Akik meghaltak de fel lettek támasztva, miért haltak meg újra?

Azért, mert így írták meg.

Ez olyan, mintha azt kérdeznéd, Pókembert miért csípte meg egy radioktív pók vagy miért kerül a gyűrű Frodóhoz.

Az íróik így találták ki.

Olvasd el figyelmesebben, nem arról a halálról van szó!

6. Tudván azt, hogy a mi ó

emberünk ő vele megfeszíttetett,

hogy megerőtelenüljön a bűnnek

teste, hogy ezután ne szolgáljunk a

bűnnek:

7. Mert a ki meghalt, felszabadult

a bűn alól.

8. Hogyha pedig meghaltunk

Krisztussal, hiszszük, hogy élünk is

ő vele.

11. Ezenképen gondoljátok ti is,

hogy meghaltatok a bűnnek, de

éltek az Istennek a mi Urunk Jézus

Krisztusban.

12. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti

halandó testetekben, hogy

engedjetek néki az ő kívánságaiban:

Szia!

A római levél 6:7 nem azokról az emberekről szól, akiket a kérdésedben megjelöltél.

Pál apostol itt a halál segítségével ábrázolja, menynyire lehetetlen az, hogy a Krisztusban hívő a bűn útján járjon

tovább: "Akik meghaltunk a bűnnek, mi módon élnénk még abban?" A halott nem érez, nem cselekszik, nincsenek gondolatai, tervei. Amikor egy ember meghal a bűnnek, akkor "erőtlenné", "működésképtelenné" válik a "bűn teste", Krisztus áldozata, az isteni szeretet megnyilatkozása a bűn "minden fegyverét elveszi, amelyhez bízott" (Lk 11,22).

"Az a halálos ítélet, amellyel Isten Krisztusban a világ bűneit sújtotta, úgy visszhangzik lelkiismeretünkben, mint a mi saját bûneink halálos ítélete. Kényszerítve érezzük magunkat arra, hogy szakítsunk a bűnnel,

amelyért Krisztus ezt a halált szenvedte..." (Frédéric Godet: Dieu, Auteur du salut)

Egyszerű szimbulikáról van itt szó, ahol a keresztség= temetés. Eltemettetünk Krisztussal együtt a halálba. Nem a keresztségtől hal meg a hívő a bűn számára. A víz alá merítés azt ábrázolja, ami az emberben Krisztus áldozatának elfogadása nyomán végbement. Ugyanakkor a vízből való kiemelkedés kifejezi a feltámadást Krisztusban. Azt a hitet, hogy "élni fogunk ővele együtt", valamint azt, hogy "amely életet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem" (Gal 2,20). Csak az támadhat fel, aki már meghalt. Azonban aki csupán a bûn elkövetésétõl akar tartózkodni, az a halálban marad. Isten életre, új életre hív bennünket. Az új élet lényege: "éltek Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban." A bemerítés és a kiemelés tehát azt fejezi ki, hogy egyek vagyunk Krisztussal mind a halálában, mind a feltámadásában. Az pedig, hogy a bemerítést és kiemelést másvalaki végzi el, azt hirdeti, hogy mind a bűnnek való meghalás, mind az új élet Isten értünk és bennünk folyamatosan végzett munkájának gyümölcse. Nem a saját erőnkből kell hívő életet élnünk, hanem Isten ereje, hatalma által.

Remélem így érthető!

Üdv. Péter