindulóponjta, amitől az ember önmagától szintén nem képes megszabadulni. -

5. Az arám eredetinek vsz. ez lehetett az ősváltozata: „Atya - Szenteltessék meg a neved - Jöjjön el az uralmad - Add meg nekünk ma a mindennapi kenyerünket - És engedd el az adósságunkat - amint mi is elengedtük adósainknak (tartozásukat) - És ne vigy minket kísértésbe.” - A zsidók számára a Miatyánk rövidsége is újdonság lehetett. A 7 (ill. 5) kérés sokkal kevesebb, mint a jellegzetesen zsidó imádság, a tizennyolc ima. A Misna egy esetet ismer, amikor a hívő röviden imádkozik: ha veszélyes útra indul. Jézus tanítványa mindig úton van, nehéz, veszélyekkel teli úton jár. -

6. A magyar nép napi életét átszőtte a Miatyánk: napkezdetkor, este, nagyobb, főként a földdel kapcsolatos munkák megkezdése előtt a keresztvetéssel együtt Miatyánkot mondtak az Atya teremtő munkájára emlékezve. A miatyánknyi idő kifejezés mindenütt ismert. A Miatyánk szó egyes vidékeken (csángók) az imádságnak a szinonimája: minden imádság Miatyánk. Ebben az értelemben AranyMiatyánk (különösen szép Miatyánk) a neve a nagyhét napjainak szenvedését Mária és Fia párbeszédében előadó népi imának. -

7. Latin alakja, a Paternoster D-No-ban a rózsafüzér neve (a kerség első századaiban Miatyánkokat imádkoztak felfűzött szemekkel). Vsz. innen vette e nevét a lift páternoszter változata is, mely örökmozgásával utal az Atya szüntelen munkálkodásának képe.

előbb pontosan kéne tudni:

Ne VÍGY minket kísértésbe (=Ne vigyél)

Ne VÍGY minket kísértésbe (=Ne vigyél)

Ne VÍGY minket kísértésbe (=Ne vigyél)

Ne VÍGY minket kísértésbe (=Ne vigyél)

Ne VÍGY minket kísértésbe (=Ne vigyél)

Ne VÍGY minket kísértésbe (=Ne vigyél)

Ne VÍGY minket kísértésbe (=Ne vigyél)

Ne VÍGY minket kísértésbe (=Ne vigyél)

Ne VÍGY minket kísértésbe (=Ne vigyél)

Ne VÍGY minket kísértésbe (=Ne vigyél)

Ne VÍGY minket kísértésbe (=Ne vigyél)

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,

szenteltessék meg a te neved;

jöjjön el a te országod;

legyen meg a te akaratod,

amint a mennyben, úgy a földön is.

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;

és bocsásd meg vétkeinket,

miképpen mi is megbocsátunk

az ellenünk vétkezőknek;

és ne vígy minket kísértésbe,

de szabadíts meg a gonosztól!

(Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség

mindörökké.) Ámen.

A kinyilatkoztatás Krisztusban teljesedett be. Míg a zsoltárokat Krisztus vette át az emberektől, addig a Miatyánkra ő tanította az embereket. Teljes szövegét Szent Máté evangéliumában találjuk (6,9-13); az alkalmat, amikor Jézus elmondta, Szent Lukács írta le (11,1-2). Minden mondatában ott van az Ószövetség, annak Krisztusban való beteljesedése is; egyben mindegyik személyes felszólítást tartalmaz számunkra.

Krisztus kiérdemelte nekünk a fogadott fiúság kegyelmét, ezért vehetjük át tőle, és mondhatjuk mi is:

MI ATYÁNK, AKI A MENNYEKBEN VAGY!

Mózes a szent, félelmetes, minden teremtményen felülálló ("transzcendens") Istennel találkozott. Krisztus, mint Főpap, Isten nevét áldozattal szenteli meg, amely egyszerre engesztelő és dicsérő - hogy Isten neve bennünk és általunk szentelődjék meg. És ez a keresztségben már elkezdődött:

SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

A szétszórt zsidó népből Isten kovácsolt egy nemzetet, majd egy országot. Dávid király, mint Krisztus előképe, Isten országának közeledtét jelezte. Krisztus pedig, mint Király kihirdeti Isten országának elérkezését. A Krisztus vére és szenvedése által megszerzett ország reménybeli polgárai vagyunk:

JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!

Izrael királysága törékeny: a számkivetésben, szenvedésben tanulja meg a nép fölfedezni Isten akaratát.

-- Krisztus, mint PRÓFÉTA az Őt küldő Atya akaratát teljesíti; még az Olajfák hegyén is ezt akarja.lsten akaratát nekünk itt a földön kell betöltenünk:

LEGYEN MEG A TE AKARATOD, AMINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS!

Isten mindenben gondoskodott a népről, amelynek kinyilatkoztatta magát (pl. a manna a pusztában).

-- Krisztus, mint FŐPAP az Eukarisztiában örök táplálékot adott a vándorúton járó embereknek. Bizalommal kérhetjük tehát égi (és földi) kenyerünket:

MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NEKÜNK MA!

A bűn Isten uralmával szembeni adósság, amelyet csak Ő engedhet el. -- Krisztus, mint KIRÁLY megadja apostolainak az oldás-kötés hatalmát. -- Csak akkor nyerhetünk mi is bocsánatot, ha megbocsátók vagyunk:

ÉS BOCSÁSD MEG VÉTKEINKET, MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZ ELLENÜNK VÉTKEZŐKNEK!

Az első kísértéstől kezdve ott a lehetőség, hogy az emberi akarat Isten akaratával szembeszegüljön (Ádám, Káin stb.). -- Isten akaratának teljesítése érdekében még Krisztusnak is meg kellett hoznia a maga áldozatát. A kísértésnek mindig ellenállhatunk, ha azt tudjuk mondani:

ÉS NE VÍGY MINKET KÍSÉRTÉSBE, DE SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL!

S mindazt, amit kértünk, egyúttal teljes odaadásunkat is sűrítsűk bele ebbe az egyetlen szóba:

ÁMEN.