Gyakorlo katolikuskent, nem szeretem a csecsemoket. Hogyan tegyem tul magam a lelkifurdalason?

> Gyakorlo katolikuskent, nem szeretem a csecsemoket.

Nem ismerem részletesen a katolikus vallást: a katolikusoknak kötelező szeretniük a csecsemőket? Ha nem, akkor nem értem a problémád. Attól még lehetsz jó ember, hogy nem jössz ki a csecsemőkkel...

Nekem nagyon szimpatikus az őszinteséged. Lehet, hogy Isten nevelőszülőnek is "szán".

Nem tudhatjuk. De azt igen, hogy ezt imában elé kéne tárnod. Ugyanilyen őszintén.

Hogy érted, hogy nem szereted a csecsemőket?

Mit tennél, ha kettesben kellene maradnod egy babával egy igen csak szűk helyen, kb. 6 órát?

A saját kisbabádat biztosan szeretnéd, ha másét nem is :-)

De még biztos fiatal vagy a gyermekvállaláshoz.

én a gyerekeket am blokk nem túlzottan szerettem egész kicsi koromtól fogva. Aztán egyre lejjebb mentek az évek: eleinte (olyan 14 évesen) elkezdtem egész jól kijönni a 8 év körüli gyerekekkel, majd néhány év szünettel egyre kisebbekkel is. Most már ha nagyon kell, elvagyok 1-1,5 évesekkel is, van, hogy nagyon szívesen vagyok egy-eggyel pár órát és jól is érzem magam kifejezetten. Az egészen piciket is el tudom nézegetni már, bár még mindig idegenkedem tőlük.

Majd ha az Úristen akarja, megbarátkoztat velük is.

Akkor kezdett el megtörni a jég, amikor belekényszerültem egy csapat 8 évessel való foglalkozásba, és konstatáltam, hogy egész jól megvoltunk, sőt eléggé jófejek ezek a srácok tulajdonképp. Aztán mindig véletlen helyzetekben jöttem rá, hogy nahát, nem olyan rossz ez. Nem lettem gyerekmániás, és ha gyerek is van körülöttem, nem ugrálom körbe, de aztán sokszor rájövök, hogy talán a társaság legértelmesebb embere egy fél éves baba... Valahogy az volt az áttörő, hogy el mertem fogadni, hogy nem is utálom a gyerekeket... Mertem változni.

Kérd az Úrtól, hogy csináljon Veled, amit akar. És hagyd Magad! Ő bölcsebb nálunk, mindenből kihozza a legjobbat!