Észrevettétek már, hogy az újszövetségi levelek egyike sem gyülekezeti VEZETŐKNEK lett címezve? Vajon miért?

Szia!

Ha elolvasod a Timotheus és Titusi leveleket akkor láthatod, hogy vezetőkről van szó. Timóthus kirendelése is szerepel a levélben. Pál nem egyszerű gyülekezeti tagoknak írta a levelét hanem tapasztalt hitben érett vezetőknek. Nekik tekintélyük volt az idősebb emberek fölött is és ezért is tanácsolja őt Pál, hogy fiatal kora ellenére hogyan viszonyuljon hozzájuk.

Abban igazad van, hogy az egyszemélyes vezetés az igéből nem vezethető le! De én nem is állítottam, hogy így lenne. Minden gyülekezet vezetők irányítottak de közülük is volt kiemelkedő személy akinek tekintélye volt. Pl. Jakab Jeruzsálemben, Titus, Krétán és Timotheus Efézusban.

Vagyis ők voltak akik a vezetőket mentorolták támogatták. Nem egyedül vitték a terhet mint ma sok közösségben és rokkannak bele hanem megosztották a feladatot. Voltak vezetők akik lelkigondoztak, mások felügyelték az erkölcsi és szellemi tisztaságot, mások összefogták a szolgálati területeket...stb. Ahogy a Szent Szellem ajándékait vették. Másrészt az elöljárói szolgálat egyike a Szellem ajándékainak.(Róma 12,8)

A gyülekezeti tagok dolga pedig a szolgálat volt és nem a fogyasztás. Az elöljárókat pedig tisztelet illette meg.

A jól forgolódó presbiterek kettős tisztességre méltattassanak, főképpen akik a beszédben és tanításban fáradoznak. 1Tim 5:17

Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és fogadjatok szót, mert ők vigyáznak lelkeitekre, mint számadók; hogy ezt örömmel műveljék és nem bánkódva, mert ez nektek nem használ. Zsid 13:17

A kérdésed irányultsága viszont nagyon emlékeztet valamire ami sajnos kezd elharapózni a végidőkben

Teológus

Szia!

Meg ne vesd a kegyelemnek benned való ajándékát, amely adatott neked prófétálás által, a presbitérium kezeinek reád tevésével.1Tim 4:14

Erre gondoltam és nem arra amire te. De ez is jellemző arra amit már eddig is sejtettem. Egyre többet árulsz el magadból.

Ami pedig a vezetést illeti. Három kifejezést használ következetesen az Úsz. a vezetői feladatra, a pásztort (poimen), a püspököt vagy felvigyázót (episzkoposz) és vént vagy presbitert (preszbüterosz). Három különböző cím de mégis egységet képviselnek. Ugyanazokról a személyekről van szó! Nem három csoportról, vagy elit alakulatról!

Nézzünk erre két példát a Szentírásból. Az egyik Pál apostol szolgálatából a másik pedig Péter írásából való. Jó látni, hogy a két apostol egyformán gondolkodott a gyülekezet vezetéséről és irányításáról.

- Pál magához hívatja az efézusi véneket Milétoszba. Mikor a vének (presbiterek) megérkeznek hozzá, elbúcsúzik tőlük és figyelmezteti őket, a közeljövőben fellépő veszélyekre majd ezt mondja:

Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká /püspökökké/ tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett. (Apcs 20,28)

Tehát a vének (presbiterek) dolga a püspöki felvigyázáson kívül a legeltetés, vagyis a pásztori szolgálat volt! Ugyanazok a személyek voltak de tevékenységükre ezt a három kifejezést használja az Ige.

Péter apostol ezt írja a levelében:

A köztetek lévő presbitereket/vének/ kérem én, a presbitertárs,/vén/ és a Krisztus szenvedésének tanuja, és a megjelenendő dicsőségnek részese; Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal.(1Pét 5,1 -2)

Péter is ugyanarról beszél, mint Pál. A véneknek legeltetnie kellett Isten gyülekezetét és gondot viselni rá! A gondot viselni kifejezés az eredeti szövegben nem más, mint az episzkoposz vagyis a felvigyázás! Ugyanakkor meg lehet figyelni, hogy Péter a gyülekezetben vén volt nem apostoli címet használt! Pál mikor visszatér a misszióútról Barnabással akkor Antióchiában tanítás szolgálatában és nem apostoli szolgálatban voltak.(ApCsel 15,35) Timótheus is apostol volt, de Efézusban már nem, csak a gyülekezet első számú vezetője!

Nézzük meg melyik kifejezés mit is jelent

- A vén vagy presbiter a személy minősítését jelenti. A görög preszbüterosz kifejezés egyszerűen idős személyt jelent. Ilyen vének voltak például a szanhedrin tagjai is! Tisztelet és megbecsülés volt az osztályrészük szavaiknak kétszeres súlyuk volt! Az sem lehet véletlen, hogy a mennyben is van presbitérium! A 24 vén a Jelenések könyvében ezt jelenti. Talán a földön is működnie kellene, ha a mennyben bevált.

Életkori tapasztalatot és érettséget takaró megnevezés a preszbüterosz. Bölcsességgel és szellemi belátással bíró személy. Ne friss megtért legyen, ezt az életvitel elemzésénél majd látni fogjuk miért! Ugyanakkor a gyülekezetben nem feltétlenül a nyugdíjas korú személyeknek kell lenni a véneknek. Fontos az életkorral járó tekintély és tisztelet de figyelembe kell venni a lelki érettséget is. Lehet valaki 50-60 éves is, ha közben a lelki élete során megrekedt és hitben kiskorú maradt. Vannak azonban olyanok, akik fiatalon megtértek, Isten uralma alatt tartották az életüket és 10-15 alatt érett férfiakká, hitben nagykorúakká növekedtek. 86 Copyright©2011 Szarka János www.ujremeny.hu

Ők nem a fizikális, hanem szellemi érettségük miatt válhatnak vezetővé! A presbitérium kifejezés tulajdonképpen a vének tanácsának felel meg.

Határozatuknak Isten országát kell képviselnie és a gyülekezet növekedését, kell szolgálnia. Nehéz és felelősséggel teljes elhívatás. Pál ezért írja a következőket:

A jól forgolódó presbiterek kettős tisztességre méltattassanak, főképpen a kik a beszédben és tanításban fáradoznak. (1Tim 5,17)

A forgolódás eredeti kifejezése utal magára a karizmára is ezzel a szóval. Ez takarja az elöljáró elnevezés is. A kettős tisztesség az anyagi és erkölcsi megbecsülést jelenti. Erre utal a tisztességnek fordított szó is, valamint a szövegkörnyezete az idézett igének!

A gyülekezetnek támogatnia kell és elismerni a presbitereket. Azért, hogy ne a pénz legyen csak a motivációjuk Pál ír a pénzhez való hozzáállásukról is. Ha gyanú támad egy presbiter ellen, hogy rendezetlenséget hordoz akkor csak 2 vagy 3 tanú egybehangzó kijelentésére szabad eljárni. Amennyiben beigazolódik a dolog akkor a presbitert mindenki előtt, kell meginteni.(1Tim 5,19-20)

A presbitérium feladatai közé tartozik, pl. a kirendelés szolgálata. Timótheust is ők rendelték ki kézrátétel útján Pál vezetésével.(1Tim 4,14) Betegség esetén a gyülekezet tagjai magukhoz rendelhetik őket és kézrátétel, valamint olajjal való megkenetés után a hit általi ima, gyógyulást eredményez.(Jak 5,14-15) Sokan sokféleképpen értelmezték már ezt az igét a gyógyulással kapcsolatban, de egy biztos, feltételes mód nincs benne a gyógyulással kapcsolatban!

- A pásztor kifejezés tulajdonképpen a szolgálat jellemzésére vonatkozik.

A gyülekezetet, mint Isten nyáját terelni, vezetni kell. Vezető nélkül a juh nem tud meglenni. Szüksége van a pásztorra, hogy életben maradjon. Biztosítani kell számukra az élelmet és a friss tiszta vizet. A pásztor a Közel-Keleten mindig elől megy! Nem terel, hanem vezet! Kissé eltér a pásztori szolgálati ajándéktól. Bővebben ott írok erről. Itt elég legyen annyi, hogy a pásztorlás még nem azonos a pásztori szolgálattal. Ahogyan a tanítás képessége sem teszi automatikusan az embert tanítónak a szolgálati ajándék értelmében! Az elöljárók egyik tevékenysége és tulajdonképpeni legfontosabb szolgálatuk a pásztorlás. Egy gyülekezet esetében hamar kiderül, hogy pásztorolva vannak-e vagy sem. Van-e látás és határozott vezetés vagy csak úgy maguktól mennek a dolgok. Rendezett élettel rendelkeznek-e a gyülekezet tagjai vagy megtűrik a bűnöket és feszültségeket? Isten népének mindig is szüksége volt olyan vezetőkre, pásztorokra, akik nem béresi lelkülettel rendelkeznek!

- A felvigyázás, pedig a felelősségteljes munka, feladatának leírása.

A felvigyázó szó az episzkoposz, amit püspök szóvak szoktak általában visszaadni. A szó eredetében az őr vagy őrszem „aki mereven néz valamit” kifejezés szerepel. Innen adódik az elnevezése is felvigyázó, aki szemmel tartja a dolgokat és eseményeket. A püspöki szolgálat a vigyázás és őrködés szolgálata. Feladata megvédeni a gyülekezetet és figyelmeztetni a veszélyre. Nem egyszemélyes vezetője a gyülekezetnek vagy egyházi területnek, mint ahogy ez napjainkban előfordul, hanem egyike a gyülekezet vezetőinek. Egyes egyháztörténészek szerint a presbiterek közül emelkedett ki a püspöki szolgálat és vált később magas rangú egyházi hivatallá, egyszemélyes vezetéssé. Ennek azonban nincs Igei alapja. Pál például a filippi és Titushoz írt levélben is többes számban, említi őket. Aki püspöki szolgálatba áll annak tudnia kell, hogy példaképe nem más, mint Jézus Krisztus! Péter apostol a következőket írja:

Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.(1Pét 2,25)

Itt is az episzkoposz kifejezés szerepel a felvigyázás szó esetében. Jézus Krisztus tehát nemcsak pásztor, hanem felvigyázó is! Nemcsak pásztorol, hanem igazgat és felügyel is egyben. Rajtunk tartja a szemét! A pásztori szolgálati ajándékban ezt adja Krisztus a Testének! Látható, hogy némi eltérés van a pásztori és a püspöki munkában. A pásztori munka személyesebb jellegről árulkodik, mint a püspöki. A kormányzás ajándéka ezen a területen jól hasznosítható.

Már csak egy jó konkordancia és ha az igéket kikeresed sok igazságra rájössz amit most lelki sérüléseid és csalódásaid miatt érzel.

Teológus

> a teológia is egy tudomány, ami nem 2013-ban kezdődik...

A teológia egy "hittudomány". Soha nem volt tudomány, és nem is lesz az.

Mi a különbség? A tudományok tényekkel és hipotézisekkel dolgoznak. Az igazolást tapasztalati úton végzik. A fölállított elméleteket gyakran kísérletileg próbálják igazolni. Nem fogadnak el semmit ami nincs igazolva. Egy valamirevaló tudomány készésgesen elveti az alaptételeit akkor, ha az empirikus úton begyűjthető tények ellentmondanak neki.

A "hittudomány" egyáltalán nem tudományos. A hitből indul ki. És bár használja a logikát és a fogalmi gondolkodást, de mivel nem igazolt tényekből indul ki ezért nem tudmányos, hanem spekulatív. A teológia alaptételeit ("hit tételeit") nem lehet empirikusan igazolni vagy elvetni, és olyan szinte soha nem fordul elő a teológiában, hogy az alap feltevéseket megváltoztatják. A teológia sosem lesz tudomány. (Elég szerencsétlenül lett elnevezve.)

@nagylzs:

„A teológia egy "hittudomány". Soha nem volt tudomány, és nem is lesz az.

Mi a különbség? A tudományok tényekkel és hipotézisekkel dolgoznak. Az igazolást tapasztalati úton végzik. A fölállított elméleteket gyakran kísérletileg próbálják igazolni. Nem fogadnak el semmit ami nincs igazolva. Egy valamirevaló tudomány készésgesen elveti az alaptételeit akkor, ha az empirikus úton begyűjthető tények ellentmondanak neki.”

Ez így nem teljesen igaz. Ez egy kísérlet az angol szóhasználat magyarra átültetésére, de valójában az angol "science" és a magyar "tudomány" szavak nem tükörképei egymásnak. A "science" szót szigorúan természettudományokra szokás érteni, amikre valóban igaz a fentebbi megfogalmazás. Viszont a magyar "tudomány" szó ennél tágabb értelmű, ezért beszélhetünk bölcsészettudományról, jogtudományról, hittudományról, történettudományról is, sőt, a művészetek is ide tartoznak.