Mi a véleményetek a predesztinációról?

Ha már egy latin kifejezésről kérdezel,illik helyesen leírni.

A válaszom: Én szerintem van benne valami,én személy szerint hiszek benne!

Szia!

Semmi nincs eleve elrendelve, hiszen ha így lenne tökéletesen felesleges lenne a születés és a halál közti időszak, végső soron az élet. A teremtés felé a történet zárt, míg a másik irányba nyitott.

Szia!

Az eleve elrendelés tanát főképpen Augustinus és Kálvin fejtette ki a keresztény teológiatörténet során. A predesztináció tana, amely Augustinus (a választottak eleve elrendelése és az elvetettek eleve ismerése) és Kálvin (kettős predesztináció: a kiválasztottak eleve elrendelése az üdvösségre, az elvetetteké pedig a kárhozatra) nevéhez fűződik, Isten szuverenitása kedvéért feláldozza az emberi szabadságot, és Istent az igazságtalanság vádjának teszi ki.

A Szentírás alapján az isteni előrelátás sértetlenül hagyja az emberi szabadságot. Isten senkit sem kényszerít. Csupán előre látja minden egyes embernél, hogyan fogja használni szabadságát, és ennek megfelelően cselekszik. Isten predesztinációja, azaz előre tervezése vagy rendelkezése azonos az egész történelmet átfogó, nagy megváltási tervvel. Az Bibliában foglalt kijelentés tanúsítja, hogy Isten megváltási terve magában foglalja a megváltás történelmi eseményeinek időpontjára és körülményeire vonatkozóan hozott végzéseit, de ugyanúgy az egyénre, a terv emberi szereplőire vonatkozó isteni végzéseket is.

Úgy próbálom elképzelni Isten megváltási tervét, mint egy monumentális mozaikképet, amelyben a nagy mintát rengeteg apró mozaikkocka alakítja ki. Nincs külön terv a megváltás nagy eseményeire és ezek idejére vonatkozóan, és külön predesztinációs terv - népszerű kifejezéssel: "sors könyve" az egyénekre vonatkozóan. Csak egy megváltási terv létezik, amely mindent magában foglal, a legnagyobb eseményektől a legkisebbekig, és mindezek mögött egyedül és kizárólag csak az üdvözíteni, megmenteni akaró isteni szándék áll. A megváltási terv előre rendelkezése tehát az egyes személyekre is kiterjed. Isten előre ismeri az ember szabad akarati döntéseit, mind a pozitívakat, mind a negatívakat.

Előre ismerése, amely "végéremehetetlen bölcsességéből" következik, számunkra felfoghatatlan. Az "előre ismerés" fogalma eleve arra utal, hogy van egy olyan tényező, amit Isten nem meghatároz a maga mindenható hatalmával, hanem csak "előre ismer".

Az egyes emberek szabad akaratú állásfoglalásának előre ismerése alapján Isten kiválasztotta azokat az embereket, akiknél látta, hogy őt, illetve az igazságot szeretni fogják. Azt a végzést hozta rájuk vonatkozóan, hogy minden segítséget meg kell kapniuk ahhoz, hogy a Krisztushoz való hasonlóságot elérjék. Saját szabad akaratú elfordulásukon kívül semmilyen külső tényező ne akadályozhassa meg őket abban, hogy azzá legyenek, akik szívük vágya szerint lenni szeretnének. Isten megtervezte és elvégezte, hogy olyan élettapasztalatokon menjenek keresztül, amelyek az önmaguk feletti győzelmet, jellemük tisztulását szolgálják. Olyannyira érvényesül ez a törvény, hogy még a Gonosz őket érő támadásai is ezt munkálják. A kiválasztottakra vonatkozó végzés magában foglalja elhívásuk módjának és megszentelődésük egész folyamatának megtervezését, beleértve ebbe életük szolgálatának az elgondolását is. Isten nem a cselekedeteket, hanem kinek-kinek a valódi, személyes döntését, az isteni kegyelem vonzására, hívására adott belső válaszát nézte a kiválasztásnál. A külsőleg kifogástalan cselekedetek mögött is ismerte a tisztátalan önzést és a bűnök sötét foltjai mögött is ismerte az igazságra vágyakozó lelket.

Nem igazságtalanság ez, hanem magasrendű méltányosság és végtelen kegyelem. Isten minden ember elhívását kívánta volna megvalósítani, az ószövetségi Izrael és a keresztény egyház által, függetlenül a maga előre ismerésétől és elrendelésétől. Sajnos sem Izrael, sem a keresztény egyház nem töltötte be misszióját Isten akarata szerint.

Isten azonban így is többeket, másokat is hív, mint akiket előre ismert és elrendelt. Segíti őket addig és annyiban, ameddig ezt igénylik és elfogadják tőle. Azt akarja, hogy az egész világmindenség, és a végső ítéletkor majd az emberek is lássák, értsék: nem az ő végzése nyitja meg vagy zárja el az utat az üdvösséghez, hanem az emberek saját szabad döntései. Ugyanakkor semmiképpen sem maradhatnak ki az elhívásból az előre ismertek és elrendeltek. Isten természetesen igazságosan jár el azokkal szemben is, akik felől az üdvösség elvetését ismerte előre. Ha látható elhívást nem is kap mindenki közülük, a Szentlélek mindannyiukat az önzéstől való elfordulásra és az igaz életre próbálja késztetni. Ha ennek ellenállnak, Isten engedi, hogy szabadon tegyék mindazt a rosszat és gonoszt, amit akarnak, de tudtukon és akaratukon kívül beépíti tervébe úgy mindezt, úgy hogy nem hiúsíthatják meg céljait, sőt az elrendeltek és Isten műve javára lesznek ellenséges cselekedeteik is.

Az isteni predesztináció eredményeképpen Isten terve, kijelentett akarata győzelmét senki és semmi nem akadályozhatja meg, sem a történelemben, sem az egyének életében. Ez a terv az egyének "üdvbizonyosságának" alapja, a külső körülményeket illetően. Mindezt úgy, hogy a szabad választás törvénye mindenkor sértetlen marad a választottak esetében is. Nem csupán abban az értelemben, hogy ha végérvényesen elutasítják maguktól Isten kegyelmét, akkor, ezáltal teljességgel meghiúsítják a rájuk vonatkozó predesztinációs terv győzelmét. Akkor is érvényesül a szabadság törvénye, ha nem fordulnak el ugyan teljesen Istentől, de egy adott ponton engedetlenséget tanúsítanak, és mintegy "átszavaznak" az ellenség oldalára. Ilyenkor módosul Isten rájuk vonatkozó terve, de nem adja fel az üdvösségükért való küzdelmet. Engedi őket mintegy "rossz kanyart" venni, letérni a jó útról, de szeretete még inkább fáradozik értük, hogy önként visszatérjenek az igazság, és az üdvösség egyenes útjára. Az ilyen kitérők azonban nem következmény nélküliek, nem veszélytelenek. Az ember mindenképpen kárt vall, több szenvedést gyűjt be magának, és veszteséget, vereséget okoz Isten ügyének, fájdalmat okoz magának Istennek is. Örömet szerez az ellenségnek, akit mintegy magára szabadít, hogy még nagyobb erőfeszítéseket tegyen teljes elvesztése érdekében. Isten igazságos végzései és bölcs terve, amelyben sértetlenül hagyja érvényesülni az ember szabad választását, és mégis a maga mindenható akaratát viszi győzelemre az igazság és a benne bízók diadalára, valóban csodálatra méltó.

Üdv. Péter

Szabad akarat akkor lenne, ha az akaratot, mielőtt az megnyilvánul megelőzné az értelmi és érzelmi vizsgálat. Ez azonban nincs így, hiszen az többnyire a múltból kondícionált elmemintáknak és ösztönös megnyilvánulásoknak van alárendelve. A szabad akart óriási hatalom, ezzel szemben ahogy azt ma használja az ember, inkább egy ismételgetett szleng.

Ha minden eleve el lenne rendelve, akkor hátradőlhetnénk, hiszen ez azt jelentené, hogy se magunkal se mással dolgunk nincs. Ez a lesz,ami lesz felfogás.