Kikre vonatkozik ez? Milyen jutalomban lesz részük?

Szia Zitus!

Nos legalább ne az Új Világ fordításból idézted volna akkor nem lenne annyira gyanús... ;-)

Jézus utolsó boldog-mondása szerint Ő olyan valódi boldogságot hozott a földre, melyet senki és semmi el nem vehet tőlünk. A vagyont, a tárgyakat, a hírnevet könnyen

elrabolhatják, illetve megmásíthatják. Amire azonban az ember a belső megtisztulás által jutott el, az elvehetetlenül az övé. Nincs, aki elszakíthatná tőle.

A Biblia szerint világunkban erkölcsi harc folyik a jó és a gonosz erői között. Akik "Isten fiainak neveztetnek", támadások pergőtüzébe kerülnek. Hogy ez a világ mennyire gonosz, hogy fejedelme ténylegesen Sátán, ahogy Jézus mondta (Jn. 12:31), egymagában bizonyítja az ártatlanok üldözése, az a sok igazságtalanság és lelketlenség,

mely a bűnök előidézésében vétlenek életét keseríti. A világon sokan jobban gyűlölik a megjobbulni vágyót, mint a legközönségesebb bűnözőt. Isten fiainak ezen a világon

éppúgy el kell készülniük rágalmakra, hazugságokra, mint ahogy Mesterüknek jutott ki ezekből küldetése során.

"Akik kegyesen akarnak élni a Jézus Krisztusban, üldöztetni fognak" (II. Tim. 3:12).

"Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé: de mivelhogy nem vagytok e

világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket én mondtam néktek. Nem

nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd." (Jn. 15:18–20)

Mindeközben Krisztus követője nem törik meg, nem csügged el, nem veszíti el az Urában mindig rendelkezésére álló boldogságot. Pál apostol énekelt Silással, mikor a

filippi börtönbe zárták őket (Ap. csel.16:25), és a korinthusiaknak is valóságos himnuszra fakad, amikor a keresztény gyötrelmeiről beszél: "Mind ez ideig éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, bujdosunk is. Fáradozunk is, tulajdonkezünkkel munkálkodván: ha szidalommal illettetünk, jót kívánunk, ha

háborúságot szenvedünk, békességgel tűrjük. Ha gyaláztatunk, könyörgünk: szinte a világ szemetjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé egész mostanig." (I. Kor. 4:11–13).

Később, mikor újra visszatért erre a kérdésre, a közben tapasztalt nehézségek még hálásabb megfogalmazásra ihlették: "Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy

a szolgálatunk ne szidalmaztassék: hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái, sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban. Vereségben,

tömlöcben, háborúságban, küszködésben, virrasztásban, böjtölésben, tisztaságban, tudományban, hosszútűrésben, szívességben, Szent Lélekben, tettetés nélkül való

szeretetben. Igazmondásban, Isten erejében, az igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel. Dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által, mint hitetők, és igazak,

mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek: mint megholtak, és ím élők, mint ostorzottak, és meg nem ölöttek, mint bánkódók, noha mindig örvendezők, mint szegények, de

sokakat gazdagítók, mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók. A mi szánk megnyílt ti néktek, korintusiak, a mi szívünk kitárult." (II. Kor. 6:3–11)

A Krisztus nyújtotta boldogság mindent kibír. Soha nem kell hogy elvesszen vagy akár csak megfogyatkozzék földi életünkben. István is boldogan halt meg, nem

reményvesztetten (Ap. csel. 7:55–60). Pál és Péter is örömmel adta életét (II. Tim. 4:6, II. Pt. 1:14–15).

János apostol Páthmosz-szigeti száműzetésében is megőrizte Urára tekintő figyelmét.

A próféták, akiket Jézus e boldog-mondás végén említ: "Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is; megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve, akikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban." (Zsid. 11:36–38). Ha a legnagyobbak közül is meginogtak, mint Mózes, Illés és Keresztelő János: "erejük megújult" (Ésa. 40:31) és egyikőjük sem távozott az életből boldogtalanul.

Az utolsó boldogságban Jézus vigasztalása is kifejeződik. Ő tudja, mit élnek át követői. "Ímé, elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé..." (Mt. 10:16). De hogy az őbenne rejlő boldogságukat itt sem kell feladniok, azt apostolai bizonyságtevéséből pontosan ellenőrizhetjük (Jak. 1:1–25 és I. Pét. 4:1–14).

Összefoglalva: a Krisztus követőkre, és a jutalom ebben a földi életben a boldogság, és a Krisztussal való közösség egy örök életen át.

Üdv. Péter