A keresztény vallásokban mit jelképez az imádkozás közben összekulcsolt két kéz, vagy az egymás mellé rakott két tenyér? Van ennek valami jelentése?

Mindkettő igazából a kora középkorra vezethető vissza. Eredetileg nem vallási jelkép volt, hanem a hűbéreskünél az új hűbéres féltérdre állt és kezét összekulcsolva feltartotta, mikor letette a hűbéresküt az úrnak.

Legalább is, ennek az eredete ide vezethető vissza, mivel eredetileg az őskeresztények kitárt karral imádkoztak.

Attól függ, hogy a SzentÍrásban, vagy más tanításokban keresed-e a választ.

Sokan úgy magyarázzák, hogy az imára összekulcsolt kéz, és az egymás mellé rakott tenyerek az alázatosság jelképe, és hogy csakis így imádkozhatunk.

A SzentÍrás ellenben semmi ilyen testhelyzet felvételére nem buzdít, tehát ezeknek semmi Igei bizonyítéka nincs.

Szia!

Tényleg nincsen a Bibliában írva arról, hogy milyen testhelyzet fontos, amikor imádkozunk.

Figyeld meg Isten szolgái, prófétái hogyan imádkoztak a bibliai időkben:

" Dávid király ezután bement, leült Jehova előtt, és így szólt: „Ki vagyok én, ó, Jehova Isten, és mi az én házam, hogy eljuttattál idáig?" 1Krónikák 17:16

"Ezsdrás ekkor áldotta Jehovát, a nagy és igaz Istent, az egész nép pedig így felelt rá: „Ámen! Ámen!”, és felemelték kezeiket. Majd mélyen meghajoltak, és arccal a földre borultak Jehova előtt." Nehémiás 8:6

"Dániel pedig amint megtudta, hogy a végzést aláírták, bement a házába, és tetőszobájának Jeruzsálemre néző ablakait nyitva hagyva, naponta háromszor is letérdelt, imádkozott, és dicsérte Istenét, mint korábban is szokása volt." Dániel 6:10

"És amikor megálltok imádkozni, bocsássatok meg+, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy égi Atyátok is megbocsássa nektek vétségeiteket." Márk 11:25

Mint fentebb láthatod a Biblia azt tanítja, hogy többféle testhelyzet is elfogadható imádkozás közben; például ülhetünk, meghajolhatunk, térdelhetünk és állhatunk. Nem az számít igazán, hogy valamilyen sajátos testhelyzetben imádkozzunk, amit mások is láthatnak, hanem az, hogy jó legyen az indítékunk. Ami azt illeti, a mindennapi tevékenységeink végzése közben vagy vészhelyzetben is mondhatunk magunkban imát ott, ahol éppen vagyunk. Jehova az ilyen imákat is meghallja, holott a körülöttünk levők talán észre sem veszik, hogy imádkozunk (Nehémiás 2:1–6).