Mi történik, ha egy Jehova Tanú családban felnőtt fiatal úgy dönt, hogy mégsem így szerete élni?

Az Izraeliták idejében az a gyermek aki nem fogadott szót a szüleinek, azt elzavarták, és nem kaphatott örökséget.

Isten mindig megkövetelte a népétől az egységet, és azt, hogy a szülők tanítsák a gyermekeiket arra az útra amelyen Ők is járnak.

Jézus ezen szigorított, mint minden törvényen amit a Mózesi előírások tartalmaztak, mert Ő alapelvekben gondolkodott, és nem törvényekben

Az Izraeliták idejében az a gyermek aki nem fogadott szót a szüleinek, azt elzavarták, és nem kaphatott örökséget.

Isten mindig megkövetelte a népétől az egységet, és azt, hogy a szülők tanítsák a gyermekeiket arra az útra amelyen Ők is járnak.

Jézus ezen szigorított, mint minden törvényen amit a Mózesi előírások tartalmaztak, mert Ő alapelvekben gondolkodott, és nem törvényekben

Isten minden bizonnyal tudatában van, hogy a gonoszt cselekvőktől való elkülönülésre vonatkozó igazságos törvényének végrehajtása gyakran rokonokat is érint és kihat rájuk. Ha egy izraelita bűnöst kivégeztek, többé még családi kapcsolat sem volt lehetséges az illetővel. szüleinek ítéletre kellett vinniük őt, és ha nem tanúsított megbánást, nekik is részt kellett venni a kivégzésében, hogy ’kitisztítsák a gonoszt Izrael közül’ (5Mózes 21:18–21). Érthető, hogy ezt nem volt könnyű megtenniük. Képzeljétek el, hogy mit éreztek a gonoszt cselekvőnek a fivérei, nővérei, vagy a nagyszülei is. Az igazságos Istenükhöz való lojalitásuknak a családi gyengéd vonzalom elé helyezése azonban életmentő lehetett számukra.

Jelen esetben nem halál a büntetés, hanem a keresztény tanítás szerint kiközösítés, ami a szellemi halállal egyenlő

Ha pedig ezt Hazugságnak véled, akkor nem értem, miért nem örülsz, hogy megszabadultál a "hazug" rokonaidtól?

Bocsánatot kérek, azt hittem a családban történt ilyen.

egyébként nem értem azokat a fiatalokat sem akik megkeresztelkednek, miért tették, akkor elismertek mindent, alapos tanításban részesítették őket, és többször megkérdeznek minden kérdezőt, hogy megértette-e és egyetért vele, még a keresztelkedés előtt egy perccel is.

Más részt pedig nem egyszer tanuljuk bizonyos alkalmakkor hogy a gyermek ne a szülei miatt legyen tanú, hanem saját meggyőződésből.

Az Én lányom bár nincs kiközösítve, de nem is keresztelkedett meg, soha nem erőltettem rá, jól lehet, szerettem volna, ha az igazságban marad.

De egy felnőtt ember már magáért felel, és nem a szülőket vonja a Teremtő kérdőre.

Ennek ellenére bár vannak problémák, akik ismernek tudják,

De mindent megteszek annak ellenére, hogy sok kárt okoz nekem, hogy a lehető legnagyobb békében éljem az életem ha már egy lakásban kell "élnem" vele és a barátaival.

K.W.

Javítás:

"megkérdeznek minden keresztelkedőt"

K.W.

Kedves utolsó, nem a Jehova Tanúi találták ki, úgy hogy nem velünk perelsz hanem Isten szavával.

A Teremtő sosem tűrte meg és mondta ha a bibliát elolvasod, családon belüli lázadást, és Maga Jézus is ezt az értéket állította fel, úgy hogy lehetne Őt is szidni amikor azt mondta:

(Lukács 14:25, 26) . . .: 26 „Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, igen, még a saját lelkét is, nem lehet a tanítványom.

Jézus azt mondta, hogy még saját „lelkünket”, azaz életünket is gyűlölnünk kell, vagyis kevésbé kell szeretnünk

Semmi nem kerülhet az Isten iránti szeretetünk helyébe

Persze itt nem azt kell érteni alatta, hogy akkor gyűlöletet kell szítani, de egy alázatos keresztény aki megtanulta, hogy Isten ezt várja el, nem lázad a büntetése ellen, mert evvel Isten ellen lázad, valójában és a család tagjait kiteszi a megaláztatásnak, és a család szó alatt arra akarja kényszeríteni a családot hogy adják fel a hitüket, és az Isten iránti szeretetüket, mert a gyermeke vagyok.

Jézus határozottan megmondta, hogy ilyenek lesznek, a saját család tagok fogják bántani a többieket e mögé a szó mögé bújva, és az érzelmekre apellálva.

Katy weaver

Szervusz

Ha a kérdésed kiközösítettel kapcsolatos, akkor néhány dolgot figyelembe kell venned.

Először is azt, hogy Istentől szabad akaratot kaptunk mindannyian. Ha valaki úgy dönt, hogy megkeresztelkedik, és Jehova Tanúja lesz, az azt is jelenti, teljesen érti azt, amit ez jelent. Nem mások (szülők, barátok) miatt teszi, hanem azért, mert szereti Jehovát, és szeretne neki tetsző életet élni.

Ha ismered valamennyire a Bibliát, láthatod, hogy tökéletes angyalok, szabad akaratból, elhagyták Jehova szolgálatát, és Sátán oldalára álltak. Így tett az első emberpár, azután Saul király, és Iskariót Júdás is. Isten senkit sem kényszerít a szolgálatára.

Szabad akaratot adott, mindenki belátása szerint él vele.

De ahhoz, hogy tisztán tartsa "házát", szabályokat és alapelveket használ fel, amelyek ma is érvényesek.

Ha ma valakit kiközösítenek, az tulajdonképpen azt jelenti, aki Jehova Tanúja volt valamikor, az most már nem akar az lenni, és ahogyan valamikor tagja akart lenni Isten "családjának", úgy most el akar onnan menni. Ezt a vének a gyülekezetből megvizsgálják, megpróbálják segíteni bibliai emlékeztetőkkel(versekkel, alapelvekkel), de senkit nem kényszerítenek maradásra. Ahogyan annak idején bejelentették azt, xy tagja a gyülekezetnek, éppen így most bejelentik, hogy ezentúl már nem tagja. Így tisztán marad a gyülekezet, és a megbánást nem tanúsító nem szennyezi szellemileg és erkölcsileg azt.

A rokonok között egyébként nem szakad meg a kapcsolat. Elsősorban a "szellemi" kötelék szűnik meg.

Néhány esetben a kiközösített családtag a szűk családi körhöz tartozva továbbra is egy lakásban él a többiekkel. Mivel a családi kötelékeknek nem vet véget a kiközösítés, a családtagok talán ugyanúgy végzik a normális, napi, családi tevékenységeiket, illetve intézik ügyeiket. Ám a szellemi köteléket, mely a kiközösített és a család hívő tagjai közt állt fenn, ő maga szakította meg a viselkedésével. Ezért a lojális családtagok nem ápolhatnak vele többé szellemi közösséget. Előfordulhat például, hogy a kiközösített ugyan jelen van, amikor a család összegyűlik a közös bibliatanulmányozásra, de nem vesz részt abban. Ellenben, ha a kiközösített személy egy kiskorú gyermek, a szülők továbbra is felelősek az oktatásáért és fegyelmezéséért. Ezért a szerető szülők talán úgy szervezik, hogy tanulmányozzák a Bibliát a gyermekkel (Példabeszédek 6:20–22; 29:17).

Más esetekben a kiközösített rokon lehet, hogy már nem él együtt a szűk családi körrel, nem lakik egy lakásban velük. Bár néhány ritka esetben szükségessé válhat, hogy korlátozott mértékben kapcsolatba lépjenek vele valamilyen családi ügy elintézése miatt, ezt tegyék minél kevesebbszer. A lojális keresztény családtagok nem keresnek ürügyet arra, hogy kapcsolatba léphessenek azzal a kiközösített rokonnal, aki nem lakik velük. A Jehova és a szervezete iránti lojalitásból inkább arra éreznek indíttatást, hogy eleget tegyenek a Szentírás kiközösítésre vonatkozó elrendezésének. Lojális magatartásukkal a legjobbat akarják a helytelenül cselekvőnek, és ez a magatartás segíthet neki, hogy javára fordítsa a kapott fegyelmezést (Héberek 12:11).

Ha téged valaha is fegyelmeztek szerető szüleid, azt nem azért tették, hogy ártsanak neked. Azt akarták, hogy a fegyelmezés a javadra váljon. Jehova is ezt szeretné. Nagyon sok kizárt személy, éppen ennek az elrendezésnek köszönhetően visszatért Jehovához. Hidd el, az Alkotónk tudja mi a legjobb nekünk, és ne legyünk olyanok, mint az első emberpár, aki a saját gondolatait Isten gondolatai fölé helyezte. Mert nézz a nagymamákra mi lett a következménye? Megöregszünk és meghalunk.

Ha követjük Isten elrendezését a megbánni nem akaró egyénekre vonatkozólag, az csak a javunkra válhat, de nem csak miénkre, talán azokra is, akik elhagyták Jehova védelmét.

Üdvözlettel: Zita