Ki írta az első Bibliát? A Holt-tengeri tekercseknek mi közük van a Bibliához?

Szia!

A Biblia két fő részből áll: Ó- és Újszövetségből. Az Ószövetség 39, az Újszövetség 27 iratot tartalmaz, amelyek mintegy 1500 esztendő folyamán, az i. e. XV. századtól kb. i. e. 400-ig Izráel népe körében, és az i. sz. I. században az őskeresztény egyház körében keletkeztek.

Az ószövetségi iratok autografái: a szerzők által készített eredeti írások nem maradtak fenn. Sőt a legrégibbnek számító kéziratok száma is kevés volt, és ezek is mind egészen késői korból valók voltak. Egészen 1947-ig ez volt a helyzet, az úgynevezett holt-tengeri tekercsek felfedezéséig. Az Ószövetség valamely részletének héber nyelvű kézirata sem volt ezer esztendősnél régibb, ami azt jelenti, hogy csaknem 1500 éves volt az űr az eredetiek és a birtokunkban lévők között. Az Ószövetség tudósai lemondással vették tudomásul, hogy nem lehetnek olyan szerencsések, mint újszövetségi kollégáik. 1947-ben tett nagy felfedezés gyökeresen megváltoztatta a helyzetet. Maga a felfedezés, melynek nyomán W. F. Albright szerint minden idők legnagyobb jelentőségű kéziratlelete került a kezünkbe.

Az első tekercs, melyet Dr. Trever ismert fel, mikor kezébe került, Ésaiás teljes könyvét tartalmazza. Ez a tekercs 1948 tavasza óta nagyon híressé vált. Majdnem tökéletes állapotban maradt meg, Ésaiás könyve teljes szövegével, az első verstől az utolsóig. Kiadták fényképmásolat formájában, modern héber betűkre átírva, így fontosságához illő formában kapták kézhez a Bibliakutatók az értékes kéziratot.

Egy másik tekercs Habakuk könyve első és második fejezetének kommentárját tartalmazza, szakaszonként idézve a prófétai könyvet, megjegyzéseket fűzve hozzá. Így tehát birtokunkban van ennek a Bibliai könyvnek is kétharmada, a Krisztus előtti kor szövegformájában. Az egyik tekercs annak a zsidó szektának vagy közösségnek a fegyelmi kézikönyve, melynek az egész könyvtár a tulajdonában volt. A könyvek tulajdonosai esszénusok voltak. Egy könyv a zsoltárokhoz hasonló egyházi énekek gyűjteményét tartalmazza. Egy másik "A világosság és a sötétség fiai közti háborút" írja le. Ez esetben sem tudjuk, melyik történelmi háborúra hivatkozik a kézirat. Egy nagyon rossz állapotban lévő tekercs Ésaiás könyve második felét tartalmazza, tehát ugyanannak a Bibliai könyvnek két kézirata áll a rendelkezésünkre.

Ezek mellett a többé-kevésbé jó állapotban ránk maradt tekercsek mellett más könyvek töredékei is szép számban kerültek elő. Ezek azoknak a könyveknek a maradványai, melyeket valaha a barlangban tároltak, de a római korban eltűntek. Dániel könyvének néhány töredéke is a birtokunkba került, köztük azok a versek, ahol a szöveg héberről arámira vált. A Dániel-töredékek azért nagyon fontosak, mert a tudósok azt állították, hogy Dániel könyvét nem írhatták az i.e. II. század előtt. Most pedig egy olyan Dániel-tekercs maradványai állnak rendelkezésünkre, amelyik mint azt a szakemberek is elismerik - éppen ebből az időszakból származik.

Mózes első, harmadik és ötödik könyvéből is találtak töredékeket, tovább Bírák könyvéből és néhány más, eddig még nem azonosított könyvből. Mózes III. könyvének töredékei a legnagyobb jelentőségűek, mert ezeket a babiloni fogság előtt használatos héber írásjelekkel írták. Tudjuk, hogy a héberek röviddel a fogság után a zsidó hagyomány szerint Ezsdrás idejében saját ősi betűikről áttértek az arámi kvadrát-írásra. Egy ideig párhuzamosan használták a két írásformát, míg végül az arámi kvadrát-írás teljesen kiszorította a fogság előttit, és ez utóbbit később már csak érméken használták. Emiatt feltételezi de Vaux professzor, hogy Mózes III. könyvének darabjai az i.e. V. vagy VI. századból származnak, míg más tudósok, köztük Albright, úgy gondolják, hogy későbbi másolat, az i.e. II. század folyamán készíthették. Azzal érvelnek, hogy az írnok a kézirat kora iránti tiszteletből használta a régi írást. Nehéz eldönteni, kinek van igaza, de a legfontosabb, hogy birtokunkban van a Biblia kéziratának néhány olyan töredéke, melyeket a fogság előtt használt írásjelekkel írtak. összehasonlítva a töredékek szövegét a ma használatos héber szöveggel, teljes azonosságot találunk.

A leghíresebb Ésaiás-tekercs szövege igazolja, hogy keletkezése valószínűleg az i.e. II. vagy I. évszázad óta Ésaiás könyvének szövege egészen napjainkig semmit sem változott. Az írnok nem volt túl gondos másoló, számos helyesírási hibát ejtett. Az is lehet, hogy valaki diktálta az eredeti tekercset, és az írnok ez alapján írta a másolatot. Ez magyarázat lenne arra, miért cserélt fel olyan sokszor hasonló hangzású szavakat, ami biztos nem történt volna meg, ha látja a másolandó szöveget.

Az Ésaiás-tekercs ráadásul olyan korból származik, amikor a szavakat még máshogy írták, mint később a maszoréták idejében, akik már a magánhangzókat is jelölték a szövegben, és kialakították a Bibliai szöveg hagyományos írásmódját. Ezzel további néhány ezer mássalhangzó is bekerült a szövegbe, de a jelentését nem befolyásolták. Mindenkire, aki a tekerccsel kapcsolatos kutatásban részt vett, mély benyomást tett az a vitathatatlan tény, hogy ez a kétezer éves Bibliai kézirat tökéletesen egyezik a ma használt szöveggel. Az olyan részeknél, amelyek értelmezése a mai héber szövegben nehézséget jelent pl. Ésa. 65:20 - ugyanolyan nehezen értelmezhető a tekercs szövege is.

Millar Burrows professzor, az Ésaiás-tekercs szerkesztője néhány előadást tartott a szöveggel kapcsolatban, és tekintve, hogy olyan jólismeri a kéziratot, a véleménye mindenképpen mérvadó. Őt idézem: "Viszonylag jelentéktelen kihagyások kivételével, az egész könyv a birtokunkban van, és ez lényegében megegyezik a maszoretikus szöveggel. Észrevehető az alaktani és helyesírási eltérés, de a szöveg vonatkozásában feltűnő mértékű az egyezés. És ebben rejlik a fontossága, mivel alátámasztja a maszoretikus hagyomány hitelességét. Vannak kisebb kihagyások, de ezek össze sem hasonlíthatóak a Septuaginta némelyik könyvében található hiányosságokkal."

Albright, aki az elsők között ismerte fel a kézirat jelentőségét és aki az első fényképeket mutatta, még mielőtt a sajtó erről a felfedezésről értesülhetett volna, a következőket mondta a kézirat fontosság róla századokon át folyó másol s megbízhatóságára, pontosságára vonatkozóan: "Az Ésaiás-tekercs a maszoretikus-szöveg ősrégi volt igazolja és arra int, hogy ne javítgassunk könnyelműen, kedvünk szerint."

Egy másik kijelentés a Septuaginta zsidó szakértőjétől, Harry M. Orlinsky professzortól való, aki azt tanácsolja tudós társainak, hogy a héber Bibliával nagyobb tisztelettel bánjanak, mint azt korábban tették: "Kétlem, hogy az Ésaiás-tekercs, Bármily régi is, egyszer és mindenkorra megnyugtatóan tisztázná a szövegkritika kérdéseit; felfedezése azonban mind több tudóst fog meggyőzni, hogy a héber Biblia hagyományos szövegével nagyobb tisztelettel bánjanak, mint eddig, hiszen még a régészek szerint is sokkal több megbízható történelmi forrásanyagot tartalmaz ez a szöveg, mint azt a korábbi nemzedékek gondolták."

John Bright professzor a tekercset illetően meg van győződve, hogy az elmúlt száz év folyamán végzett szövegjavítások közül nagyon keveset tekinthetünk helyesnek, miután az Ésaiás-tekercs igazolta a kéziratok másolásának pontosságát. Azt tanácsolja a ma élő Bibliatudósoknak, hogy tanulják meg kritikusan tanulmányozni a kommentárokat, és azt állítja, ha nem tanulunk meg fenntartással tekinteni ezekre a tudományos művekre, egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy olyan szöveget magyarázunk, amelyik sohasem létezett, csak a kommentátor agyában.

Az Ésaiás-tekercsek, a Habakuk-kommentár, és a többi Bibliai könyv töredékei az Ószövetség néhány könyvének Krisztus és az apostolok napjaiból származó szövegét örökítették ránk. A zsoltárokat kivéve a Biblia egyetlen könyvét sem idézték annyiszor Krisztus és az újszövetség írói, mint Ésaiást. Az apostolok Isten ihletett Igéjének minden részét elfogadták úgy, ahogy azt Ésaiás próféta leírta, anélkül, hogy különbséget tettek volna a könyv szakaszai között. Mivel az Ésaiás-tekercs igazolta, hogy a szöveg, amelyet az Újszövetség írói Isten ihletett Igéjének tekintettek, ugyanaz, mint amit ma olvashatunk a Bibliánkban, így az Írások ihletettsége, hitelessége felől való meggyőződésünk tovább mélyült.

Az Ésaiás-tekercs és más ókori szövegek tanulmányozása alapján jogos a következtetés, hogy az Ószövetség más könyvei, amelyeknek régi másolatai nincsenek birtokunkban, ugyanilyen tiszta és megbízható szöveggel maradtak ránk, mint azok, amelyek változatlanságát régi másolataik igazolták.

Üdv. Péter

Ezért a bibliai tekercseknek és töredékeknek ez a kincsestára nagyszerű alapot nyújt a héber bibliai szöveg továbbadásának a tanulmányozására. A Holt-tengeri tekercsek igazolják, hogy a Septuaginta és a Szamaritánus Pentateuchus egyaránt értékes segítség a szövegrészek összehasonlításában. A tekercsek további forrásnak bizonyulnak a bibliafordítók számára annak mérlegelésében, hogy hol lehet szükség helyreigazításokra a maszoréta szövegben.

A Holt-tengeri tekercsek bizonyos fokig segítenek nekünk megérteni, milyen is volt a zsidók élete akkor, amikor Jézus prédikált. Olyan információt tartalmaznak, melynek alapján tanulmányozni lehet az ősi héber nyelvben, valamint a bibliai szövegben lévő hasonlóságokat és eltéréseket. De a Holt-tengeri tekercsek szövegének nagy része még mindig alaposabb vizsgálatra vár. Ennélfogva elképzelhető, hogy egyszer nagyobb betekintést nyerünk még a dolgokba. Igen, a XXI. században a XX. század legnagyobb régészeti felfedezése továbbra is lázba hozza mind a tudósokat, mind pedig a Biblia tanulmányozóit.

Holt-tenger környékén levő barlangok feltárták gazdag kéziratkincsüket, amely 1900 évig rejtve volt. A szakértők megállapították, hogy e tekercsek egyes példányait az időszámításunk előtti utolsó évtizedekben készítették. A Héber Iratok közel 6000 kéziratának összehasonlító vizsgálata igen nagy pontosságot árul el a szöveg továbbadását illetően, és megbízható alapot szolgáltat a héber szöveg hitelességének megállapítására.

Mielőtt felfedezték a Holt-tengeri tekercseket, a Héber Iratok legrégebbi kéziratai az i. sz. IX. és X. század körüli időkből származtak. Mivel a Héber Iratok írását jóval több mint ezer évvel korábban befejezték, kérdéses volt, hogy igazán meg lehet-e bízni ezekben a kéziratokban mint Isten Szavának hűséges közvetítőiben.

AZ A tekercs, a teljes Ézsaiás könyvét tartalmazza. Eddig a Kumránnál talált több mint kétszáz bibliai kézirat között a Héber Iratok minden könyvéből találtak részeket, kivéve Eszter könyvéből. A Jesája-tekercstől eltérően a legtöbb bibliai könyvnek csak töredékei maradtak fenn, ami egy-egy könyv esetében egytized résznél is kevesebbet jelent. Kumránban a legnépszerűbb könyvek közé a Zsoltárok könyve (36 példány), a Mózes ötödik könyve (29 példány) és az Ézsaiás könyve (21 példány) tartozott. Ezek éppen azok a könyvek, melyeket leggyakrabban idéznek a Keresztény Görög Iratok.

Noha a tekercsek alapján bizonyítható, hogy a Biblia nem ment át jelentős változáson, az is kiderül, hogy a Második Templom idején a zsidók által használt héber bibliai szövegeknek voltak némileg eltérő változataik, és ezen változatok mindegyike további variánsokat tartalmazott. Nem mindegyik tekercs egyezik meg a maszoréta szöveggel a helyesírásában, illetve a szóhasználatában. Némelyik tekercs közelebb áll a görög Septuagintához. A tudósok korábban úgy gondolták, hogy a Septuaginta eltérései abból adódhatnak, hogy a fordító hibákat követett el, vagy esetleg még szándékosan meg is akarta másítani a szöveget. Most azonban a tekercsek feltárják, hogy ezek közül a különbségek közül sok valójában a héber szöveg többféle változatának tulajdonítható. Ez megmagyarázhat néhány esetet, amikor a korai keresztények idézték a Héber Iratok szövegeit, és mégis más megfogalmazást használtak, mint a maszoréta szöveg (2Mózes 1:5; Cselekedetek 7:14).

Katy Weaver