Keresztény fiatalok Ti éreztétek már azt, h teljesen kiábrándultatok a viágból, vagy épp fordítva teljesen magával ragadott?

Én akkor jöttem rá, hogy nincs Isten, amikor láttam a nagymamáat meghalni. Agyvérzést kapott (mellette rákja volt), az utolsó két nap borzalmas volt. Azt senkinek nem kívánom.

Nem az izgalom miatt, hanem a rémisztő valóság miatt. Akkor 15 voltam.

Részvétem. Láttál ár embert aki nem hallt meg? Ezért haragszol istenhez, hogy magához szólította?

Lehet, hogy fájdalmak közt, de sokan kínlódnak éveken át.

21 L

Nekem is nagyon nehéz ez a helyzet, főleg, hogy lemondtam már a világról egyszer mikor megtértem. Abbahagytam (fokozatosan) a bulizást, a 'pasizást' (mert ugye a párkapcsolat és az igaz szerelem nem rossz dolog sőt, de nem akkor, ha bulikban ismeretlenekkel smárolsz,stb.) a füvezést, stb. Bár bizonyos dolgokról a mai napig nem tudtam. De a régi életemet hátrahagytam az biztos.

És nálam az volt a baj, hogy reméltem cserébe valami mást.

Rendes keresztény barátokat, hamár a régit elhagytam, valami vigaszt, az állandó magány helyett, értékes szabadidős programokat, stb. és nem kaptam meg csak ideig óráig. És ekkor eltöprengtem, és egyre jobban kezdtem visszafordulni a világ felé, mivel nem volt mit csinálnom, 'élni' akartam, élményeket, szépséget, barátságot, szerelmet...amit egyébként simán megkaphattam volna. De nagyon sok 'üzenetet' kaptam Istentől (meggyőződésem), hogy ne adjam fel, hogy érdemes kitartani mellette és nem a világot választani. És megint kezdtem úgy gondolni, hogy igaza van, mert régen sem éreztem magam boldognak, mikor össze vissza buliztam, stb..csak ideig óráig, volt, hogy egyáltalán nem is..csak azért csináltam, hogy ne unatkozzak, és, mert úgy tűnt, hogy a többiek boldogak, és hogy ők csinálják jól, én meg valamit rosszul,mert nem élvezem.

Nagyon aktuális ez most nálam, és én úgy érzem, hogy megéri Isten mellett döntenem, bár még nem ért véget a harcom önmagammal.