A Bibliát helyesen értelmezni csak a Jehova Tanúi kiváltsága, vagy azért a többi ember is értelmezheti helyesen?

Kedves Kérdező!

Igen, ha Írás-ellenes dologgal találkoznék, azt egyértelműen nem nézném el, mert Istenre és a Szavában található dolgokra kell figyelnünk. Sokszor jönnek fel bennem is kérdések néha értelmetlennek tűnő apróbb dolgokat illetően, és akkor kutatok, olvasgatok, de még semmi olyat nem találtam, ami ellenkezne a Bibliával.

Üdv: Imre

Vidiripi

"Minden ismeretnek meghatározott ideje van, amikor azt megértik a tanítványok."

Jézus mégsem mondta a tanítványoknak hogy még előbb a hétidőnek be kell teljesednie. Miért kell? Azért mert meg van írva.

Amikor a tanítványai kérdezik tőle hogy mikor is fogja helyre állítani a királyságot.

Arról beszélnekik Jézus hogy azt az időt csak is az Atya tudja. Viszont az előjeleket elmondja neki de a felsorolásban nincs benne a hétidő.

Cselekedetek 1:7 Így válaszolt: "Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett.

Meglehethogy változik ez a tanítás akkor emlékezz rá hogy volt erről szó. Csak ennyi. Ezzel azt akarom csak kiemelni hogy van még mit megérteni s mivel itt nyomós kérdése van változás is lehetséges.

Cselekedetek 1:7 "Így válaszolt: "Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett."

Ugye akkor az sem érvényes, amikor Jézus a jelekről beszélt részletesen? Mert ugyanis az is egy "időszak"! Elég pontosan behatárolja azt a konkrét időszakot, főleg ha tudjuk, hogy mikor kezdődik az az időszak (az 'utolsó napok'). Akkor ezek szerint nem szó szerint értendő amit Jézus mondott? Az egyik alkalommal összetett jelet adott nekik, a másik alkalommal pedig ezt mondta: „Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat (időszakokat, ÚV), melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett” (Cselekedetek 1:7).

És igaz az is, hogy még Jézus sem tudta mindig, hogy Atyjának milyen időterve van (Máté 24:36).

Jehova a vízözön előtt Noét sem tájékoztatta a pontos időről, csak egy héttel azelőtt, hogy megkezdődött a Vízözön - pedig előtte hosszú évtizedeken keresztül kellett a bárkát építenie, valamint prédikálni Isten ítéletüzenetét (1Mózes 7:1–5).

Isten prófétái, sőt még az angyalok is, virrasztva várták szüntelenül az „időszakot”, mikor jelenik meg a Messiás a földön:

"E megmentés felől szorgalmasan tudakozódtak és gondosan kutattak a próféták, akik a nektek szánt ki nem érdemelt kedvességről prófétáltak. Egyre csak azt vizsgálták, hogy mely sajátos időszakra, illetve miféle időszakra mutat a bennük levő szellem Krisztusra nézve, amikor az előre tanúskodott a Krisztusra váró szenvedésekről és az ezeket követő dicsőségekről. Kinyilatkoztatták nekik, hogy nem önmaguknak, hanem nektek szolgálnak azokkal, amik most be lettek jelentve nektek azok által, akik hirdették nektek a jó hírt égből elküldött szent szellemmel. Ezekbe angyalok kívánnak beletekinteni." (1Péter 1:10–12)

A fentiekből két dolog biztos: először is Jehovának van egy időterve; másodszor pedig ezt egyedül határozza meg, és hogy a szolgái nem várhatják el, hogy már előre konkrét adatokat mondjon el az idejeiről és időszakairól.

De ennek ellenére, vagy inkább ezzel összhangban, a Dániel által adott prófécia tette lehetővé, hogy az első századi zsidók tudják, közel a megígért Messiás megjelenése. A próféciában ez is benne volt: „A Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van” (Dániel 9:24, 25). A zsidó, katolikus és protestáns tudósok általában egyetértenek abban, hogy az itt említett ’hetek’ évhetet jelentenek. A Dániel 9:25-ben szereplő 69 „hét” (483 év) i. e. 455-ben kezdődött, amikor a perzsa Artaxerxes király felhatalmazta Nehémiást, hogy ’építsék meg újra Jeruzsálemet’ (Nehémiás 2:1–8). A 69 „hét” 483 évvel később, i. sz. 29-ben ért véget, amikor Jézus megkeresztelkedett, felkenetett szent szellemmel, s így Messiás, vagyis Krisztus lett (Máté 3:13–17).

Kérdéses, hogy vajon tudták-e pontosan az első századi zsidók, mikor kezdődött a 483 év. Mégis amikor Keresztelő János megkezdte szolgálatát, „a nép várt és szívökben mind azon gondolkoztak János felől, hogy vajjon nem ő-é a Krisztus” (Lukács 3:15). Némelyik bibliatudós ezt a várakozást Dániel próféciájával kapcsolja össze. Ennek a versnek a magyarázataként Matthew Henry ezt írta: „Itt ez a vers azt mondja el nekünk . . ., hogy miként jutott eszébe a népnek János szolgálatáról és kereszteléséről a Messiás, és az a gondolat, hogy már nagyon közel van . . . Ekkor telt le Dániel hetven hete.” Egy francia nyelvű bibliai kézikönyv kijelenti: „ Az emberek tudták, hogy a végéhez közeledett a Dániel által meghatározott hetven évhét; senki sem lepődött meg, amikor Keresztelő János bejelentette, hogy Isten királysága elközeledett” (Vigouroux, Bacuez és Brassac: Manuel Biblique). Abba Hillel Silver zsidó tudós azt írta, hogy az akkori „népszerű időszámítás” alapján „a Messiást körülbelül az i. sz. első század második negyedére várták”.

Bár a kronológia nyilván segített a zsidó népnek, hogy általános képet kapjon arról, mikor várható a Messiás megjelenése, az utána következő események azt mutatják, hogy a legtöbb zsidónak ez nem segített meggyőződni arról, hogy Jézus a Messiás. Nem egészen egy évvel a halála előtt Jézus megkérdezte a tanítványait: „Kinek mond engem a sokaság?” Így feleltek: „Keresztelő Jánosnak; némelyek pedig Illésnek; némelyek pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik” (Lukács 9:18, 19). Nincs róla feljegyzés, hogy Jézus egyszer is idézte volna a jelképes hetekről szóló próféciát, hogy bizonyítsa, ő a Messiás. Egyszer azonban ezt mondta: „nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem” (János 5:36). A kinyilatkoztatott kronológiánál jobban bizonyította Jézusnak a prédikálása, a csodái és a halálával kapcsolatos események (a csodálatos elsötétedés, a templom kárpitjának a kettéhasadása és a földrengés) azt, hogy Jézus a Messiás, akit Isten küldött (Máté 27:45, 51, 54; János 7:31; Cselekedetek 2:22).

Tehát megállapíthatjuk, hogy vannak dátumok, melyekről igenis tudhatunk, mert a Biblia feltárja nekünk. Ilyen volt Jézus messiásként való megérkezése is.

Ehhez hasonlóan Jézus halála után a korai keresztények nem kaptak segítséget ahhoz, hogy kiszámítsák a dolgok zsidó rendszerének az eljövendő végét. Igaz, Dánielnek a jelképes hetekről szóló próféciája beszélt ennek a rendszernek a pusztulásáról is (Dániel 9:26b, 27b). De ennek a „hetven hét” után kellett történnie (i. e. 455—i. sz. 36). Vagyis azután, hogy először váltak néhányan Jézus követőivé a nem zsidók közül i. sz. 36-ban, a keresztények már túljutottak a Dániel 9. fejezetében található kronológia kiemelkedő pontjain. Számukra az események és nem a kronológia jelezte, hogy a zsidó rendszernek hamarosan véget kell érnie.

Azok az események, melyekről Jézus jövendölt, i. sz. 66-ban kezdték elérni a tetőpontot, amikor a római csapatok megtámadták Jeruzsálemet, majd visszavonultak. Ez a hűséges, éber keresztényeknek Jeruzsálemben és Júdeában lehetőséget adott arra, hogy ’a hegyekre fussanak’ (Lukács 21:20–22). Mivel nem voltak támpontok a kronológiához, ezek a korai keresztények nem tudták, mikor következik be Jeruzsálem pusztulása. Micsoda hitre volt szükségük, hogy elhagyják otthonukat, földjüket, műhelyüket, és hogy ne térjenek vissza Jeruzsálembe mintegy négy évig, míg a római hadsereg vissza nem tért i. sz. 70-ben és véget nem vetett a zsidó rendszernek! (Lukács 19:41–44).

Noéhoz, Mózeshez és az első századi, Júdeában élő keresztényekhez hasonlóan ma mi is nyugodtan hagyhatjuk, hadd legyenek Jehova kezében az idők és időszakok. Az a meggyőződésünk, hogy a végidőben élünk, és hogy közel van a szabadulásunk, nem csupán kronológiai számítgatásokon alapul, hanem a valós életből vett eseményeken, amelyek bibliai próféciákat teljesítenek.

Vidiripi

Szép hosszú szöveg! Meg egy csomó minden meg van benne említve ,de csak egy dologról volt szó. Te meg rengeteget megemlítesz. De miért? Bár némi kapcsolat valóban van. De a "hétidőhöz" nem kapcsolódik szorosan.

Idéznéd nekem azt a részt ahol kitérek a „hetven hét” tekintetében?

"Számukra az események és nem a kronológia jelezte, hogy a zsidó rendszernek hamarosan véget kell érnie."

Ez mi akar lenni? Ez megint hogyan kapcsolódik a "hétidőhöz"?

"Noéhoz, Mózeshez és az első századi, Júdeában élő keresztényekhez hasonlóan ma mi is nyugodtan hagyhatjuk, hadd legyenek Jehova kezében az idők és időszakok. Az a meggyőződésünk, hogy a végidőben élünk, és hogy közel van a szabadulásunk, nem csupán kronológiai számítgatásokon alapul, hanem a valós életből vett eseményeken, amelyek bibliai próféciákat teljesítenek."

Ez gyönyörű megfogalmazás! Főleg a 2. mondat 2. fele tetszik a legjobban. Onnét hogy: "...a valós életből vett..." Végig.

S ismét megemlíteném hogy nagy az esély arra hogy változni fog ez a dolog. Akkor jusson eszedbe hogy erről már olvastál.

Mindenki azt mondja hogy a bibliára alapozza. Ez egyértelmű. Persze nem mindenki, mert az Ortodoxok például a bibliához csatolták az Apokrif iratokat. Na ők ezzel elismertek mindent. Nem minden vallás alapozza a Bibliára a tanításait attól még hogy azt mondja. A viselkedés, az ünnepek megtartása egyértelművé teszi hogy sok mindenki olyat tesz ami egyáltalán nincs a Bibliában. Ezért kell megvizsgálni hogy ki az aki tényleg a bibliát tekinti útmutatónak és kik akik nem.

Amúgy milyen hamis igét hirdetnek a tanúk? Nem azt amit Jézus? Ezt elmagyarázhatná az előttem szóló.

Vidiripi

Mulder614!

Elhamarkodott vagy. Nem írtam hogy hamis igét hirdetnek a tanúk. Hogy az igéhez fűznek e hamis vagy pontatlan magyarázatot arról mindenki saját maga győződjön meg!

János 1:1 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.

ÚVF-s szerint.

(János 1:1) Kezdetben volt a Szó, és a Szó az Istennél volt, és a Szó isten volt.

Viszont ha erre a fordítás beli különbségre gondolsz. Akkor szólok hogy ,nem erről folyik a beszélgetés.

Kedves Vidiripi! a 22-es hozzászólásodra válaszoltam. Az elv a fontos benne, hogy bizony a bibliából sok mindent ki lehet következtetni a maga idejében, még ha az "utolsó napot és órát" nem is tudhatjuk.

Jézus egyébként beszélt a "nemzetek meghatározott idejéről", vagyis a hét időről.

A hét időről itt olvashatsz: [link]

[link]

[link]

Jehova Tanúi egyébként nem azért keresztelkednek meg, mert azt hiszik, hogy onnantól kezdve semmiféle kiigazítás vagy változás nem történhet a szervezet életében. Tisztában vannak vele, hogy az igazság egyre világosabb és pontosabb megértése felé vezető úton, akadnak hibák, tévedések, melyektől idővel ugyanúgy meg kell szabadulni, mint a kereszténység évszázados emberi hagyományaitól, tévtanaitól melyekhez viszont ők mereven ragaszkodnak.

Na, ez a nagy különbség. Mi nem ragaszkodunk hozzájuk.

Vidiripi

"Az elv a fontos benne, hogy bizony a bibliából sok mindent ki lehet következtetni a maga idejében, még ha az "utolsó napot és órát" nem is tudhatjuk."

Aha! Szóval az elv a fontos. Igaz! Elvileg következtethetünk.