Gyakorlo katolikuskent, nem szeretem a csecsemoket. Hogyan tegyem tul magam a lelkifurdalason?

Nagyon szepen koszonom, a megnyugtato, biztato szavakat! Sajat gyermeket nem szeretnek, egyreszt, mert borzasztoan idegenkedem tole, masreszt, mert ebbe a vilagba inkabb a mar itt levokon segitenek. Megertem, ha valakinek ez nem eleg, de en ebbol a szempontbol nezve "abban a szerencses helyzetben vagyok", hogy egyaltalan nem is vagyok sajatra. Ez sok eve igy van, nem hiszem, hogy fog valtozni, de nem banom, mert ezzel nem artok senkinek. A csecsemoktol minden letezo modon idegenkedem. Ha egyutt lennek egy babaval bezarva 6 orat, termeszetesen nem bantanam, de nem is vennem olbe. Megvarnam mig valaki kiszabadit. Engem ez a dolog nem zavar, vagy nem ejt ketsegbe, csak a katolikus elvekkel nehez osszeegyeztetni.

Magammal nincs problemam, neha kicsit onteltnek is erzem magam. Viszont erzelmileg tenyleg nem vagyok a topon. Tehat pl. a parom kezet sem szivesen fogom meg az utcan, hiaba vagyok szerelmes, valamiert zavar. Ezen kivul meg van par aprosag, de azokat mar nem teregetem ki ide. :)