Hogy szokjak le a pornó és maszturbációfüggőségemről?

Még egy mondat, amit tőled idéznék, kedves Kérdező:

"Mindenesetre ismerkedek és remélem már 2014-ben átszokom a szexre."

Tessék, tudod te a "saját" megoldásodat, csak éppen semmi köze a valláshoz. Egyszerűen ütköző felület a kettő: vallásosság és szexuális élet (akár komoly párkapcsolatban is) kizárja egymást a házasság előtt. Ez Isten parancsának tudatos visszautasítása, amin ha nem akarsz változtatni, az nem keresztény élet. Nem valódi megtérés.

Az én megoldásom úgy nézne ki: megtérés, közösségekben (javaslatom is van rá, természetesen, főleg Budapesten) és templomban (szép vasárnap esti misét is tudok javasolni, szép gitáros zenével) keresni Istent. Pappal vagy hitoktatóval beszélni erről (hidd el, még erre is van javaslatom!), de semmiképpen sem szexuális életbe kezdés. Ez az én megoldási javaslatom, ez KERESZTÉNY megoldás, nem világi. Ebben nincs párkapcsolat, se 2014-ben, se máskor a házasság előtt.

"Na jó, akkor ez esetben elnézést kérek, mert tényleg eltértem a témától, akkor is mikor Isten létezéséről vitatkoztam."

Ha arról vitáztál volna!! Helyette szexuális életről, maszturbálási szokásról (még ezt is leírtad, bakker!!), pasizási vágyaidról, 2014-es szexuális terveidről, s olykor, elvétve Isten létezéséről. Mondom, feljebb leírtam a keresztény utat, azt is lehet követni, csak jó helyre vihet.

Ennek örülök.

Ha egyet én is javasolhatok: [link] ez a pályaudvar nevezetű rendezvény Istent kereső, de még nem megtért keresztényeknek van, a CsüCsop nevű keresztény közösség szervezi. Sok ilyen keresztény ifjúsági szervezet van, én is tartozom egyikhez, nagyon nyitottak és sok kérdésedre választ kaphatsz.

szpeti1991,jókat írtál,egyvalamiben mégis megkritizálnálak. Én nem mondanám,hogy aki házasság előtt nemi életet él,az nincs megtérve. Ez számomra már túl radikális,ismerek jó pár élő hitű embert,aki házasság előtt is él nemi életet. Vitatkozhatnánk arról,hogy ez bűn-e vagy sem,de én máshogy közelítem meg a kérdést. Szerintem nem azért kell valamit csinálni vagy valamitől tartózkodni,mert félünk Isten büntetésétől,vagy épp attól,hogy ezáltal kívül kerülünk a kegyelmén. Inkább arról van szó,hogy az ember fokozatosan megértse: a parancsolatok az emberért vannak,számunkra jelölik ki a határokat,melyeken belül maradva boldogok lehetünk.

Ne azért ne folytass szexuális viszonyt a házasság előtt,mert "az rossz, és nem tetszik Istennek". Hanem mert megérted,mi a veszélye a dolognak. Én speciel ezt a saját káromon tanultam meg,de ha nem megyek bele,sosem értem meg,miért az egésszel a probléma.

Ha a szex kérdését tabuizáljuk magunkban,akkor csak azt érjük el,mint a jó öreg viktoriánus korszakban: folyton arra fogunk gondolni. Ezért vagyok ellene a kategorikus tiltásnak,és az "aki vallásos,az nem szexelhet házasság előtt" imperatívusznak. Ha a kérdező ezután folyton arra gondol "ne szexelj,ne szexelj",akkor végül is a szexre gondol.

Nyilván vannak vitás témák, a szexualitás pont ilyen. De nem lehet egy vallást úgy "felvenni" (de utálom ezt a szót), hogy azt tartjuk meg belőle, ami tetszik, a többit pedig a) kategorikusan nem tartjuk be, vagy b) hivatkozunk a "Jézus úgyis megbocsát" parancsra.

Ezt én nem nevezem igazán megtérésnek, főleg akkor nem, ha a "szabályrendszer" egyik sarkalatos elemét vesszük semmisnek.

Persze a megtérésnek része Jézus ismerete. Tudni, hogy Jézus nem azért adta a 10 parancsolatot (továbbá a Katolikus káté további "tanácsait", ami az Egyház öt parancsa néven fut), valamint az Evangéliumok életviteli tanácsait, mert diktátor, hanem mert végtelenül szeret minket. Első körben nyilván Isten szeretetét tapasztalja meg az ember, s csak aztán ennek tükröződését a Bibliában, az Evangéliumban, valamint a szabályokban. De a megtérés maga - amikor belép az ember egy vallásba, megkeresztelkedik, stb - mindenképpen a szabályok elfogadásával és megismerésével zárul.

De igen, én is ismerek jó életű embert, aki él nemi életet házasság előtt. Hogy ez valódi megtérés-e? Nehéz kérdés... valószínűleg így is lehet az, még akkor is, ha ez _tudatos_ szembefordulás Istennel. Márpedig hívő ilyet ritkán tesz, akkor is megbánja... márpedig itt bűnbánatnak nyoma sincs. Szóval, ez biztosan rögösebb útja az üdvösségnek, de nyilván ez is vezethet jó irányba. Ahogy egy kedves pap ismerősöm mondta: sok út van a Mennyországba, némelyik kanyarog, sok az elágazás, sok a kavics. De van egy út, amelyik nyílegyenes és sima, ez az (ő elmondásában nyilván katolikus) keresztény út. Van más is, csak az macerásabb...

Van egy tanításom mp3-ban, címe: szabadulás a démonoktól.

A végén van egy ima, ha elmondod, megszabadulsz. Van itt olyan, aki ugyanezzel küzdött, neki segített, ha kell írj privátot.

Üdvözlet

20 éves fiú vagyok, katolikus.

Több mint fél éve küzdök az önkielégítéssel és már nem először érzem úgy, hogy sikeresen - vagyis eddig mindig visszaestem. Ugyan nekem nem fajult el a dolog annyira mint neked, de a függőség az függőség. Eleinte próbáltam magam meggyőzni, hogy ez egy természetes dolog, pártoló kommenteket olvasgattam egyházi hivatalos személyektől (hozzáteszem nem katolikus emberektől). De hiába, a végzése utáni erős bűntudat nem múlt el, sőt. A szégyenérzet miatt volt mikor enyhén dadogva gyóntam meg a helyi plébánosnak sokadik alkalommal is.

Bizakodva mondhatom, hogy már lassan egy hónapja tiszta vagyok, persze ugyan úgy, mint azelőtt előfordul, van mikor nemritkán erős késztetést érzek hogy megtegyem, viszont ma már ellen tudok neki állni. Az egyetlen dolog ami segített rajtam, az ima. Az ima fantasztikus. Az ima nem kerül semmibe, és bármikor és akárhányszor kérheted Jézus segítségét. Az önkielégítésre való késztetés a szeretetéhségből fakad, ami viszont Jézusnál korlátlanul rendelkezésre áll :)