A Jehova tanúi szerint más keresztény vallásokból miért nem üdvözülhetnek az emberek?

Kedves Frank.

Nos tudom, hogy Biblia ismerő ember vagy, éssok mindenben egyet értünk.

Ezért sem értelek.

Az tény, hogy a zsidók sokat ünnepeltek és maga Jehova is rendelt nekik ünnepi alkalmakat.

De ha a Bibliát olvasod, akkor összesen 2. születés napról beszél a Szent Írás.

Az Izraeliták, idejében a Fáraó születésnapjáról, az apostoli időkben, pedig a Római királyról Heródesről.

S nem tudom megfigyelted-e, hogy egyikük sem volt Isten népéhez tartozó.

S a bibliában sem lehet olvasni sehol, hogy bármelyikük megünnepelte volna a születés napját, vagy akár Neve napját.

Ezt nem Jehova Tanúi találták ki.

Mi volt a korai keresztények és a bibliai időkben élt zsidók véleménye a születésnapi ünnepségekről?

„Ebben a korban általában távol állt a keresztények gondolatvilágától a születésnapi ünnepség fogalma” (The History of the Christian Religion and Church, During the Three First Centuries. [New York, 1848] Augustus Neander [Henry John Rose fordítása] 190. o.).

„ A későbbi héberek bálványimádásnak tartották a születésnap megünneplését, s a nézetüket bőségesen igazolni látták az e naphoz kapcsolódó általános szokások által” (The Imperial Bible-Dictionary. [London, 1874] Patrick Fairbairn szerkesztésében, I. köt., 225. o.).

Honnan származnak a születésnapi ünnepségekkel kapcsolatos népszerű szokások?

„Korunk születésnappal kapcsolatos különböző szokásainak hosszú történetük van. Eredetük a vallás és a mágia birodalmában keresendő. A jókívánságok, az ajándékozás és az ünnepség, amelyeknek égő gyertyák is a tartozékai, az ókori időkben arra szolgáltak, hogy megóvják a születésnapi ünnepeltet a démonoktól, és biztonságát garantálják az eljövendő évre . . . A kereszténység egészen a negyedik századig elutasította a születésnap megünneplését mint pogány szokást” (Schwäbische Zeitung [a Zeit und Welt című magazin melléklete] 1981. április 3/4, 4. o.).

„ A görögök azt hitték, hogy mindenkinek megvan a saját őrzőszelleme vagy démona, aki jelen volt a születésekor, és őrködik felette az élete folyamán. Ennek a szellemnek misztikus kapcsolata volt azzal az istenséggel, amelynek születésnapján az illető megszületett. A rómaiaknak is hasonló elképzelésük volt . . . Ezt az elgondolást megőrizte az emberi képzeletvilág, és ez tükröződik vissza az őrzőangyalba, a jó tündérbe és a védőszentekbe vetett hitben . . . A süteményre helyezett égő gyertyákat a görögök kezdték használni . . . A kerek, hold formájú mézessüteményre vékony égő gyertyákat állítottak, s így helyezték [Artemisz] templomi oltáraira . . . A népi hiedelem szerint a születésnapi gyertyáknak a kívánságok beteljesedésével kapcsolatban van mágikus szerepük . . . Amióta az ember első ízben oltárt állított az isteneinek, azóta az égő gyertyáknak és az áldozati tüzeknek különleges, misztikus jelentőségük van. A születésnapi gyertyák ily módon amolyan tiszteletkinyilvánítás és hódolat a születésnapját ünneplő gyermek számára, és jó szerencsét hoznak . . . Ennek az ünnepnek lényeges része, hogy felköszöntik az embert, és sok boldogságot kívánnak neki . . . Eredetileg a szokás a mágiában gyökerezett . . . A születésnapi köszöntőknek hatalmuk van, jót vagy rosszat eredményeznek, mivel ezen a napon az embernek szorosabb kapcsolata van a szellemvilággal” (The Lore of Birthdays. [New York, 1952] Ralph és Adelin Linton, 8, 18—20. o.).

A barátokkal és a családdal máskor megrendezett, evéssel, ivással egybekötött, jó hangulatú egészséges összejövetelekben nincs semmi kivetnivaló

Préd 3:12, 13: „nincs jobb, mint hogy örvendezzenek, és jót tegyenek életükben; és hogy minden ember egyen, igyon, és élvezze a fáradságos munkájából fakadó jót. Isten ajándéka ez.”

Katy

Sziasztok!

Bár csak JT-re vonatkozik a kérdés, de érdemes megemlíteni, hogy a legtöbb vallás így áll ehhez.

Pl.: katolikus, ha nem keresztelkedsz meg a pokolra jutsz /azért a katolikus pl mert a legnagyobb felekezet/

Kedves Katy,

sose feledd, hogy nem veled van a bajom, hanem a szektáddal, ami birtokolja elmédet, így is olvasd a válaszom:

"A Biblia tiltja a

születésnapok ünneplését."

Ez nem igaz, Isten sehol sem

tiltja a születésnap ünneplését.

Ami azt illeti, a Biblia sehol sem

tanít magáról a születésnapról

mint témáról. Születésnapi

esetről is csak háromszor

olvashatunk benne, akkor is

magára a születésnapra

vonatkozó értékelés nélkül. Aki

tehát kijelenti, hogy Istennek

nem tetszik a születésnap

ünneplése, az Isten helyett akar

kimondani olyasmit, amiről ő

konkrétan nem nyilatkozott. Ez

törvényeskedés.

"A Bibliában említett

születésnapok pogány

uralkodók ünnepei voltak,

amikor is bálványként imádták

őket, és gyilkosságot követtek

el."

A Biblia csak háromszor említ

születésnapi ünneplést, bár

megjegyzendő, hogy az emberek

szinte minden kultúrában

megünnepelték szeretteik

születésének évfordulóját.

Ami az első két bibliai példát

illeti: a fáraót (1Móz 40:20-21) és

Heródes Antipást (Mt 14:1-11), ők

először is nem hétköznapi

emberek voltak, hanem királyok.

Az ókori közel-keleti királyoknak

két születésnapjuk volt: a

biológiai és a koronázási

évforduló, mindkettő hivatalos,

kötelező, többnyire évente

ismétlődő állami ünnep.

Másodszor, ha a szöveget

megfigyeljük, nem az ünneplés

volt a probléma, hanem hogy

ártatlanokat gyilkoltattak meg .

Ezt sem mindig, a buli

rendszeres részeként tették,

hiszen a történet szerint

rendkívüli helyzetben voltak, lásd

József álomfejtését és

jövendölését (1Móz 41:13), illetve

Keresztelő János nyilvános

kritikáját (Lk 3:19-20).

Harmadszor, nincs logikai

kapcsolat a születésnap és a

bálványimádás között. Még ha e

királyok előtt le is borultak (amit

a bibliai szövegben nem

találunk!), ez az uralkodónak

szólt, és nem a születésnapról;

mindenki minden nap leborult

előttük. Igen, az emberek

bálványozása bűn, de megint

csak kérdés, hogy ennek mi köze

ennek ma a születésnaphoz? Ki

előtt borulnak ma le imádattal a

családtagjai és a barátai a

szülinapján, és ki viselkedik

pogány istenkirályként, ha mások

egy évben egyszer szeretettel

körülveszik? Negyedszer, nincs

logikai kapcsolat a születésnap

és a tivornyázás között. A fáraó

esetében a szöveg csak ennyit

mond: "lakomát rendezett

minden szolgájának", ami

pozitívan is értékelhető. Heródes

részegsége, kéjvágya és kétes

becsülete pedig az ő személyes

bűne . Amit ez a két ember tett,

az róluk szólt – nem magáról a

születésnapról! Tehát ilyen

egyedi történetekből általában a

születésnapra vonatkozó, illetve

minden kor minden hívője

számára érvényes szabályt

levonni írásmagyarázati

képtelenség. Ez olyan, mint

magát az autóvezetést elítélni és

a forgalmat betiltani, csak mert

van néhány őrült az utakon.

A Biblia mindenesetre egy

harmadik esetet is említ. Jób és

családja idilli életét a történet

írója éppen azokkal az

ünneplésekkel akarta

szemléltetni, amelyeket fiai és

lányai tartottak: ki-ki "a maga

napján" (Jób 1:4), azaz a

születésük napján (vö. Jób 3:1).

Jób nem azért mutatott be az

ünnepségek után áldozatot (1:5),

mert a gyermekei valami konkrét

bűnt követtek el, hanem mert Jób

ilyen istenfélő volt: ha esetleg a

fiúk el is elkövettek volna valami

bűnt, akkor ő ki akarja

engesztelni Istent, akit ennyire

szeret. Jób nem a "születésnapi

kísértésektől" rettegett

(tivornyázás stb.) hiszen nyilván

jelen volt az ünnepségeken, és

semmi látható, konkrét bűnt nem

tudott felfedezni. Csak arra az

esetre mutatott be áldozatot, ha

a gyermekei esetleg gondolatban

("a szívükben") megbántották

volna Istent.

"A születésnap pogány

eredetű ünnep, amihez sok

pogány, mágikus jelentésű

szokás társul hozzá."

Először is a "pogányság"

fogalmát kell tisztázni. Maga a

"pogány" (latin paganus = vidéki,

falusi) szó nincs benne a

Bibliában, a többnyire

"pogányok"-nak fordított héber

gójim és görög ethnoi jelentése

egyszerűen "népek" vagy

"nemzetek", szemben a választott

(zsidó) néppel, "a Nép"-pel.

Másodszor, a Biblia a "pogány",

azaz egyszerűen nem zsidó

hiedelmeket és praktikákat csak

azért és akkor tiltotta, ha azok

bálványimádáshoz vagy

erkölcstelenséghez vezettek. A

Biblia nem tilt "mindent, ami

nem zsidó", hiszen nem kultúra-

ellenes, hanem istentelenség-

ellenes. Ezért sok "pogány

eredetű" dolog ma már

tökéletesen semleges, bár

"pogány" környezetben alakult ki,

és a pogány világkép része volt.

Például a zsidók megtarthatták a

hónapok babiloni neveit. Isten

csak a babiloni isten- és

csillag kultusz átvételétől féltette

őket, amihez viszont a

hónapnevek puszta

használatánál jóval többre volt

szükség. Ugyanígy a keresztény

hitre áttért germánok is

megtarthatták a régi germán és

római napneveket, mert

természetesnek vették, hogy

megtérésük után péntekenként

( Freitag) nem fognak többé Freia

germán tavaszistennőnek áldozni;

a mai átlag németnek pedig

eszébe sem jut Freia.

Ugyanez az elv érvényes a

babiloni eredetű csillagászaton,

a görög eredetű geometrián vagy

a római eredetű jegygyűrűn át az

újkori karácsonyi kellékekig

rengeteg olyan dologra, amely

ma már a mi kultúránk része.

Még megvannak, használjuk is

őket, de azok a pogány

elképzelések, amelyek egykor

hozzájuk kapcsolódtak, régen

leváltak róluk. Kit zavar az ma ,

hogy az ókorban, itt vagy ott,

ennek vagy annak a tárgynak,

szokásnak vagy tudományágnak

mágikus jelentőséget is

tulajdonítottak? Miféle hatása

lehetne ez azokra, akik nem is

tudnak róla, vagy ha tudnak is

róla, nem hisznek benne?

"Nincs szükség különleges

napokra, szeretni, ünnepelni és

ajándékot adni minden nap

lehet."

Szeretni valóban bármikor lehet,

sőt mindig kell. Ajándékozni is

bármikor lehet, de csak azoknak,

akik erre vevők, mert tudjuk

róluk, hogy nem értik félre

(családtagok, barátok). Az ünnep

azonban a fogalom jelentésénél

fogva eleve olyasmi, aminek a

hétköznapitól eltérő, rendkívüli

oka van, akár ismétlődik, akár

nem.

Nem lehet véletlen, hogy az

emberiségnek mindig minden

kultúrában belső szükséglete volt

a rendszeres és az alkalmi közös

ünneplés. Vannak ugyanis pozitív

élmények, amelyek először

spontán módon váltanak ki

ünnepelhetnéket. Ezek közül

szokott némelyik

"intézményesülni", rendszeres

közösségi alkalommá válni.

A Biblia szerint pedig eleve

olyan világegyetembe lettünk

beleteremtve, amelyben Isten

szerint is természetes, hogy

bizonyos napokat és éveket

különlegesnek tartunk (1Móz

1:14). A teremtés befejezésekor

Isten megpihent a hetedik

napon, és azt parancsolta a

zsidóknak, hogy ugyanezt tegyék.

Ráadásul egy egész

ünnepsorozatot adott nekik

(3Móz 23:4), amelyek mind az

Istennel és az egymással való

kapcsolatot ápolták, méghozzá

ünnepi lakomázás, örömünnep

keretében (5Móz 14:22-29, 2Krón

30:21-23)!

A Biblia alkalmi

népünnepélyekről is tudósít.

Például amikor a zsidók legyőzték

ellenségeiket, közös örömük

jeleként együtt ettek és ittak,

egymásnak ajándékokat küldtek,

és a szegényeknek adakoztak

(Eszt 9:19-22). Amikor Dávid

visszaszerezte a szövetség

ládáját, az egész népet

megajándékozta (2Sám 6:17-19),

és Salamon is népünnepélyt

tartott a templom fölszentelése

alkalmából (2Krón 7:1-10).

A leggyakoribb alkalmi ünnep

azonban a családi ünnepség volt.

A korabeli nagy

gyermekhalandóság miatt

érthető, hogy lakomával

megünnepelték a gyermekek

elválasztását (amikor

abbahagyták a szoptatásukat,

1Móz 21:8), a születésnapokat

(Jób 1:4), illetve a menyegzőket

(Bír 14:10, Mt 22:2, Jn 2:1-10). A

lakomával egybekötött közösségi

ünneplés alkalma volt a vendégek

érkezése (1Móz 18:6-8, 19:3), a

szövetség és szerződés megkötése

(1Móz 26:28-31, 31:46-54), de

ünnepeltek betakarításkor (2Móz

23:16, 4Móz 28:26), szüretkor (Bír

9:27) és birkanyíráskor is (2Sám

13:23).

Végül elgondolkodtató, hogy

Isten a minden nép számára

tartogatott nagy áldást egy

hatalmas ünnepi lakomához

hasonlítja (Ézs 25:6), akárcsak

Krisztus az övéivel való

közösséget visszatérésekor (Mt

26:29). A rendszeres és az

alkalmi ünneplés tehát Isten és

népe számára mindig is

természetes dolog volt.

"10Nem lehet. Ugyan is erre a nefilimek a bizonyíték."

Kati. (nem én pontozok) Katika. Nem tudom, mik azok /kik azok a nefilimek.

Én más bizonyítékot mondok: Ha nem lenne minden szellemmel áthatott, nem ilyen lenne a világ. Az egyetemes intelligencia áthathatja a teremtett világot. A kozmosztól a kicsi nefelejcsvirágig. Nem tudnád megismerni sem. Ha nem lenne neked is szellemi részed (tested) nem tudnál ezekről gondolkodni sem - mert hasonló ismeri fel a hasonlót. Nem tudnál megtanulni beszélni, szavakkal gondolkodni sem. Írni sem (még rövid kommentet sem). Ez a világ nagy titka. Az ember szellem(test)-lélek(test)-fizikai test - és még nagyobb titok: ez egy.

Hogy ezt megértsük, ahhoz segítsen minket Isten.

Kedves előttem szóló.

Nos nem bánkódok a nullázás miatt, mert nm engem pontoznak hanem a bibliából írt válaszaimat.

Már rég megszoktam, nem most kerültem fel ide.

Más részt értem Én mit szeretnél mondni, de Én pedig nem arra gondolok.

Érdekes, hogy a nefilimekről nem tudsz semmit, pedig még egy pár hónappal ezelőtt Filmet is vetítettek az AXN-en

olyan katasztrófa film mint az Armageddon.

Nos a Nefilekről röviden.

Még Noé idejében történt, hogy a Sátánhoz csatlakozott angyalok emberi testet öltöttek, és lejöttek, hogy az emberek leányaival nemi kapcsolatot létesítsenek, ami nem természetes, mert nekik nem ez a rendeltetésük.

ezekből a kapcsolatokból utódok születtek,úgymond torz születtek akik annyira erőszakosak voltak, hogy igen sok embert kínoztak meg.

Nagyon magas majdnem 3.méteres emberek óriások voltak.

DE ők az özön vízkor nem tudtak az égbe menni mert fizikai testtel rendelkeztek így elpusztultak.

Viszont azok az angyalok akik emberi testet öltöttek azok levetették a fizikai testüket, vissza mentek az égbe és tulajdonképen megúszták, nem pusztultak el. Egyenlőre...

Nos Én erről a szellemi Testről beszélek,

Én már nem tehetném meg ezt, és azóta Sátánnak és a démonainak sincs megengedve, hogy még egyszer ilyet tegyenek. mindenkinek meg kell maradnia a rendeltetésében. ahová való.

Nos amiről pedig Te beszélsz avval nem teljesen értek egyet.

Ugyan is a szellemi felfogás az az értelem ami az agyban van, és fizikai dolog, mert az agy nem szellemi anyag, hanem fizikai.

A Testben pedig nincs egy másik féle test, mert a teremtő a teremtéskor nem tett az emberi testbe semmit.

Egy valamit tett bele, és pedig az élet erőt ami által mozgunk, ez egy úgymond erő Isten életerejéből egy pirinyonyi.

(1Mózes 2:7) 7 És ekkor Jehova Isten megformálta az embert a föld porából, és az orrába lehelte az élet leheletét, így lett az ember élő lélekké.

Itt jól olvasható, hogy Ádám orrába lehelt, vagy is elindította a légzést, ami által a halott lélekből, élő lélek lett.

Egy kis energiát kaptunk tőle ami működteti a szervezetünket.

Ennyire egyszerű, nem is bonyolult, és a Teremtő nem titkolja.

Katy Weaver

Kedves Frank.

Nos értem amit mondasz.

Viszont Én nem azt írtam amit Te.

S bizony nagy jelentése van az ünnepeknek, hiszen ahogy más források is megjegyzik, soha nem volt Isten népe körében olyan ünnepeket ünnepelni, amire nem volt Istentől konkrét Isteni utasítás.S a pogány szóval magam sem értek egyet, ezért az újvilág fordítás is Nemzetek szót használja. Mert más nemzetéségűekről van szó.

Ahogy az előző kommentemben olvashattad, ezek az ünnepek, a hitehagyáskor kerültek a "kereszténységbe" ami azt jelenti, hogy megalkudtak és belekevertek Jézus Tiszta tanításába olyan tanításokat, amit nem fogad el a Teremtő.

Azt Kérdezed kit érdekelnek hogy milyen szokásokat tulajdonítottak ezeknek?

Lehet hogy az embereket nem De a teremtő sosem tűrte, hogy más nemzetek hagyományival keverjék azt amit Ő tanít.

A zsidók sem ünnepeltek soha ilyen ünnepeket, és ha még is olvashattad, milyen büntetést kaptak.

S nem azt írtam, hogy nem lehet ünnepelni, mert mi is szoktunk.

Pl a házassági évfordulót

A házastársak megemlékeznek szerény keretek között, hogy Isten kegyelméből, és támogatásával, már ennyi és annyi éve együtt vannak.

Hiszen a Házasság intézményét Jehova hozta létre.

amit pedig idéztél az nem a születés napról szól Isten népe körében.Hanem arról, hogy leválasztották az anyáról, és onnantól Jehovának szentelve kellett nevelni.

Jób aki nem volt Izraelita, sem ünnepelte a születés napot, sem a gyermekei.

1:4 — Vajon Jób gyermekei megünnepelték a születésnapot? Nem. A ’nap’ és ’születésnap’ szavak az eredeti nyelvben eltérnek egymástól, és mindegyiknek megvan a saját jelentése (1Mózes 40:20). A Jób 1:4-ben a ’nap’ szó szerepel, amely a napkeltétől napnyugtáig tartó időszakot foglalja magában. Jób hét fia valószínűleg évente egyszer hétnapos családi összejövetelt tartott. Egymás után minden fiú lakomát rendezett a házában „a maga napján”.

katy Weaver

Kedves 16-os

Nincs Tévéd?

Sajnálom.

Mondjuk nem láttam Én sem ezt a filmet, bár megszoktam nézni azokat amiket a bibliából világi forgató könyv alapján készítenek, hogy tudjak érvelni és lássam a különbséget, mit mutatnak az embereknek.

Hát nem tudom, ha talán sikerülne Tévét szerezném, akkor nem tudom szívesen vennéd-e ajándékba.?

Minden elkötelezettség nélkül?

Katy Weaver